| A rendészek a napközbeni nagy meleg elől bemenekültek a kis bázisukra faszbukozni. Semmit nem csinálnak.
A kéregetés is bűncselekménynek számít már 10 éve, mégse zavar senkit a sok tarháló cigány a városban. Redva mindenhol, a járdán sok helyen még ott van a télen leszórt só ide-oda sepregetve, húgyfoltok a kapualjakban, stb. A népkert olyan, mint egy gettó, normális ember még az autóból se mer oda nézni. “Tegyünk rendet Miskolcon”…… |
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
A természettudós újságíró fia 50 éve cikket irt „bejáró koldusok” címmel! Természetesen nem engedte közölni, az M(ESZETLEN) P lapja! A probléma ma is él! Jó keresztények se tartják el az ingyenélőket! Nekünk kell, velük együtt!
Az utcán élés is az, drogosan, tök részegen úgy látszik lehet. Ez borzasztó, ami Miskolcon van. A polg.mester állítólag bejárta a körzeteket és érdekesmódon egy ilyen undorító sz@rral nem találkozott.
Meg kell nézni reggel 6-kor a Centrum környékét. Szemét ameddig a szem ellát, emberek zsákok alatt alszanak, majd folytatják a dorbézolást a padokon, megbotránkoztatva a járókelőket és ezt soha nem látja senki??? Miért vannak a kamerák???
Valamelyik nap a sétálón nyaltam a fagyig, ez feljebb volt, az Erzsébet tér előtt. Elmentem egy pad mellett, voltak ott hárman, és olyan húgyszag, meg nem tudom milyen szag csapott meg, hogy hirtelen majd elhánytam magam.
Soha nem kéregettem, mert szégyelltem magam a nyomorom miatt. Vasfüggönyös táncdalfesztivál emelése óta elvették tőlünk az élelmet, addig apa gondoskodott rólunk. Fényevésen éltünk. Általában a kútról hozott hidegvizet ittuk, meg néha készítettünk pirított grízt. Ez 1975-ös férjhez adásomig tartott a Vörös Oroszlános kommunista részéről. A világ hatalmai, mint világapokalipszis tagjai hajtották ezt végre, nem törődve azzal, hogy embernek születtem, ezért élelemre is van szükségem. A legszükségesebb dolgaim nem voltak meg, míg a népeket emelték. Ilyen lett volna a vatta, én zsebkendőt használtam helyette, miután megtermékenyítettek hatalmas fájdalmak közepette 1971-ben, amit mindig kimostam. Ultrával mostam naponta a fehérneműmet, mert abból is egy volt, téli ruhám meg egyáltalán nem volt, mert emelték a Tóthokat, meg mindegyik Rákóczi téri Bertalan utcához tartozót. Egész életem ilyen volt, mellette gondoskodnom kellett két gyerekemről, eltartani a volt férjemet a legkevesebb fizetésből, mert a miskolciak azt nevették, hogy az emberek szorgalomból dolgoznak, ezért nem adtak a sok munkáért fizetést, csak mindig a legkevesebbet. 1990-ig bírtam erővel az ellenkezést a hatalmas erők ellen, lemerültem. Munkanélkülire küldtek együtt a cigánysággal. Majd kommuniciós megsemmítésem után, testileg való legyőzéskor nem adták meg a rokkantsági nyugdíjat bolt és közlekedés fóbiája mellett a náciknak. Miközben ment a világtörténelem összes szerepe, gyaláztak a nemi csapásaik helyett, meg a kurvák szerepében, melyeket meg is énekeltek valamennyien kezdve a rózsakeresztes renddel való legyőzésemet az I. emelet együttessel 1986-ban. Egy fillér nélkül voltam a gyerekekkel a városban, én voltam az ötszáz forintos a szlovák ötszáz forintos gitárjuk óta, ötszáz forintos fizetéssel, ennyire saccolt engem Borsod megye, miközben ők dőzsöltek, emelkedtek, értelmiségek lettek.1998-ban egy évre lerokkantosítottak, majd ezt is elvették Nagy Anna halálreformátusainak sorsaként, hogy tisztuljanak és emelkedjenek a feltámadásra várók. Tízezer forintot adott a Nyugdíjfolyósító, a lányommal tartattak el. 2005-ben egyszer indultam el, hogy valakitől kérjek kölcsön kenyérre és cigire kínzás és gyalázás közepette. Az egyik alkoholista megkínált egy töltött cigivel egy kocsma környékén. Jártam a kanasztát, mindenhonnan ki voltam nézve, boltokból és patikákból is, míg a sötétbőrű boltosok a szőkéiket mutogatták, mások a kiskutyákat mentették. A romániai sziklai népet úgy mentették ki a kanálisokból, hogy kutyákat adtak nekik, de így emelkedtek a pincések is. Nem volt ruhám, hiszen a testem egyre jobban torzult. Úgy jártam az utcákon a lábaim tönkre tétele után két háromszög jeles sebbel a bokáimon, hogy egy negyvenkettes férfipapucsot vettem fel, le volt válva a talpa. Nem volt pénzem papucsra sem. A börtön bűnözőkkel együtt az aljanépet tisztították, ahogyan tart a mai napig. Ennyi a mondanivalóm a koldusságról, hogy én egész életemben az voltam.
