Tisztelt Kulturális rovat!
A cikkből: „A korábbi programokat a kávézóban nem minősíti az intézmény vezetése, hisz a szerződtetés nem ennek függvénye. Bár az intézmény most eltérő irányvonalat képvisel és más összefüggésekre épít,.. ” (De mire???)
Az építőipari bt. valószínű Balázs István nevén van, aki az építőiparban dolgozik, szabad idejében pedig a kultúrával foglalkozik. Most megtehette ezt egy kávézón keresztül, hogy egy kis kulturális pezsgést vigyen a bérleményébe a miskolciaknak, amit vagy túl jól csinált vagy a Műha új vezetésének nem tetszett…
https://boon.hu/kozelet/helyi-kozelet/bezart-amuvesz-klubkavezo-miskolcon-5940587/
Egy olvasó
Aki fideszes vezetés alatt közmű árkot ás, maga esik bele!
Gondolom a szokásos kicsinyes politikai bosszú áldozata lett.
Ez a legnagyobb hungaricum!
Ebben nincs különbség a két oldalon.
A szakmaiság nem számít, csak a politikai hitvallás.
Majd most viszi egy balfasz és rövisesen becsődöl. Előtte 3 évig állt üresen, akkor nem kellett a Veres haveroknak
PRÓBÁLJUNK OBJEKTÍVEK LENNI: 2013. január 1-től a HOM városi intézmény lett, sok minden értéket ki dobtak (ki kellett dobni), mert az első Kríza kurzus (élén Kovács Zsolttal és Zs. Papp Ferenc politikai (kultúrkomiszárokkal) új alapokra kívánták helyezni a kulturális életét. Feleslegessé váltak – persona non grata lettek – a korábbi sikerek kovácsai (Fedor, Dobrik, Dobrossy és sokan mások), ahogy ezt látnoki módon Márai megírta: „És ha eltűnnek a kommunisták, jönnek majd a félművelt sunyi parasztok…” Ezt történt 2012-ben: Miskolc kulturális erőterébe benyomultak a szubkulturális fanok, kokárdás pojácák. Egyetlen komoly küldetésük volt, a megtisztított (sterilizált) mezőbe (kulturális vákumba) benyomni a másod/harmadbeli entelektüelek. Így lett a jóakaratú Balázs Istvánból előadóművész! Szép, szekrényes testéből áradt anno, ha kellett: József Attila, Dsida Jenő, Márai és minden helyi szerző, aki a Feledy-ház „odapattintott” szigetén sütkéreztek. Múzsák kertjében, ahol korábban egy magasabb minőséggel működött Dobrik, (tematikus várostörténeti, építőművészeti stb sorozatok) beáromlott a középszer! Ez lett az akkori városvezetés új kulturális innovációja: az amatőr Balázs István, mint „előadóművész” az igazi közösségi ember, a küldetéstudatos sznob. Mindig az jutott róla eszembe, ha szóba került „avanzsált karriere”, hogy melyik embert lehet kedvelni jobban a buta és szorgalmast, vagy a zsenit, aki lusta? A kérdés költői.
De mi is a probléma? Novák Irén, mint a „fényes szellők” új géniusza, megszüntette a korábbi szerződését a MŰHÁ-nak egy Gáspárfalvi József nevezetű vállalkozóval, mert megdublázta a bérleti díjat… Évekig nem találtak vállakozót, mert nem volt bennfentes balek. Balázs István, nyilván a mélyépítésből jött haszon egy bizonyos részét befektette az új projektben, (Művészetek Háza Kávézója) hogy barátainak, barátaival létrehozzák a semmiből a város „jobboldali” szellemi orientációjának elkönyvelt kávézót. Akik értik, tudják: Balázs István ezzel a provincializmus díszpintye lett! („Provincializmus: azokra a művészeti irányzatokra jellemző szűklátókörűség, elmaradottság, vidékiesség, amelyek elszakítják a részt az egésztől és alárendelt jelentőségű problémákat, érdekeket általános jelentőségűekké nagyítanak fel, legtöbbször a nemzeti jelleget romantikusan túlhangsúlyozó, a népiesség keretei közt mozgó stílusban.) Még akkor is, ha időnként fel-fel tüntek kulturális értéket megjelenítő személyek, zenekarok.
Természetese sajnálom, hogy Balázs István küldetése a MŰHA kávézójában így ért végett. Azt mégjobban, hogy, tragédiának élik meg néhányan. Bízom abban, hogy a MŰHA olyan komplex szolgáltatás fog nyújtani ezt követően (benne a kávéházi programokkal), amelyekre városhatáron kívül is felfigyelnek. Miskolc a kultúra magyar városa volt, és kell hogy legyen!
Gáspárfalvi szerződését jóval korábban mondták fel.
„Miskolc a kultúra magyar városa volt, és kell hogy legyen!”
Húú! Azt a zselatinos kocsonyáját neki!
akkor anno azért pályáztak a Toller-Szili-Lamperth-Gyurcsány
városa ellen a nagy stratégák és taktikusok?