Amikor Dienes Andor meglátta Norma Jeane Mortensont, elállt a lélegzete. Van ilyen. A női szépség olykor letaglózza a férfiembert.
Dienes Andor nézte a 19 esztendős, kissé zavarban lévő leányzót és azt gondolta: ő még ilyen gyönyörűséget nem látott. Pedig ahogy mondani szokták, nap, mint nap nézhette a korszak nőideáljait. Fotósként dolgozott és a munkája révén kapcsolatba került Ingrid Bergmannal, Elizabeth Taylorral, Anita Ekberggel, hogy csak néhányat említsünk a korszak szexszimbólumai közül. De Dienes Andor pontosan tudta, hogy most valami mást, valami egészen mást kapott a sorstól.
Vajon elég-e a szépség a világhírnévhez? Vajon a természet adta külsőségek elröpíthetnek-e bárkit a szupersztárok irigyelt életéig? A választ alighanem mindenki tudja: a szépség gyúlékony anyag. Hess, elporlad, eltűnik. De ki is volt Dienes Andor, aki igazi kincsre lelt? Nos, az 1913-ban született ifjú erdélyi családban nőtt fel, és pillanatok alatt meg kellett tapasztalnia, hogy az élet mennyire kegyetlen tud lenni. Az édesanyja tudniillik egy szürke, borongós napon kútba vetette magát. A család megdöbbent a tragédián, az öngyilkosságot képtelen volt feldolgozni és a Trianon után Romániához csatolt Székelyföldről 1925-ben Budapestre költözött.
Az apa megpróbált mindent előteremteni a gyerekeinek, de embert próbáló feladat volt az. Így aztán a kis Andor kifutófiúként, majd később egy selyemüzlet alkalmazottjaként járult hozzá gyerekfejjel a közös kasszához. Budapest azonban hihetetlen hatással volt rá, egyre inkább érdekelték a különleges emberek, és egyre inkább vonzotta őt a művészetek sokszínűsége. Így aztán enyhe csömört kapva az apródszereptől, 15 esztendősen világgá ment. Szó szerint. Merthogy gyalogszerrel vágott neki Európának és csak ment, mendegélt, mint az egyszeri szegénylegény a népmesében. Aztán megtalálta azt, amit leginkább keresett: a fotózás szenvedélyét. Párizsban vált ismert divatfotóssá, megannyi kiadónak, újságnak készített felvételeket 1936-ig. Aztán felpakolta a féltve őrzött fotómasináját, és meg sem állt az Egyesült Államokig, ahol már várták a testvérei.
Onnantól Andre de Dienes néven folytatta a munkát. Folytatta mindazt, amit Párizsban elkezdett, ám még nagyobb sebességbe kapcsolva. Fotói helyette is jelezték a világnak: itt vagyok, figyeljetek rám, mert maradandót alkotok. Dolgozott például az Incze Sándor által alapított New York-i színházi újságnak. Incze volt az, aki még Budapesten a Színházi Élet tulajdonosa volt. Dienes megszállottan dolgozott és keresztül-kasul beutazta az Államokat. Kezdetben az indiánok, az őslakosok jelentették számára a fő élményanyagot, hogy aztán később fotósorozatot készítsen Harlem mindennapjairól is. Aztán a legendás Vogue felkérésére, vagy inkább javaslatára Hollywoodba költözött, és ott 1940 és 1950 között sikert sikerre halmozott. Nem csak szebbnél szebb színésznőket kapott lencsevégre a korszak férfisztárjait, Henry Fondát, Marlon Brandót, Fred Astaire-t és Ronald Reagant is megörökítette.
