az emberemlékezet óta jobbra szavazó gazdák már harsányan kiröhögik azt, aki arról beszél, hogy a klímaválság libsi mese.

Az egyetlen válasz továbbra is az, hogy ha egyáltalán van felmelegedés, akkor ne az emberek fizessék meg az árát – annak ellenére, hogy ők csinálták. Ők dolgoztak meg érte minden műanyag palackkal, minden családi víkenddel, minden félrecsúszott nyakkendővel. Amúgy meg ki más fizetné? A nagytőke? De hiszen az nálunk nemzeti, és még az embereknél is jobban utál fizetni. Hiszen az is megoldás, ha a legbátrabb százharmincháromnak jut majd hely a bunkerban, a többi pedig ropogósra sül. Márpedig a hűtött bunker drága.

Amikor a tőke fizeti meg bárminek az árát, az annyit jelent, hogy nőnek a kiadásai, és velük a fogyasztói árak.

A kormány, amely azt ígéri, hogy megvédi a választókat a klímaváltozás költségeitől, üres handabandázást kínál nekik, semmi mást.

Azzal viszont csak velük szemben nyerhet időt. A természet, mint már beláttuk, baktat előre a maga útján, és mindegy neki, fizet-e valaki egyáltalán.

Nekünk viszont nem mindegy. A távlatos és a valóságra válaszoló politika ideje jön, választóknak és vezetőknek egyaránt. Vagy a sírás és a fogaknak csikorgatása.

A szerző a HVG munkatársa