– Szülői példa volt a mozgás szeretete vagy valamilyen belülről jövő motiváció?
– Édesanyám is röplabdázott, bár nem olyan magas szinten, mint ahova szerencsére én eljuthattam. Érdekes azonban, hogy ez csak azután derült ki, hogy elkezdtem versenyszerűen foglalkozni a röplabdával. Szóval ez valami tudat alatti indíttatás vagy “isteni sugallat” lehetett, hogy én is itt kötöttem ki.

– Miután véglegessé vált, hogy te ebben a sportágban akarsz sikeres lenni, volt valaki példaképed?
– Igazi idolom nem volt, ám a csabai éveim alatt rendkívüli módon tiszteltem Szakmáry Grétit, példaértékű volt az az edzésmunka és mentalitás amit a röplabda felé mutatott.

– Szépen haladtál felfelé a korosztályokban és a ranglétrán csabai éveid alatt. Mi a meghatározó élményed ebből a korszakból?
– A válogatottbeli szereplések örök emlékek maradnak! Először az ifi válogatottba kaptam meghívást, különös, hogy itt még volt, hogy feladóként játszottam. Azonban mind én, mind az edzőim érezték, hogy nem ez a legerősebb pozíció számomra, így végül szélső ütő lettem. Győrben EB selejtezőkön is játszhattam, aztán szerencsére a junior válogatottnál is számítottak rám. A válogatott szereplés hatalmas megtiszteltetés minden játékos számára, nem mondtam le róla, hogy a felnőtt csapatban is magamra ölthessem a címeres szerelést!

– Békéscsaba után következett az MTK. Vidéki lányként mekkora változás volt ez az életedben?
– Az elején minden nagyon furcsa volt, hisz az otthonomhoz képest a főváros egy igazi metropolisz. Ám a közlekedés nehézségeit leszámítva hamar belerázódtam, élveztem a pörgős mindennapokat.

– És a játék szempontjából mi változott?
– A két klub teljesen más célokért küzdött. Míg a Csaba folyamatosan a bajnoki címért harcolt, így javarészt légiósaira támaszkodott, egy fiatal tehetségnek sokkal nehezebb volt stabil kezdő pozíciót kiharcolni magának. Az MTK-nál ezzel szemben sokkal bátrabban támaszkodtak a fiatalokra, jóval több játéklehetőséggel kecsegtettek, így a váltás mellett döntöttem.

– Négy szezont töltöttél el a kék-fehéreknél, amikor jött a diósgyőri megkeresés.
– Igen, nagyszerű négy év volt, ám új kihívásokra, új közegre és lendületre vágytam, így a legjobbkor jött a miskolci ajánlat.

– Ez lett volna a következő kérdésem, hogy milyen csapat is az idei DVTK?
– Mint mondtam, közösségként remek, nagyon sok közös programot igyekszünk szervezni az edzéseken kívül is a lányokkal. Mivel mindannyian fiatalok vagyunk, sok a közös pont, hamar meglett az összhang, a hangulat kiváló. Mint röplabda csapat, pont ez a fiatalos lendület lehet a mi titkos fegyverünk a bajnokságban. Jobban tudunk küzdeni egymásért, mindenki meg akarja mutatni magát. A fiatalság hátránya nyilván a rutin hiánya, de ez lelkesedéssel ellensúlyozható. Nyilván a játékban hosszabb idő kell, még mindenki a másikra hangolódik, de jó úton járunk!

– Jelentősen átalakult erre a szezonra a DVTK kerete, aminek ráadásul te vagy a csapatkapitánya. Új játékosként mekkora teher és felelősség ez?
– Abszolút nem teher, sokkal inkább megtiszteltetés és ahogy mondtad is, felelősség. Az elején volt bennem egy kis félsz ezzel kapcsolatban, hogy ha új lányként egyből csapatkapitánnyá válok, mit szólnak hozzá a csapattársaim, de úgy gondolom, teljesen elfogadták a vezetőedzőnk döntését és mindenben támogatnak a lányok!

– Bár még nem telt el sok idő ideköltözésed óta, de hogy tetszik a miskolci élet?
– Miskolc minden sztereotípiával leszámolt nálam! Nagyszerű hely, nem csak Miskolc, de a környéken is rengeteg látni- és felfedeznivaló van, és úgy, hogy a párom is velem lehet, nagyon élvezem a mindennapokat. Ebben ráadásul rengeteg segít az is, hogy nagyon jó kis közösségbe kerültem, remek az összhang a csapaton belül.

Godó Panni

Születési idő: 1998. 07. 19.
Születési hely: Békéscsaba
Magasság: 177 cm
Állampolgárság: magyar
Poszt: szélső ütő

Pályafutás

2021 – DVTK
2017-2021 – MTK Budapest
2016-2017 – Békéscsabai Röplabda SE