1945-ben művészi aktfotóhoz keresett modelleket. Akkor találkozott Norma Jeane Mortensonnal. A munkáslánynak 19 esztendősen ez volt az első felkérése és divatfotózása. Talán maga sem gondolta volna, hogy a fotóssal való találkozása mindent és még annál is többet megváltoztat az életében. Együtt utazták be az Államokat. Egymásba kapaszkodtak és egymást ölelték. A fotóst megbabonázta az ifjú szépség természetessége, bája és vadsága. Kalifornia megannyi helyén készültek felvételek az út során, és közülük az egyik a Parade címlapjára került. Ez volt a parádés történet első filmkockája. Onnantól kezdve a lányt Marilyn Monroe-nak hívták…
Ő lett a végzet asszonya. 1926 júniusában született Los Angelesben. Gyerekkorát több nevelőszülőnél töltötte, sőt, volt időszak, amikor árvaházban élt. Aztán 16 esztendősen egy jobb élet reményében férjhez ment és közben a II. világháború alatt gyári munkásként kereste a kenyerét. Ekkor találkozott Dienes Andorral és a Kaliforniában készült fotósorozat hatására fedezték fel. A munkáslányból pillanatok alatt filmsztár lett. Olyannyira, hogy 1951-től már folyamatosan kapta a szerepeket, elsősorban vígjátékokban, de megmutathatta addig ki nem aknázott tehetségét drámai szerepekben is. Csillaga egyre feljebb és feljebb kúszott, olyannyira, hogy 1953-ban már az ő filmjei hozták a legtöbb bevételt. Olyanok például, mint a Niagara, a Szőkék előnyben, vagy a Hogyan fogjunk milliárdost.
Ő volt a szőke, akiért megőrült mindenki. Kisebb-nagyobb viharok, veszekedések, botrányok és kibékülések jellemezték a Hollywooddal való kapcsolatát. Az 1959-be bemutatott Van aki forrón szereti című vígjátékban nyújtott alakításáért aztán megkapta a legjobb színésznőnek járó Golden Globe-díjat. Aztán a csúcsról le és egyre lejjebb vitt az útja, mintegy jelképes volt az utolsó filmje, az 1961-ben készült Kallódó emberek. Rivaldafény, gazdagság, pompa – s mégis mennyi keserűség. Mindezek Marilyn Monroe életének a jellemzői. Gyógyszerfüggő volt, depressziótól szenvedett. A híres baseballjátékos, Joe DiMaggio, majd a zseniális író, Arthur Miller is volt a férje. Fellángolások voltak ezek. Aztán a szexszimbólum egyre többet és többet árult el a magánéletéről, hogy gyerekkorában szexuálisan zaklatták, hogy a nevelőszülei is így közeledtek hozzá, hogy olyan traumák érték, amit soha nem tudott feldolgozni. Az árvaházról például azt mondta egyszer: olyan volt, mintha senkinek sem kellenék…
Marilyn Monroe élete maga a zaklatott, csillogó-villogó, félelmekkel, bizonytalanságokkal teli huszadik század. A szőke szépség 36 évig bírta az iramot, a végzet asszonya szerepet, és azt, hogy mindig, minden pillanatban szépnek és tökéletesnek kellene lennie.https://www.ujsagmuzeum.hu/marilyn-monroe/?fbclid=IwAR1TXx4V6hdhFQRe_ldxs1Da_o_H4RZa798bEv20rAxdNjaxgFa_ox7VhJ4
Most nem tudom megosztani, hogy a napokban a facebookon figyeltem fel egy összehasonlító elemzésre. Abraham Lincoln és Kennedy idejét hasonlították össze, ha megtalálják, tegyék fel, mert érdekesek az egyezések, ugyanazokkal a nevekkel, bizonyítva ezzel, hogy a történelmi korokat állandóan ismétli a világ ura népe szerte a világban. Dienes Katóként média népe nem véletlenül került jó helyzetbe, az sem volt véletlen, hogy a segítségre szoruló Monroet megtalálta. Náluk semmi sem véletlen. Az sem volt véletlen, hogy az egyik filmbeli partnere, Toni Curtis odakerült sztárnak, Kertész néven csillag főszereplőjeként az Antológia Humanának. Nyugodtan élte le az életét, egy pillanatig nem gondolt áldozatára a Hunnia elmeosztályával, ahová az összes könyvszereplő tartozik. Monrooe is az volt, hogy szőke, az sem véletlen, hiszen 85 éve mészárolnak miattuk a nácikkal, meg a cigánysággal, magyarországi központtal. Elhatározták, hogy nemcsak a szerepeiket nem hatják végre, hanem végtelenül hosszabbítanak is, hogy közös feltámadást hajtsanak végre Romániával, mint a halál központjával. Az embereket mindig mindenben gátolták, akár a tanulásban, házasságban, mindent megkererítve, megnehezítve, hogy a szívüket tönkre tegyék, halálba üldözzék őket.
