Sztojka Attila kormánybiztos nem tapasztalja, hogy Magyarországon erős lenne a cigányellenesség.
Fotó: Béres Márton / Népszava
Remélem, hogy nem ezzel kezdjük a beszélgetést – vonta fel a szemöldökét a nemrég kormánybiztossá kinevezett Sztojka Attila, akit először arról kérdeztünk, tekinthetjük-e Farkas Flórián utódjának. „Már tíz éve dolgozom ezen a területen a kormányzaton belül, azelőtt pedig tíz éven keresztül terepen dolgoztam. Ezt folytatom, így egyáltalán nem beszélhetünk utódlásról” – közölte a kormánybiztos. A romaügy szerinte nem egyetlen személyről szól. Magyarország abban a szerencsés helyzetben van – mondta –, hogy a romák integrációjával számos szakember és politikus foglalkozik: „a romaügyet nemzeti ügynek tartjuk”. Sztojka Attila a negyvenes évei elején jár, 1979-ben született, Esztergomban. Nős, négy gyermek apja. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárképzőjén szociálpedagógusnak, a Pécsi Tudományegyetemen szociálpolitikusnak tanult. A lovárit anyanyelvi szinten beszéli (nyelvoktatói képesítést is szerzett), ebből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az oláh cigányok közösségéhez tartozik. Hangsúlyozta, hogy a muzsikus cigányok és a beások is rengeteg értéket hoztak létre, éppen ettől válik sokszínűvé a romák társadalma: természetesnek veszi, hogy a teljes magyarországi cigányság érdekében dolgozik. Az Esztergom-Kertvárosban lévő Arany János Általános Iskolában nevelőtanárként tanított, ezzel párhuzamosan hosszú éveken át a Roma Foglalkoztatási és Oktatásszervező Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatói posztját is betöltötte. 2011 nagy változást hozott az életében, bekerült az államigazgatásba. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese, majd az Emberi Erőforrások Minisztériuma főosztályvezetője volt. 2019-ben az akkor alakult, a Belügyminisztériumhoz tartozó Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság főigazgatója lett. Főigazgatói tisztsége megtartása mellett nevezte ki Orbán Viktor roma kapcsolatokért felelős kormánybiztossá. „Folytassam a munkát!” – a miniszterelnöktől ezt a biztatást kapta útravalóul, amikor átvette megbízólevelét. Sztojka Attila úgy ítéli meg, hogy a Fidesz 2010-es kormányra kerülése óta a romapolitika alkalmas keretet nyújt a „nemzetstabilitás” megteremtéséhez. A romák és nem romák viszonyára – állította – a „békés együttélés” a jellemző, már amennyiben önös érdekből nem gerjesztenek szándékosan feszültségeket körülöttük és köztük. Közbevetésünkre, hogy kutatások szerint Magyarországon igen erős a cigányellenesség, a kormánybiztos a fejét rázta. Neki egészen más személyes tapasztalatai vannak. „A mindennapokban a jószomszédi viszony érvényesül, egy-egy konfliktusból nem szabad általánosítani. A magyar mindig is békés, nyugodt, befogadó nép volt” – jelentette ki. A kormánybiztos óraadóként a „Pázmányon” óvodapedagógusokat, tanítószakosokat és szociálpedagógusokat tanít. Első alkalommal mindig megkérdezi, kinek mi jut eszébe a cigányokról. Régebben többségben voltak a negatív sztereotípiák, de öt-hat éve főleg pozitív fogalmakkal találkozik: érték, zene, művészet, tánc, vidámság. A Fidesz-kormány eredményei közé sorolta, hogy kiszámíthatóvá vált a hátrányos helyzetű diákok számára létrehozott, a tanulást és szocializációt segítő tanodák finanszírozása, a hálózatot kibővítették, ma már 183 ilyen intézmény működik országszerte. Tanulmányi ösztöndíjban 10 ezren részesülnek, a támogatás mértéke a tanulmányi eredménytől függ. A Biztos Kezdet gyerekházak száma napjainkra elérte a 160-at, a 11 roma (keresztény) szakkollégium az értelmiségi réteg erősítésében játszik meghatározó szerepet.
