Teljes mértékben egyetértek, sőt annyival meg is toldanám, hogy a nem életveszélyes fáknál én azért megpróbálkoztam volna szakszerű gallyazással.
A két fasor kivágásával egy távolról, pl. az Avasi kilátóból is megmutatható városi jellegzetességet pusztítottak el. Többek között éppen ezért nem szűk körben lefolytatott lakossági fórumon, hanem a szélesebb közönség bevonásával végeztem volna közvélemény kutatást a fasorral kapcsolatban. Nem gondolnám, hogy ha valakinek a beteg agyában a Népkert tarra vágása megfordulna, akkor csak a Népkertben, vagy mellette lakókat illetné meg a beleszólás joga.
A Tátra és Torontáli utca elveszítette a megszokott arculatát és most úgy néz ki, mintha kiherélték volna.
Azok az indokok, amelyek az első lakossági bejáráson elhangzottak, hogy sok idős nem tud közlekedni, mert a gyökerek felnyomták a járdát részben igaz lehet, de ezt nem a fák kivágása, hanem a járda olyan felszedése és újragondolása oldhatta volna meg, mint amilyet a Dorottya utcai tisztább fejű lakói is alkalmaztak.
Egy ilyen emblematikus fasor sorsának meghatározásánál nem biztos, hogy az otthon unatkozó, ezért vadakat összehordani képes nyugdíjasok véleménye kellene, hogy a legfontosabb érv legyen, hiszen az ő pillanatnyi “panaszuk” eredményeként a következő generációk szívnak. Nem érhet a vád, hogy idős ellenes lennék, mert tisztelem őket, de az utóbbi időben több olyan fórumon is voltam, ahol olyan életellenességet hallottam megkeseredett emberek (idősek) szájából elhangzani, hogy az komolyan elgondolkodtatott. Úgy döntenek évek, évtizedek alatt megnövő megerősödő, funkcióját teljes mértékben ellátni képes élőlényekről, a fákról, mintha fel sem fognák, hogy talán az egyedüli remény arra, hogy valahogy át lehessen vészelni, ne adj Isten lassítani lehessen a klímaváltozással együtt járó negatív következményeket, az, ha a fákat megkíméljük és nem végletes gondolkodás eredményeként kipusztítjuk őket.
Visszatérve a konkrét esetre, azok a járdák a két utcában már évtizedek óta fel voltak púposodva, szét voltak nyomva. A fakivágás önmagában ezt a helyzetet nem oldotta meg, arról pedig szó sincs, hogy rendbe tegyék azt a közel két kilométeres járdát, amely a két utcát öleli át.
Kíváncsi vagyok, hogy az ugyancsak évtizedek óta árnyakkal védett épületek állaga a hirtelen rájuk zúduló perzselő napsütés eredményeként (Torontáli utca) miként alakult idén nyáron, de arra is, hogy mennyire “élvezte” az, aki telibe kapta a “gyilkos” sugarakat. A redőnyösök, reluxások biztos arattak.