Miskolc. A sofőr asszertív módon megvédte magát (Vannak még tökös sofőrök az MVK-nál! – gondoltam.)
A Tiszairól jöttünk hazafelé egy kis kiruccanásról nejemmel és kisfiunkkal. A villamosra felszálltunk ebéd tájban és indult is volna a járat, amikor a sofőr leállította a járművet. Hátrament a járműben és kérdőre vonta az ott tartózkodó utastársakat: – Hogy képzelik, hogy itt esznek, isznak? Ez nem vendéglő! Kérem ezt hagyják abba, a villamoson tilos enni és inni sem lehet, csak visszazárható palackból. (Az utastársak által fogyasztott energiaital (Pokol) nem volt az). Az utastársak ekkor szószólót választottak maguk közül (mind ránéztek a láthatóan korban, izomban és bölcsességben a többiek fölé magasló csoporttagra) és amíg az vitázott a sofőrrel, folytatták jogsértő tevékenységüket. (Vígan ettek-ittak.)
Utas: – Miért nem lehet itt inni?
Sofőr: – Nem visszazárható a palack. Amúgy sem egy étterem ez, ahol inni, enni lehet.
Utas: – Nemsokára befejezzük…
Sofőr: – Most! Vagy leszálnak. (Majd rámutatott egy a csapathoz tartozó hölgyre.) Kérem ne a táskájába rakja a felbontott energia italt, hanem szálljon le, dobja ki vagy igya meg és úgy szálljon vissza, megvárom.
Ekkor egy harmadik csoporttag – kezében szintén egy bontott energiaital – közbe szólt: – Dik, hát meg se ihatja a H…t!
Sofőr: – Nem ihatja meg. És maga sem. Szálljanak le, igyák meg vagy dobják el, így nem utazhatnak tovább.
Közben a népes csapat többi tagja tovább majszolta a pogácsát és egyéb péktermékeket.
Sofőr: (Ránézett a főnöknek látszó csoporttagra.) Hagyják abba az eves-ivást, rakják el az ennivalót, dobják ki lent az energiaitalos dobozokat vagy szálljanak le a járműről!
Ekkor már hangosabban és minősíthetetlen módon kezdték átkozni a sofőrt a csapat tagjai. A sofőr asszertív módon megvédte magát (Vannak még tökös sofőrök az MVK-nál! – gondoltam.) Vonakodva leszállt az utazásban való részvétel alapkövetelményeit be nem tartó csapat és folyamatosan szidták a város tömegközlekedésének névtelen hősét.
A sofőr előre ment a fülkéjébe és (kis késéssel, amelyet a közjáték okozott), elindult a jármű.
A 8 tagú csapat vajon miért nem akart a szabályoknak megfelelően részt venni az utazásban? Inkább leszálltak, de nem voltak hajlandóak a sofőr kéréseit teljesíteni (ne egyenek és igyák meg az innivalót indulás előtt, majd dobják ki a műanyag dobozokat a megállóban a kukába).
Miközben a villamos távolodott a Tiszairól végiggondolván a látottakat, közben elnézve a csapatokat, akik a Selyemréti Strand felé baktattak, mások a villamossíneken szaladgáltak át a pár méterre lévő zebra használatát bojkottálva, arra gondoltam: Helló BAZ megye! Hazaértünk! Ez már Miskolc! 🖤🖤🖤