Az elsétáló Orbán-Szíjjártó duó felvétele alá mondaná drámai színészhang, hogy „A dagadt törpe és hülyehajú inasa tizenegy éve tunkolják gátlástalanul az ország pörköltszafját…” é

61.1. Aki nem szolga, az ellenség

Folyó fertályesztendőben (esztendütt) késő éjjelente, midőn pipafüstbe burkolózva, mécsvilágnál szkrollozgatám a társadalmi sajtót, akaratlanul végigélvezván megannyi stopgyurcsányos, balfékhaveros csihi-puhit, nyilvánvalóan középsőcsoportos óvodásokra targetált (kedvenc szavaim ezek, haverjával a desztinációval együtt, summa summárum sokat kelletett edukálódnia lingvisztikailag a populációnak, hogy ez radicalissá válhasson) kanpányklipet, gyakorta el-elmorfondérozgatám, miszerint:

61.1.2. Ádegy pro primo először: mégis mibe nézi a saját választóit, meg úgy egyáltallán, a magyarokat, az, aki ezen a szinten gügyörész az övéihöz?

Gyerekkoromban tűnt fel a Magyar Televízió képernyőjén az Esti Mese (aka Cicavízió avagy Tévémaci) népszerű műsorfolyamában a Barba papa című svéd rajzfilmsorozat.  Nagy háborgás volt belőle, mert kábé a nép- és Grimm-mesék csavaros történeteihöz, horrordramaturgiájához szokott (felnőtt) közönség túl primitívnek találta a mindenfélévé átalakuló színes krumplikról szóló, tényleg kicsikre szabott (TARGETÁLT) svéd mesét.

Ez már negyveniksz éve volt, az átkozott emlékű komenizmusban, ma már ilyen vita nem lehetséges, hiszen egy átlagos Buday Gyula-kommenthez képest a Barba papa Thomas Mann-regényciklusnak tűnik.

61.1.3. Ádkettő proprimó másodszor (rewind: 58.1.0.): ahogy a globalizmusizáció, az ameriko-nyugatlibsi spekulánsvilág elleni harcz keresztes lovagjai és lovaginái vasvellával, szívlapáttal hányják a pénzt a Facebookba, Google-ba. Könnyen jött, könnyen megy. (Nem az ő pénzük. Hanem a mienk.)

61.1.4. Ádhárom próprimkó harmadszor: cinizmusrekordot ebben a rendszerben lehetetlen dönteni ugyan, hiszen immanens lényege a permanens cinizmusrekord fenntartása, de kísérletek bőven akadnak, mint péládul legutóbb Néző Lászlóé, a  vidéki lakóság megvezetgetéséért felelős pártalkalmazotté, aki kaján mosollyal jegyezte meg a tévéműsornak álcázott ellenségmenedzsment-tréningen, hogy hát ez a Márki-Zay eddig nem is volt igazán ellenségmenedzselve, de majd most!

Néző butaságot beszél. Naná! Ha nem azt beszélne, nem is dolgozhatna ebben a beosztásban. Méghogy Márki-Zay nem lett volna ellenségmenedzselve? Ne már! Ebben a rendszerben mindig, mindenki ellenségmenedzselve van. Az orbáni rendszer maga nem más, mint egy nagy ellenségmenedzselő mechanizmus.

Aki nem szolga, az ellenség. Azonmód menedzselendő.

Egyébként ez az ellenségmenedzselés a hét szava. Olyan gyönyörű technokrata hangzása van, mintha nem is azt jelentené, amit. Az ultraprimitív lejáratókampányokat, szimpla, köztörvényes hazudozásokat, tudniillik. Amikből rögtön kap mindenki, a kisvárosi gimnazistától a falusi körorvoson át a nyugdíjas filozófusig, ha nem simul eléggé a rendszerbe, illetve nem hajlandó szó nélkül eltűrni valamely aktuális bunkózását.

61.1.5. Ádnégy proprosztó: Amikor a bohócos Bajnaik feltűntek anno, már sejtettem, hogy előbb-utóbb eljutunk a „Hülye ellenzék! Hülye ellenzék! Beee!” típusú kreatívkoncepciókig (lásd: telibe targetált középső csoport), és akkor jött még a harmincas évek európai (konkrétan: német) politikai kommunikációs technikáit megidéző bábozó Soros, aztán már itt is vagyunk, balfék haver, csihi-puhi. Már csak arra lennák kíváncsi, hogy Orbán médiába delegált csipkelelkű rezidensei tízes skálán (vagy centrumon, mindegy) mekkora idegrángást kapnának, ha az ellenzéki kanpányolók kijönnének egyszer egy hasonlóan emelkedett klippel, mondjuk az elsétáló Orbán-Szíjjártó duó felvétele alá mondaná drámai színészhang, hogy „A dagadt törpe és hülyehajú inasa tizenegy éve tunkolják gátlástalanul az ország pörköltszafját…” és így tovább.

Közben egyébként készült valami ilyesmi, de csak civil meme, és inkább az eredeti klip narrátorának (Kőszegi Ákos) hangjára építi a poént.