Küldjél kérdéseket a miskolciak kedvenc tévésének

Mennyiért adnak egy Jobbikot?

„Javaslat a politikusok alkalmazása tényleges költségeinek nyilvánosságra hozatalára, a politikusok elszámoltathatóságára és tényleges jövedelmeik megadóztatására

Pályamű az Üvegzseb-kormányprogram megvalósítására kiírt lakossági pályázatra

A képviseleti demokráciában a választók szakembereket: politikusokat alkalmaznak, hogy képviseljék érdekeiket a parlamentben. A parlament és a kormány az adófizetők pénzéből működik. A politikusok munkájukért adóköteles munkabért és többnyire adómentes juttatásokat, járulékokat, szolgáltatásokat, kiváltságokat kapnak. Az adómentes juttatások, járulékok, szolgáltatások, kiváltságok összértéke sokszorosan felülmúlhatja a munkabért, ennek ellenére a politikusok munkaadói, a választók, az adófizető állampolgárok csak utólag tudhatják meg – ha megtudhatják egyáltalán, – a politikusok alkalmazásával járó költségeik e meghatározó tételét. Rendszerint választások után, új kormányok hatalomra kerülésének idején kerülnek elő számadatok, amelyekkel az új rezsim elődje financiális felelőtlenségét, harácsolását igyekszik bizonyítani. Teljes, pontos kimutatások az egyes politikusok alkalmazásának költségeiről nem kerülnek nyilvánosságra, mint ahogy a parlament és a kormány tényleges üzemeltetési költségei is rejtve maradnak a választópolgárok előtt.

Ha az állampolgár felfogad egy vízvezetékszerelőt az elromlott fürdőszobai csaptelep megjavítására, a szakember a munka elkezdése előtt tájékoztatja a megrendelőt, hogy a javítás a munkabérrel, az anyagköltségekkel és áfával együtt, pontosan mennyibe fog kerülni. A fogorvos is előre megmondja, hogy mennyibe fog kerülni a fogpótlás, mint ahogy a temetkezési vállalat árajánlata is előre elolvasható. Ha azonban politikust alkalmaz a választópolgár, nem tudhatja, hogy az alkalmazott munkája mennyi pénzébe fog kerülni, ráadásul a képviselői demokrácia rendszere a munka sikerét sem tudja garantálni. A rosszul, vagy el nem végzett munkáért a megrendelő nem köteles fizetni a vízvezetékszerelőnek, a fogorvosnak, a temetkezési vállalkozónak, de a politikusokat akkor is fizetni kell, ha csapnivaló munkát végeznek, vagy nem dolgoznak egyáltalán. Ráadásul munkaadóik, a választópolgárok a fizetendő összeget sem tudhatják előre.

Azt, hogy a politikus jól fog dolgozni, valóban választói érdekeit fogja képviselni mandátuma alatt, nem lehet garantálni. Arra azonban, hogy a választó tájékozódhasson az egyes jelöltek alkalmazásának várható költségeiről, s így érdekeinek képviseletét a legméltányosabb áron vállalóra bízhassa, van lehetőség. A választásokon induló politikusok programjának tartalmaznia kellene egy tételes költségvetést, amelyben felsorolják, hogy munkájuk elvégzéséhez a munkabérükön kívül milyen költségek járulnak. Így, mandátumuk végeztével a politikusok előzetes költségvetésük és működésük tényleges költségeinek összevetésével anyagilag is elszámoltathatók lennének.

A politikus voltaképpen vállalkozó. Előzetes költségvetés benyújtása minden vállalkozó számára természetes feladat, mint ahogy az is, hogy az előzetesen megállapodott áron végezze el a munkát. Az a furcsa paradoxon állt elő, hogy amíg a politikusnak jelenleg nem kell választóit alkalmazásának tényleges költségeiről sem előzetesen, sem utólag informálnia, addig a választópolgárnak, ha állami támogatásért pályázik, pályázatához részletes költségvetést kell csatolnia, s a neki juttatott összeg felhasználásáról tételesen, számlákkal el kell számolnia. Javaslatom ezt az egyenlőtlenséget is feloldaná. …”

Nagyon régen volt szerencsém ott dolgozni a másik érában, helyette is érzem a szégyent, még ha csak egy kis tévé is…Öreg