Babis 22 millió dollárt fektetett be egy sor offshore cégbe, hogy megvásárolhassa a Bigaud Kastély néven ismert hatalmas ingatlant, ami a franciaországi Cannes mellett

Babis kastélya

Andrej Babis cseh miniszterelnök, országának egyik leggazdagabb embere, hatalomra jutásakor azt ígérte: véget vet az adócsalásnak és a korrupciónak. 2011-ben, mikorra már egyre jobban bevonódott a politikába, Babis azt üzente a választóinak, hogy olyan országot akar létrehozni, ahol „a vállalkozók az üzlettel foglalkoznak, és örülnek, hogy adót fizethetnek”.

A kiszivárogtatott adatokból azonban kiderül, hogy 2009-ben Babis 22 millió dollárt fektetett be egy sor offshore cégbe, hogy megvásárolhassa a Bigaud Kastély néven ismert hatalmas ingatlant, ami a franciaországi Cannes mellett egy Mougis nevű hegyvidéki kis faluban található. Egy évvel később francia értesülések nyomán kiderült, hogy Babis egy másik, Monacóban bejegyzett fedőcégen keresztül újabb hét ingatlant vett meg a birtok közelében, köztük egy kétemeletes, garázzsal és medencével felszerelt villát is.

Az ICIJ cseh partnere, az Investigate.cz által megszerzett adatok szerint Babis a vagyonbevallásaiban nem tüntette fel, hogy ő lenne a tulajdonosa akár a fedőcégeknek vagy a birtokoknak. 2018-ban viszont egy, a Babis által közvetetten tulajdonolt ingatlanos vállalatcsoport megvette azokat a cégeket Monacóban, amelyek a kastély és a villa tulajdonosai voltak.

A vállalatcsoport egy szóvivője azt mondta az ICIJ-nek, hogy a cég törvényesen működik, Babis birtokainak felvásárlásával kapcsolatban azonban nem válaszolt a kérdésekre. „Mint minden más üzleti vállalkozásnak, nekünk is megvan a jogunk rá, hogy megvédjük az üzleti titkainkat” – írta. Babis nem válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdésekre.

A Blair házaspár üzlete

A Pandora Iratok megmutatják, hogy 2017-ben Tony Blair és a felesége, Cherie megvásároltak egy brit-Virgin-szigeteki céget, amin keresztül egy 8,8 millió dollár értékű viktoriánus épület tulajdonosaivá váltak. A londoni épület jelenleg is Cherie Blair ügyvédi irodájának ad otthont.

Az adatok arra utalnak, hogy Cherie Blair és a férje, aki a miniszterelnöki székről történő 2007-es lemondását követően diplomataként szolgált a Közel-Keleten, az offshore céget Bahrein ipari és turisztikai miniszterétől, Zayed bin Rashid al-Zayani-tól vásárolták meg. Az azonban, hogy nem az épületet, hanem a tulajdonos cég részvényeit szerezték meg, a Blair házaspárnak több mint 400 ezer dollárnyi ingatlanadót spórolt meg.

A Blair házaspár és al Zayani is azt nyilatkozták, hogy a másik fél részvételéről az üzletben eredetileg egyikőjük sem tudott.

Cherie Blair azt is hozzátette, hogy a férje nem volt érintett a tranzakcióban, aminek az volt a célja, hogy „az épület és a cég visszakerüljön az Egyesült Királyság adó- és szabályozási rendszerébe”.

Putyin imázsépítője

A Pandora-iratokban felbukkan továbbá egy befolyásos orosz személyiség, a televíziós igazgató és Oscar-díj jelölt producer, Konstantin Ernst is, akit közeli szálak kötnek Vlagyimir Putyin elnökhöz. Az ICIJ azt írja, hogy a Putyin legfontosabb „imázsépítőjeként” is emlegetett Ernst volt az, aki meggyőzte az orosz népet arról, hogy Putyin „Oroszország erős akaratú megmentője”.

A Pandora-iratokból kiderül, hogy Ernst – nem sokkal azután, hogy előkészítette a 2014-es téli olimpia nyitó és záró rendezvényeit Szocsiban – egy igencsak kedvező pénzügyi ügyletben kapott lehetőséget arra, hogy segítsen Putyin népszerűsítésében az országon belül és az országon kívül is.

Elrejtőzve több rétegnyi offshore cég alatt, Ernst egy olyan masszív állami privatizációs beruházás csendes résztvevője lett, amely több tucat moszkvai mozi és az azokat körülvevő ingatlanok felvásárlásáról szólt.

A kiszivárgott adatok bemutatják, hogy 2019-re Ernst személyes részesedése az üzletben elérte a 140 millió dollárt. Ernst az ICIJ-nak azt mondta, hogy soha nem titkolta, hogy részt vett a privatizációs ügyletben, amely állítása szerint nem az olimpiai munkájáért járó kompenzáció része volt. „Nem követtem el törvénytelenségeket. Most sem csinálok ilyet, és a jövőben sem fogok. A szüleim így neveltek engem” – fogalmazott Ernst.

Az ICIJ cikkét Matyasovszki Fanni fordította magyarra.