A cikk arról szól, hogy egy magyar származású fotós felfedezett egy későbbiekben híressé lett amerikai színésznőt. A Te hozzászólásod számomra olyan, mint ha fejben előrébb járnál, mint ahogyan a klaviatúrán nyomkodsz. Így aztán szavak, vagy komplett mondatrészek is kimaradnak. Ha viszont valóban ezt akartad írni, akkor zagyvászati szempontból tökéletes. Ellenben akkor kihagytad tartalmilag az alakváltó gyíkembereket, a felsőbb rendű világuralmat, meg a többi konspirációs teóriát.
Nem tudok gyíkemberekről, meg összesküvés elméletekről, ez világkönyvtára a világ minden részén berendezett Hunnia miskolci elmeosztályának, melyben benne van az ég serege is.
Én nem szoktam hozzá szólni ahhoz, amit nem értek. Itt kezdődik az intelligencia. Utálok magyarázkodni, külonösen akkor, ha a családom életéről van szó,, amit másnak isi tiszteletben kellett volna tartania. Én arra utaltam, hogy a történelem mindig ismétlődik ugyanazokkal a nevekkel, csak most, mint írtam a zagyvaságban Magyarország az összes szerepét egyetlen nagy közös áldozásban hajtotta végre, s én vagyok az áldozat, így ilyen állapotban, ahogyan a miskolciak lemészároltak folyamatosan.
Jaaaaj. De a cikk akkor is a fotósról és a színésznőről szólt. Te látsz bele olyat, amiket írtál. Igen, a történelem gyakran ismétli magát, de erről nem szólt a cikk. Szép napot Neked!
Én nem belelátok olyat, tudom, hogy a színésznőről szólt a cikk, de nem véletlen, hogy Deák fedezte fel, ugyanis történelmet ismételtek, melyről kevés bizonyíték itt látható: https://www.facebook.com/photo/?fbid=4681657208519131&set=a.208984722453091
Ilyen egy összeesküvés elmélet? Remélem, nem büntetnek érte, hogy felteszem ide a videó elérhetőségét. Uszítás egymás ellen sok minden, mert a világ háromnegyede a világ ura népe, meg véráldozók, ezek közé tartoznak a művészek, kommunisták, Rákóczi tér a vasbabilonnal, meg az értelmiség legyőzői az ózdi 666 központnak szentháromság egyházaival együtt, vas népekkel. Felfoghatatlan tetteiket titokban hajtották végre az emberek otthonaiban. Vannak a hosszú tél berendezéséhez sziszegő hóesések, melyek emberek testét támadják. Ilyen kígyóformájúak a maffiák, a sátánisták. A világ ura egyik megjelenési formája a kígyó, ezért ezeket a csapásokat egyházi berkekben hajtják végre az emberiség ellen. Mindegyik történelmi kor képviselőjének más-más terveik lehetnek, mint a világtestvérisége a szabadköművéseknek nemileg, de én mindazok után, amiket elviseltem, meg mai napig tart az iszonyat, reménykedem abban, hogy már kiválasztásra kerültek a világ minden népéből azok, akik senkinek sem ártottak fajtól és bőr színétől függetlenül, meg akik jöttek segíteni. Én velül képzelem el az egykori jövőt, fajok szétválasztása mellett.
https://www.facebook.com/zsolt.varga.1650/videos/3115100718730699
A szottyadt segged kirakásán kívül értesz máshoz is vaddesznaj