„Az elfogottnak lehetőség szerint törjön el valamije” – egy pályakezdő rendőr őrmester beszámolója a 2006-os eseményekről

„A politikai kriminek az egyetemes filmtörténetben igencsak nagy hagyománya van. Mindjárt eszébe is jut a moziba járó embernek Alan J. Pakula 1976-os filmje, Az elnök emberei. Emlékeznek, kik voltak a főszereplők? Robert Redford és Dustin Hoffman. Az ugye fel sem merült annak idején, hogy fenyegessék őket, mert főszerepet vállaltak egy olyan politikai krimiben, amely az amerikai elnök lemondásához vezető igencsak kellemetlen ügyről szólt, a Watergate-botrányról. Annak idején izgalmas film volt az is, hogy miért kellett lemondania Nixonnak a hatalomról, ahogy most

Keith English is egy olyan alkotással lepte meg a magyar közönséget, amelyről még sokáig fognak beszélni.
Méghozzá azért, mert egy igencsak elgondolkodtató mozi született egy olyan filmműfajban, amely a fiatalok számára is élvezhető. Ha Az elnök embereivel hasonlítjuk össze Keith English filmjét, akkor egészen zavarba ejtő az, hogy 1976-ban azért kellett távoznia a világ egyik leghatalmasabb vezetői pozíciójából Nixonnak, mert lehallgatták az ellenzéket. 2006-ban viszont még akkor se mondott le hazánk akkori miniszterelnöke, amikor egy olyan hangfelvétel látott napvilágot, amelyben a saját hangján vallja be, hogy becsapta a népet, hogy hazudott. Miközben a néző drukkol a Bánovits Vivianne és Mózes András által igazán hitelesen alakított fiatal hősöknek, hogy igazukért ki tudjanak állni, hogy ne törje meg az erkölcstelen hatalmi manipuláció az igazságba vetett hitüket, aközben azon veszi észre magát, hogy egy egészen nagy horderejű történetbe csöppent. Az Elkxrtuk esetében ugyanis nemcsak arról van szó, hogy ki kell deríteni a rejtélyt: ki szivárogtatta ki azt a beszédet, amely normális esetben egy kormány bukásához vezetett volna, hanem arról is szó van, hogy meg kell értenie a nézőnek azt a még bonyolultabb történetet, miért maradhatott ilyen mértékű morális csőd után mégis hatalmon a Gyurcsány-kormány.”