Miután elhúzódó pereskedés után kiderült, hogy a gyöngyöspatai iskolában elkülönített (szegregált) romák kártérítésben részesülnek, Orbán Viktor kifogásolta, hogy az érintettek „nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül”. Megkérdeztük Sztojka Attilát, osztja-e a miniszterelnök véleményét, mire ő egy általa alapvetőnek tartott mondást idézett: „pénz a munkáért jár”. Ez a kérdés nem a pénzről kell, hogy szóljon – magyarázta. Sokkal mélyebbre ható vizsgálatot kell végezni, megnézni, hogy az oktatási intézmények hogyan tudják a hátrányokat kezelni, vagy egyáltalán van-e ebben szerepük, és ha van, milyen. A cél az, hogy minden gyermek megkapja az élethez szükséges tudást és ismeretet. Ha ez elmarad, sokkal több pénzbe kerülhet a későbbiek kezelése. A kormánybiztos kétségekkel fogadja azokat a megállapításokat, hogy nem sikerült megállítani a perifériára szorult – jórészt cigányok lakta – térségek leszakadását. A szegénység még az Eurostat kimutatása szerint is csökkent Magyarországon, a maga részéről amúgy legszívesebben nem az adatoknak, hanem a saját szemének hisz. Márpedig mindenfelé azt látja, hogy a romák dolgoznak, az országban nem állás-, hanem munkaerőhiány van. A 2010 előtti állapotokhoz képest Sztojka Attila szerint 50 százalékkal nőtt a roma foglalkoztatottak aránya, és végső soron a kormány összes esélyteremtési, oktatási vagy képzési programjának ez a legfőbb célja: a foglalkoztatottság növelése, a munkajövedelemből származó megélhetés biztosítása. Ennél a pontnál megint szóba hoztuk Farkas Flóriánt, pontosabban a nevével fémjelzett – és csúnya botrányba fulladt – Híd a munka világába foglalkoztatási programot. Sztojka Attila visszakérdezett: miért nem arról a 70 másik programról beszélünk, amit elindított a kormány? Miért nem a Nő az esély programról, amelynek révén 1026 roma nő helyezkedett el a szociális vagy egészségügyi ellátórendszerben?https://nepszava.hu/3129396_mindig-is-nyugodt-befogado-nep-volt-a-magyar-es-a-ciganyokkal-valo-egyuttelest-a-jo-szomszedi-viszony-irja-le-a-kormanybiztos-szerint
De mi szüksége volt a romániai, oláh és mindenféle cigányságnak arra, hogy a Feketevonat cigányságával támadva világtörténelmet hajtsanak végre, kösztümös beöltöztetéssel nagy közös áldozásban a NagyPán Pszichografológiai könyve szerint, azzal a szándékkal, hogy véráldozással emeljék Ázsiát és a cigányságot emberré. A jószomszédi viszony is megvolt kezdetektől, engem nem engedtek fürdeni a cigány szomszédok helyett, nem beszélve a győzelmükről, Gáspár Győzővel beállított mulatós cigányságukról, amelyek legyőztek engem végleg 1997-ben, azóta temetői tort ülnek. Én nem élek egy világon az indiai, romániai cigánysággal, mint halálnépekkel ezek után. Emberré válni egyetlen módon lehet, hogy nem ártanak senkinek, megpróbálnak beilleszkedni, nem gyalázással éjjel-nappal, ahogyan tették ezt a mindenkori médiáikkal hosszú éveken keresztül, hogy a Talmudot kitermeljék, mint állatokat, démonokat, cigányságot, tisztátalan lelkeket. Undorodom, ráadásul ezeket az elméleteket, amelyeket megírt Szepes Mária a könyvben, mint Mária mennybemenetele, antiszemita zsidók és Weöresék rendezték be az összes távol-keleti pusztítóval Rákóczi térként. Értelmiség legyőzést hajtanak végre 85 éve a romániai elmeosztállyal, csonkítással, deformációikkal, betegségek és elmebetegségek helyetti áldozással. Visszaélnek azzal is, hogy egyetlen családot áldoztak meg, mivel Magyarország legyőzését ünnepli a cigánytelep. Nincs ilyen faj, hogy halálnép, ami a lakásokban győzi le a semmiről sem tudó embereket. Feketemágusok, nem valóak emberek közé.
Sok beszédnek, sok az aljas hazugsága! Hungária megvalósulása felé
A nyugat-európai ember számára a magyar ma is egyenlő a hunnal. A maguk vandál elődeiről szívesen megfeledkeznek! Pedig ők is tettek valamit az „emlékezetük” megőrzéséért. Sőt bizonyára felháborodnak Diodoros Sikleoitész történetíró azon feljegyzésén, miszerint a gallusok győzelmi lakomáik céljaira gyermekeket hizlaltak! Ami oly szép adat a francia konyha történetéhez, amit bizony kár volna elfeledni hagyni!
A hun: kicsi, sötét bőrű, fekete hajú, lóháton járó rablónépség az emlékezetükben ezer év óta. A „kalandozó” bemutatkozás inkább emlékezetes volt, mint szerencsés. Az a hetven év, amíg a kalandozás tartott, elegendő volt, (még a franciáknak is), hogy jól emlékezetükbe vésődjön. A hun rablókat (a fél ország ki irtása árán) megszelídítette az első keresztény király, de erről a nem éppen keresztényi cselekedetről már nem szerzett tudomást, az azontúl békén hagyott nyugat. Sőt e kereszténnyé kényszerített hunok védték meg Őket a tatár hordáktól, török rablóktól. Mivel ezeket az urakat már nem tapasztalta meg Európa a saját bőrén, eszébe sem jut hálásnak lenni. A tatárjárás élménye feledtette volna velük a „hun-magyari” vadság emlékét! Mi magyarok gyakran teszünk át nem gondolt rossz befektetést.