Abban az országban kezdett háborúba Amerika, ahol nem sokkal korábban már volt egy konfliktus. Kevesen említik, de a szovjet bevonulás Afganisztánba szintén a magyarok ügye is volt. A kárpátaljai magyaroké, akik a Vörös Hadsereg katonáiként több százan vettek részt az ország kudarcos megszállásában. 1978-ban a Saur forradalom során afgán kommunisták kerültek hatalomra, de az alig kétéves uralmuk olyan brutális volt, hogy az iszlamista ellenállás gyakorlatilag az egész országot a Moszkva-barát vezetés ellen fordította. A Szovjetunió ekkor döntött az intervenció mellett. A csaknem tíz évig húzódó konfliktust a „szovjet Vietnamként” is emlegetik, végül 53 magyar áldozata lett ennek a háborúnak. Róluk szól Brády Zoltán dokumentumfilmje.
Hogy 15 évvel később a World Trade Center és a Pentagon ellen elkövetett támadások miatt elindított újabb afganisztáni háború ugyancsak majd kicsit velünk is történik, már nem Orbán döntése volt. A NATO csak 2003-ban vállalta magára Amerika háborúját. Fél évvel korábban kellett arról döntenie Magyarországnak is, hogy részt vesz-e a szövetség műveleteiben. Ekkor már Medgyessy Péter volt a miniszterelnök. A kormánypártok egy korlátozott mennyiségű, mindössze negyven fős harcoló alakulatot szerettek volna küldeni a térségbe.
„Még ha az a negyven katona nem oszt, nem soroz is a végeredményt tekintve, Magyarországnak meg kell mutatnia, hogy a demokratikus világ mellett a helye, más tisztes országokkal együtt közösen próbál részt venni a rendteremtésben, még ha momentán csak ennyi telik is tőle” – érvelt akkoriban a Népszava publicistája a kormányzati álláspont mellett. A Fidesz viszont csak egy orvosi kontingens kiküldetéséhez járult hozzá, a szavazatuk pedig kellett, hisz erről kétharmados szavazással lehet dönteni. Így végül 2003 februárjában kezdődött meg a Magyar Honvédség szerepvállalása Afganisztánban. Egy nagyjából 15 fős egészségügyi csoport és két törzstiszt szolgált az ISAF kötelékében azzal, hogy a megbízatásuk 2003 decemberében véget is ér.
2004-ben aztán, ahogy az egész NATO szerepvállalása, úgy a magyarok részvétele sem ért véget. Sőt, elkezdett bővülni. Az év végére felállt Hamid Karzai kormányzata, a cél már nem csak bin Laden elfogása és a tálibok elűzése volt, hanem – bárhogy is tagadta hétfői beszédében Joe Biden – a nemzetépítés, Afganisztán működő, stabil állammá szervezése. Egyre több tartományban állítottak fel ún. PRT-ket (Provincial Reconstruction Team), azaz tartományi helyreállítási csoportokat. Ebben az évben már egy 125 fős alegységet telepített a Magyar Honvédség Kabulba egy norvég vezetésű harccsoportba. Ez volt az első alkalom, hogy harci műveletekre is bevethető magyar katonák szolgáltak Afganisztánban.
2006-tól aztán teljesen megváltozott a magyarok feladata. Ekkor már a Gyurcsány-kormány dönthetett arról, hogy vállaljuk a Baglán tartományért felelős PRT vezetését. A 750 ezres országrészben onnantól fogva egészen 2013-ig nagyjából 250 magyar katona felelt – a hivatalos feladat szerint – az újjáépítési munka feltételeinek, biztonságának megteremtéséért, koordinálásáért az abban való részvétellel.
Ebben az időszakban teljes volt a politikai egyetértés a misszió szükségességéről a kormánypártok és a Fidesz között. Erről tanúskodik például ez a 2007-es külügyi bizottsági jegyzőkönyv, ahol Szekeres Imre miniszter és Németh Zsolt fideszes bizottsági elnök is többször kiemeli, hogy nincs vita közöttük abban, hogy a NATO felkérésének meg kell felelni.
