| Azon gondolkodom, hogy a Guinness rekordok könyvébe, hogyan lehetne bekerülni, de rájöttem új szám lehetne a fészekrakókkal történő rettegésben tartás, vagy a fészeklakók felemlegetése minden valóságos, vagy kitalált problémára. (Egyébként itt fej-fej mellett haladhatna a migráncsozással és a Sorosozással)
Amikor anno feldobták az avasi fészekrakó problémát, mint minden baj forrását, vártam, hogy az avasi lakosok – főleg a kettes ütem – egy emberként fognak tiltakozni, hogy bizony ez a szlömösödés, már a gyár bezárása után megkezdődött és nagyjából a kilencvenes évek derekára súlyos problémaként jelentkezett a városrészben. (Tehát nem a felemlegetett, későbbi bűncselekmény sorozat eredményeként vált olyanná az Avas, amilyen.) Az akkori ingatlanárak is azt mutatták, hogy aki tehette elköltözött, vagy nem ott vett lakást. Nem a fészekrakók miatt, hanem a lecsúszott, gyakran az italhoz nyúló, igénytelen, közös költséget nem fizető lakók tették egyre értéktelenebbé a lakásokat, így még szegényebb, még igénytelenebb emberek tudtak lakást venni. Gyakran jártam arrafelé és nagyon gyakran már kézzel meg sem fogtam a húgy és sz@rszagú liftek ajtaját, hanem lábbal próbáltam mindent nyitni, ha tudtam. Szabályosan fellélegeztem, ha végre újra a szabad levegőre kerültem. A normális, szorgos, rendszerető lakók vért izzadtak, de ahol többségben voltak, vagy maradtak, ott létre tudtak hozni élhető szigeteket. De nem untatom a nyájas olvasót, hiszen a téma más. |
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
Jé, hazajött Jakab Péter beszédírója. Demagógiából jeles.