Miskolc. Az egykori „acélváros” nagy része kivirágzott, már-már békés, mediterrán, európai kultúrváros lett belőle

Miskolc. A politikusoknak kéne iszonyatosan figyelni arra, hogy a színház milyen görbe tükröt tart nekik – mondja Béres Attila rendező–

Miközben még mindig sokan szürke iparvidékként gondolnak erre a környékre, tele kilátástalan sorsú emberekkel.

– Nagy kár, hogy még mindig ez a kép él a fejekben, mert az elmúlt években Miskolc alaposan megváltozott. Az egykori „acélváros” nagy része kivirágzott, már-már békés, mediterrán, európai kultúrváros lett belőle a hegyeivel, a strandjaival, a színházával, a szimfonikus zenekarával, a filmfesztiváljával. Ebben a színháznak mint kulturális zászlóshajónak nagy súlya van. Akkor nyugodtam meg igazán, és fújtam egyet hat év igazgatás után, amikor egy rólunk írt kritikában azt olvastam, hogy „ilyen az, amikor egy városnak van színháza, és egy színháznak van városa”. Persze, jegyzem is meg rögtön, ez nem egyedül az én érdemem. Kell hozzá a már említett művészeti tanács, amiben öt ember látásmódja, gondolkodása, ízlése és világlátása összecsapásából remek dolgok születnek, és kell az igazi erőnket adó remek társulat, beleértve a színészeken kívül az ének- és balettkar tagjait is. És lehet, hogy nálunk nem csupa Cristiano Ronaldo játszik egy csapatban, de az biztos, hogy olyan emberek, akik között, divatos szóval, mindenféle kombinációban jól működik a színpadi kémia.https://demokrata.hu/kultura/soha-nem-akarok-igazsagot-tenni-422972/