A kabuli körülmények azonban nem csak a terrorveszély miatt voltak lehetetlenek, hanem a reptér hiányosságai miatt is: a pilótáknak napszállta után éjjellátókban kellett végrehajtani a felszállást – „mint a menő filmekben” –, mert a futópályát és az oda vezető aszfaltot szegélyező világítás már nem működött. A fel- és leszállás a pilóták felelőssége volt, a hegyes terep miatt pedig gyorsan kellett nagy magasságot elérni – mindezt több száz emberrel a hátuk mögött, Tbilisziben vételezett üzemanyaggal, úgy, hogy alattuk a tálibok lőtték a várost. Von Ellingéknek, Söderström ezredessel ellentétben, nem kellett senkit leparancsolniuk a gépről, de gyerekek látványa őt is érzékenyen érintette: például egy 3-4 éves kislányé, akit egy norvég katona hozott a fedélzetre, mert a szüleiről semmit nem tudtak – valószínűleg átdobták a kerítésen.
„Ilyenkor – pláne pici gyerekek apjaként – uralkodni kell magadon, hogy ne sírd el magad.”https://www.valaszonline.hu/2021/09/03/papa-c17-afganisztan-riport/?fbclid=IwAR2c3axyg083OjqGzMyeJYLD58op5Tcn-5FiHQq8L0E4kx7L3FCxi1MT7a4