K. találkozott is a főnővérrel, aki rögtön elé rakott egy listát arról, hogy az osztályon dolgozóknak mennyit kell fizetni havonta ahhoz, hogy az idős asszony bennmaradhasson az osztályon.
Eszerint havonta kell fizetni:
- az osztályvezető főorvosnak 50 ezer forintot,
- a helyettesének 20 ezret,
- a főnővérnek 25 ezret,
- a gyógytornásznak 5 ezret,
- a 10 nővérnek pedig fejenként 7 ezret.
Az ápolási osztályokon egyébként szedhetnek napi díjat, de ez maximum napi 800 forint lehet. Ebben a kórházban viszont nem volt napidíja az osztályon való ellátásnak, tehát az asszonynak tb-alapon, ingyenesen járt volna az ellátás.
K.-nak nem volt más választása, félt attól, hogy ha nem fizet, akkor kirakják az idős asszonyt a kórházból, ezért borítékban, mindenkinek külön címezve bevitték a 170 ezer forintot a kórházba és átadták a főnővérnek.
Az egyik beszélgetés alkalmával arról is szó esett, hogy a főnővér el tudja intézni, hogy ne kelljen kivárni a 4-5 éves várólistát az egyik budapesti idősotthonban, ha befizetnek az otthonnak a beugrón felül még egymillió forintot. Ezt a pénzt előre kell fizetni egyfajta foglalóként, és legalább 1-2 hónapba telt volna, mire elintézik, hogy legyen hely, ez pedig magában hordozta azt a kockázatot, hogy az idős asszony addig meghal és hiába fizették be az összeget.
Végül az idősotthoni helyre szánt egymillió forint befizetésére nem került sor, és a kórház főnővérének sem kellett befizetni a következő havi tarifát, ugyanis az idős asszony még abban a hónapban elhunyt.
Azonnali belső vizsgálat
Miután tudomást szereztünk K. történetéről, megkerestük a kórház igazgatóját, hogy megosszuk vele az információkat, de az eddig hasonló tapasztalataink alapján szinte biztosak voltunk abban, hogy nem fogunk választ kapni, esetleg durván elhajtanak minket vagy perrel fenyegetőznek.
A kórház vezetése azonban teljesen másképp reagált. Az igazgató, aki elkötelezetten hálapénzellenes, először megdöbbent a történeten, minden információt elkért tőlünk, majd belső vizsgálatot indított. A belső vizsgálat nem jutott eredményre, ezért megkeresték a Nemzeti Védelmi Szolgálatot (NVSZ), akik nyomozni kezdtek az ügyben. Pár hónap eltelte után pedig az NVSZ feljelentést tett a rendőrségen, ahol jelenleg nyomozás folyik a főnővér ellen.
A rendőrség szűkszavú, augusztus elején megjelent közleményében az olvasható, hogy:
a Nemzeti Védelmi Szolgálat feljelentése alapján vesztegetés elfogadása bűntett gyanúja miatt rendelt el nyomozást a Budapesti Rendőr-főkapitányság Korrupciós és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztálya. A rendelkezésre álló adatok szerint egy fővárosi kórház főápolója hozzátartozóktól pénzt vett át egy idős asszony egyhavi – a társadalombiztosítás keretében a beteg számára egyébként ingyenes – kezeléséért. A 45 éves főnővért a budapesti rendőrök gyanúsítottként hallgatták ki, a nő nem tett vallomást.
A visszaélések a rendszerbe vannak kódolva
Fernezelyi Borbála, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakértője szerint nagyon helyes, hogy amint a kórház igazgatójának tudomására jutott a korrupciógyanú, vizsgálatot indított. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez nem egy egyedi eset, hanem rendszerszintű problémáról van szó, amely problémának épp a krónikus osztály a melegágya.
Ez azért lehet így, mert egyrészt a beteg, folyamatos ellátásra szoruló időseket szociális intézményekben kellene elhelyezni, de ezekbe az intézményekbe hosszú várólisták vannak és nagyon drágák is. Otthoni ápolásra pedig még nehezebb és szintén nem olcsó ápolót találni. Ezért a hozzátartozók arra kényszerülnek, hogy kórházak ápolási osztályain tartsák benn valahogy szeretteiket. Ezzel egyébként a kórházak sem feltétlen járnak rosszul, ugyanis ezeken az osztályokon az ápolásért napi díjat szedhetnek, az államnak viszont sokba kerül ez a fajta ellátás.
„Amíg az ápolásra szoruló betegek elhelyezésére, vagy szakszerű otthoni ellátására nincs felkészülve az ellátórendszer és ezzel párhuzamosan a szakdolgozók bérezése lényegesen elmarad az elvárttól, addig számítani lehet arra, hogy ehhez hasonló ügyek előfordulnak Magyarországon” – mondta Fernezelyi Borbála.
Fernezelyi szerint ha mindenki számára elérhető lenne a jó színvonalú ápolás, akinek erre szüksége van, a hozzátartozóknak nyilván eszükbe sem jutott volna ezért kenőpénzt adni.https://444.hu/2021/08/23/havi-170-ezer-forintot-kert-a-fonover-hogy-az-idos-no-bennmaradhasson-az-osztalyon
És ez nem is fog változni, mert addig amíg a támogatások nem a szükségletek sorrendje szerint lesznek elosztva, addig a kényszerhelyzetet ki is fogják használni a rendszert működtetők. Amíg a normálatlan önmegvalósításra több pénzt adnak (pl: a foci), mint a beteg emberek alapvető egészségügyi ellátására és a szociális ellátásra, addig elfogják kérni-venni a pénzt a szférákban dolgozók. Ha a felesleges kiadásokról átcsoportosítanák a pénzt (vadászkiállítás, erdélyi kat. egyház támogatás, aug. 20 giccsparádé) a létezéshez szükséges alapvető ellátásokra és nagyon szigorúan ellenőriznék a felhasználást, akkor elindulhatna egy lassú folyamat, ami rendszerszinten lezárná a csatornákat és nem tudnák tovább folytatni a rászoruló emberek utolsó fillérjeinek is az elvételét. Naivság azt gondolni, hogy a megemelt fizetések embert csinálnak bárkiből is. És az még le sincs írva a cikkben, hogy beszéltek a sürgősségin szegény idős emberrel, a mentősöket az utcán várja a következő beteg és az osztályok küldik Őket tovább. A nővérek a fájdalmakkal szenvedő emberek előtt „na megint itt hagyták nálunk” és a sort lehetne folytatni sokáig. Sajnos fültanúja voltam ilyen eseteknek.