2005-ben beállították a kommunista Kata kocsmájához a miskolciaknak Nagy Ferót a médiába, felvonultak a Bertalan utcai szereplők, elmondták, hogy mivel áldoztak, bemondták mondataikat, melyeket nekem mondtak régebben, csak nem érthettem őket, mint Jakucsek mondatát, hogy nekem mindig férfira van szükségem. Addigra összegayűjtöttem az egy éves cigis dobozát a miskolci elmeosztálynak, a tort ülő plakátjaikkal, ismételten végrehajtott könyveikkel együtt. Kértem egy cigit az egyik szomszédtól, akivel az utcán találkoztam, aki régebben mindig kért tőlem, azzal, hogy visszaadom. Felhívta a lányomat, hogy anyád koldul az utcán. Akkor dobáltak az ágyon hajamat is tépve, amit a Talmud démonja bemutatott a médiában, hogy a füves brazil mókus rendi kommunista maffiával voltak a lakásban, dobálva az ágyon. Az egész Fókuszban bemutatott másik világuk horror dolgait rajtam hajtották végre, beletaposva többször a méhembe. A lánymék anyámmal bevitettek a pszichiátriájára a mészárosaimnak, amik a szerepeken mentek végig azzal, hogy koldulok. Itt a Győri kapu és Mónika Show népe kivégzett engem. Egy Talmudos állati rend tagja felismert, a kislány, szólt, erre a kivégző nővér kiabálta, hogy már maguk felnőtt nők. Áthoztak egy szereplőt a Semmelweis elmeosztályról gondnokság alá helyezve, amelyik közölte, hogy felkínálta a pináját a városért. Teljesen kivégeztek D.Mónika és V. Mária, T.Judit pszichiáterek szövetségében, mai napig nem értem, hogy miért. Szemeimre nem láttam, füleimre nem hallottam, minden részem megsemmisült, fogaimat kiviháncolták a szájsebésszel. Minden részemben csapás volt, eleven élő állatok. Müllerék sátánistái maradtak mellettem, miután az egyik Talmudos tag embernek hívott. Nem tudták, miért vagyok más a többieknél. A Magyar Nemzeten keresztül a többiek azt üzentiék nekik, hogy itt maradt hányás söpredékek. T.Judit a borsodivánkai Müller elmeotthonába akart zárni. A gyerekeimnek a Rákóczi tér pszichiáterei azt mondták, hogy én súlyos elmebeteg vagyok, bár tartottam magam előttük, egyetlen szót sem szóltam a történtekről. Majd tönkre tették őket is, melyről nem lehet velük beszélni, mert azt hiszik, hogy ez elmebetegség, sőt rajtuk kívül nem számíthatok senkire. 2012-ben a Nyugdíjfolyósító elvette a pár évig adott rokkantságit, közgyógyot, két év múlva ismét 28.500 forint-ot fogok kapni a világ helyett.
Utolsó hozzászóló előttem. Tudod ha ez igaz amit írsz, akkor a tanulság az, hogy alapvetően 2 féle szerzet van a madárvilágban. 1. Galambok 2. Sólymok.
Rajtunk múlik, hogy melyikhez akarunk tartozni.
Aki a galambságot választja az galamb, és megalázott marad.
Aki viszont a sólymot választja, az nem él úgy tovább, mint egy galamb.
Akinek valóban olyan nagy a nyomora, hogy nem bírja tovább eltűrni, az sólyommá válva betör egy boltba és elviszik a börtönbe. Mint ahogy a városi sólymokat is kalitkába zárják. Ott gondoskodnak róla, és kitanítják egy olyan szakmára amiből meg tud élni, hogy ne kelljen újra betörnie.
Így újra galamb lehet, nagy sokára saját fészekkel.
Ez a nyomor amiről írsz ha valóban megtörtént és/vagy megtörténik most is veled, akkor a bizony a bűnözés lehet a kiút erre. Én nem török pálcát feletted. Nekem a szegény ember is ember és a koldus is ember.
Sőt a könnyeim potyognak amikor azt látom, hogy egy valaki aki magyar ilyen nyomorúságba került.
Persze zet nem szoktam mutogatni, hanem igyekszem elrejteni a könnyeimet. Mert magyarországon egy férfit 2021-ben megvetnek ha érzelmeket mutat.
Én senkit sem méltatok kisebbre magamnál, mert a kisebb és a nyomorultabb lehet, hogy én vagyok.
Aki szegény az szegény.
Én is szegény vagyok.
Csak próbálok megélni, mint mindenki más is, de azt látom, hogy hamarosan háború lesz itt, mert vannak olyanok, akik nem tisztelik a többi embert, és nagyon rosszindulatúak. Aki pedig rosszindulatú az bizony mindig háborúzik.
Amikor már sok a rosszindulatú ember, akkor pedig általánossá válik a harc.
Túlélni nem a harcolók fognak, mert a harcolók általában kiírtják egymást.
Végül is én úgy látom, hogy itt mindenki okos, de amikor eljönnek az életpróbák akkor alig van aki sikeresen oldja meg az életfeladatait. Én inkább azokat olvasnám akik eddig sikeresen vizsgáztak és sikeresek voltak.
Miért?
Mert a sikerhez sikeres mentalitás és sok szerencse kell. A szerencse pedig azt jelenti, hogy valaki az Isten kegyeltje. Ezért szeretem olyanok írásait olvasni akik Isten kegyeltjei.
A hozzám hasonló szegényeknek és nyomorultaknak pedig azt üzenem, hogy semmi sem tart örökké.
Ebben az átmeneti világban a mi Miskolci nyomorunknak is vége lesz valamikor.