Nagyon sokakat érdekelt a jelöltek mondandója.
Az ellenzék jelentős része a 2022-es parlamenti választáson a saját esélyeit növelő új, demokratikus intézményként tekint az előválasztásra – ugyanezt a kormány és a Fidesz “Gyurcsány-show-nak” és “bohózatnak” tartja. Az előválasztáson dől el a 106 egyéni körzetben legesélyesebbnek tűnő ellenzéki képviselőjelölt személye és így választják ki az Orbán Viktor kihívójaként fellépő közös miniszterelnök-jelöltet is. Az előválasztás fejleményeit cikksorozatunkban követheti.
669 ezer néző kísérte figyelemmel a pénteki második miniszterelnök-jelölti vitát – írja a 444. A 18-29 éves korosztályban 16,5 százalékos közönségarányt ért el a vita.
Az ellenzéki jelöltek csörtéje – amiről itt olvashatja összefoglalónkat és itt elemzésünket – a felsőfokú végzettséggel rendelkezőket (30,6 százalék), az érettségizetteket (21,2 százalék), a budapestieket (30,5 százalék) és a vidéki nagyvárosokban élőket (23,3 százalék) érdekelte elsősorban.
A vita a teljes lakosság körében a heti nézettségi toplista hetedik helyén zárt. Az RTL oldalán, az RTL Moston 34 ezren indították el a vitát, ők átlagban 36 évesek és túlnyomórészt férfiak voltak.
Éljen a sárga bolsevik irigység!
„Tehát a mi „gazdagjaink” valójában az osztrák buszsofőr gazdagságával vetekednek. Mondom buszsofőr. Még egyszer leírom: buszsofőr. A kamionos már többet keres.
A havi átlagfizetés (jó, tudom, ott is csalnak, nem csak nálunk) a fejlettnyugaton 2300-2500 euró körül szóródik. Nettó. Ez azt jelenti, hogy a mi „gazdagjaink” a kisvárosi boltos és a nagyvárosi, közepesen jól menő, utcasarki török kebabárus jövedelmét viszik haza (ez utóbbiban már nem vagyok biztos, mármint, valószínű a kebabosnál több marad). Hogy micsoda nyomor van itt kishazánk nagy fejeiben, és tényeiben, azt már ez a különbség is megmutatja.
Továbbmegyek: a mi hipergazdagjaink se akkora dobások. Ugyanis a pár leggazdagabb magyar még régiós szinten se számít túl erősnek, a románok, a lengyelek és a csehek, de még a szlovákok között is vannak sokkal vastagabbak, mint a mi numeró egyes Csányi Sándorunk. Szegényem bevallott összvagyona, tán 27 rendszernemváltás utáni év küzdelme után, már majdnem elérte az egy milliárd dollárt. Bravó, csak hát kétszer zsebrevágja a szlovák ürge.
Eddig a nemzetközi és saját helyzetünk felmérése. Hát, mi tagadás, nem túl épületes.
Maradjunk annyiban, hogy szegények vagyunk mint az ecet, ahogy azt már írtuk volt. E tény folyománya, hogy aki nálunk gazdag, az legfeljebb a festői Albániában, vagy netán Románia bizonyos területein, továbbá Bulgáriában lehet igazán szupermenő, de ha összekerül egy súlycsoportbelivel máshonnan, akkor bizony ő marad alul.
Joggal ötlik fel a kérdés, kiknek és minek köszönhető ez? Nos, a „fizessenek a gazdagok” jelszónak.
A mi ungárise hazánkban az eddigi négy nagyobb szabadrablás közül három történetesen a szlogen kitalálójának, a komcsipártnak köszönhető. Először a Tanácsköztársaság – és az ennek köszönhető káosz, majd a második világháborús fosztogatás (ott rögtön kettő is jutott egy a németeké/nyilasoké, egy az oroszoké/komcsiké), aztán az államosítás, padlássöprés, majd a privatizáció és eladósítás alatt sikerült kishazánkat igen sok alkalommal a gatyáig lefosztani.”