– Hogyan indokolják a harcokat, amikor több ezer egyszerű afgán, egyszerű muszlim hal meg bennük?
– Természetes, hogy egy harcban emberek halnak meg. Mindkét oldalon. Igyekszünk, hogy civileknek ne ártsunk. De ez akkor is harc, óhatatlanul emberek fognak meghalni bennük.
– Maguk kezdték a harcot.
– A táliboknak volt egy kormányuk, az amerikaiak megdöntötték azt. Nem fogadunk el semmi mást, csak iszlám uralmat.
A párbeszéd a BBC riportere, Secunder Kermani és egy tálib vezető között zajlik Afganisztánban, Balh városban. A héten sugárzott helyszíni riport közvetlen közelről mutatja meg, mit jelent a gyakorlatban az ott élőknek az, hogy az amerikai kivonulás után ismét tálib uralom alá kerülnek. Balh egy történelmi jelentőségű, 130 ezres város, ami az idei év elején még a kormányerők ellenőrzése alatt állt, most viszont már a tálibok kezén van.
A tálibok azt a képet próbálják sugározni magukról, hogy ők egy megreformált csoport azokhoz képest, akik 2001 előtt szinte középkori viszonyokat tartottak fenn az országban. Ennek a kommunikációs stratégiának a része lehet az is, hogy közel engedik a médiát. A BBC riportere ebben a helyzetben végig kritikus kérdéseket tesz fel, a riport pedig igyekszik bemutatni, mi van a sugározni próbált imázs mögött.
A nyilatkozó tálibok elmondása szerint a városban nem tették kötelezővé a teljes burka viselését a nők számára, lehet csak a hajat eltakaró hidzsábban is lenni. Nemrég ugyanakkor megöltek egy fiatal nőt a városban, mert nem takarta el magát eléggé. A tálibok azt mondják, nem ők tették. Közben mobilos videók terjednek nők nyilvános megkorbácsolásáról.
Balhban a kormányzati és bírósági épületeket már elfoglalták. Az iskolák nyitva vannak, de a hírek szerint már nem mindegyikbe engedik be a lányokat, hangzik el a BBC riportjában. A város új tálib polgármestere korábban a lőszerutánpótlásért felelt.
A riportban bemutatnak egy helyi rádióállomást is, ahol már betiltották a nem muszlim zene sugárzását. A rádiós el is mondja, hogy eddig lehetett a nap egyik felében popzenét sugározni, most már nem. Secunder Kermani megkérdezi a tálibokat egy közelmúltban történt esetről – egy férfit elkaptak, hogy nem megfelelő zenét hallgat, és addig sétáltatták cipő nélkül, amíg össze nem esett. Azt válaszolják, nem tudnak ilyenről. Azt viszont vállalják a tálibok, hogy ők akasztottak fel nyilvánosan egy autóút fölé két gyerekrablót.
Az új tálib bíró elmondja, hogy még nem szabott ki súlyos testi fenyítést büntetésként, ráadásul lehet fellebbezni is az ítéletek ellen. De az egyértelmű, hogy a házasságtörésért kövezés, a lopásért karlevágás jár.
A világban sokan elborzadnak egy olyan rendszertől, ahol ilyen brutális büntetések vannak, mondja a riporter, mire a bíró azt válaszolja, a világ félreérti őket, és az sem jobb, amikor a bűnösöket nem büntetik meg. „Amikor százezerek halnak meg AIDS-ben, és a rablók és emberrablók azt csinálnak, amit akarnak? Vagy jobb levágni egy kezet mindenki biztonsága érdekében?” – kérdez vissza.
A bíróság épülete előtt ülő férfiak szerint ez a rendszer kiszámíthatóbb, mint a korrupt afgán hivatalnokok rendszere volt. Persze jogos a kétely, hogy mennyire beszél önszántából bárki az elfoglalt városban.
A riport egyik jelenetében átkapcsolnak a fél óra autóútra lévő, még a kormányerők ellenőrzése alatt álló Mazár-e Sarif városra. A köztéren beszélgető nők képével érzékeltetik, hogy ott egyelőre még nagyobb a személyes szabadság. Ez viszont könnyen lehet, hogy nem sokáig marad így. A tálibok folyamatosan foglalják el az országot az amerikai kivonulás után.
A 444-en pénteken jelent meg részletes elemzés az afganisztáni helyzetről Király Andrástól.