A történelem ismétli magát… rendesen

Saigon búcsúzik

Nem messze a nagykövetség épületétől a Gia Long utca 22. szám alatti toronyház volt az egyik kijelölt leszállóhely. A CIA O. B. Harnage pilótát, második világháborús veteránt utasította arra, hogy menjen oda és kezdje el a mentést.

A láncdohányos, iszákos, jobb szemén szemkötőt viselő Harnage azért, hogy minél több embernek maradjon hely a helikopteren, félig kilógva vezette azt, úgy, hogy fél kézzel a géppuskát is kezelni tudja. 

Ráadásul, bár a CIA arra utasította, hogy először a VIP-kat vegye fel, ő érkezési sorrendben szállította be az utasokat, akik legfeljebb egy kisebb csomagot vihettek magukkal, a többi poggyászt Harnage egyszerűen ledobta a tetőről.

A beszámolók szerint Harnage már túl volt három körön, amikor a negyediknél pár háztömbbel arrébb a United Press International (UPI) irodájában egy ott dolgozó odaszólt Hugh (Hubert) van Es fotóriporternek, hogy nézzen oda, mi történik a lakóház tetején. A holland van Es fogta a kameráját és rögtön fotózni kezdett.

Így született meg az a legendás kép, amelyen Harnage éppen a kezét nyújtja egy fiatal doktornak, Thiet-Tan Nguyennek, aki később Kaliforniában lett aneszteziológus – olvasható Thurston Clarke könyvében. A sebtében összeácsolt falépcsőn sorban állók közül a következő Tong Huyhn volt, szintén orvos, aki Atlanta közelében telepedett le. Utána következett egy kamaszlány, Tuyet-Dong Bui, aki mikrobiológiából szerzett diplomát, majd biotechnológiai kutató lett. A sorban hátrébb várakozók közül nem volt mindenki ilyen szerencsés: a van Es által megörökített negyedik leszállás volt Harnage utolsó útja a Gia Long utcai épülethez, mivel addigra túlságosan veszélyessé vált a helyzet. Így aztán több tucatnyi ember a tetőn hiába várta a mentésre érkező helikoptert.