„…a döntés, amit a kormány a közelmúltban meghozott az afganisztáni NATO-keretekben történő magyar szerepvállalás kiteljesítésére, azt megértéssel fogadjuk természetesen azzal, hogy a szakmai felelősséget a kormány viseli, és a Fidesz politikai támogatását élvezi” – mondta Németh Szekeresnek.
A Fidesz kritikája annyi volt, hogy figyelmeztette a honvédelmi minisztert, hogy ne a missziós szerepvállalásokkal akarják pótolni a NATO felé tett kötelezettségeket. A szerződés ugyanis előírta a Magyar Honvédség fejlesztését a költségvetés bizonyos százalékában. Ezt rendre alulteljesítette a mindenkori magyar kormányzat. Az ország méretéhez és lehetőségeihez képest nagy számú kontingens felállításával viszont jó pontokat szerezhettünk az észak-atlanti szövetségben, főleg az Egyesült Államok szemében.
A PRT átvételével sokkal nagyobb kockázatot is vállaltak a magyar katonák. Baglánban ők voltak a tálibok szemében a megszállók. Bár messze nem ez volt az ország legveszélyesebb része, bármelyik pillanatban számítani lehetett támadásra és így arra is, hogy lesznek veszteségei a kontingensnek. 2007-ben kétszer előfordult, hogy kisebb sérüléseket szenvedett egy-egy magyar, amikor házilag készített bombát robbantottak a járőrkonvoj mellett.
Folyamatosan teljesítettek szolgálatot a PRT-n kívül, veszélyes küldetésekre induló, harcoló alakulatokban is magyar katonák, mégis a bagláni újjáépítési feladatokhoz kötődik az összes magyar áldozat.Két tűzszerész egy hónap különbséggel vesztette életét 2008-ban, amikor felrobbant egy-egy bomba, amit hatástalanítani próbáltak. A 30 éves Kovács Gyula nem tudta a helyszínen elvégezni a feladatot, ezért a házilag készített robbanószerkezetet az autóra tette, és el akarta szállítani, az azonban felrobbant. A helyére a magyar kontingenshez érkező 32 éves Nemes Krisztián egy afgán rendőrrel ment hatástalanítani egy másik improvizált szerkezetet 50 kilométerre a tábortól. Mellette robbant fel a bomba.
2010 augusztus 23-án egy tálib rajtaütés miatt halt meg két újabb magyar katona. Épp hazaindultak Magyarországra, amikor Mazar-i-Sharif reptere felé tartó útjukon robbantottak mellettük a támadók, majd kézi fegyverekkel, többek között páncéltörő rakétával kezdtek lőni rájuk. A 32 éves Pappné Ábrahám Judit a helyszínen életét vesztette, két másik katona súlyos sérüléseket szenvedett. Közülük a 37 éves Kolozsvári György már Budapesten halt bele a sérüléseibe. A támadásról egy társuk részletesen beszámolt egy sajtótájékoztatón pár nappal később, itt lehet meghallgatni.
2011. május 17-én baleset történt, amikor egy magyar katonai konvoj Mazari-Sarifból Pol-i-Kumriba tartott. Egy mellékútról egy afgán jármű hajtott a konvoj elé, melynek harmadik gépjárműve letért az útról, az útpadkán megpördült és felborult. A balesetben Dálnoki András szakaszvezető, toronylövész, valamint Róth Orsolya őrmester, a jármű parancsnoka vesztette életét.
Az utolsó magyar katona, aki az afganisztáni misszióban halt meg, a 44 éves Borbély Csaba, aki a 10. váltás katonaorvosa volt. Szívinfarktust kapott, és meghalt Baglánban 2011. június 10-én.https://444.hu/2021/08/21/ez-a-mi-haborunk-is-volt
