Halottak, halál
„Csodálatos nap van, sétálok az erdő szélén, és kijutok egy tisztásra, ahol találkozom a nagymamámmal, aki kérdezi tőlem, hol vannak a dédunokáim, meg akarom ismerni őket. Mondom, hogy ők nem jöttek velem, mert D. még kicsi, M. pedig nem született még meg. A mondatomat befejezve megjelenik a dédnagyanyám, aki azt mondja, hogy szépen rendeztem a családom, vigyázzak rá, mert gonosz, önző világban élünk. Ekkor megjelenik a nagypapám, aki azt mondja, hogy nagyon büszke rám, amit csináltam itt a Földön. Alig várja, hogy megismerje a családomat, én pedig kiabálva szaladok kifelé az erdőből, és azt kiáltom, hogy élni akarok, éni akarok.” (Az álmodó gyerek-, illetve fiatalkorában vesztette el a felsorolt családtagokat.)
Hartmann módszere az álmok elemzésére, hogy kiemel belőlük egy képet, ami érzelmileg a legerősebb, ezt nevezi centrális képnek. Ebből kiindulva a fenti álomban azt látjuk, hogy az álmodó távolodik a halottaktól, mert élni akar, van tehát némi megküzdés az álomban. Más álmokban viszont ijesztő módon jelenik meg a halál. Egy női adatközlő elmondta, hogy 4 éve halt meg a férje, a covidot egyedül feküdte ki, és egyik éjjel a következő álmot látta: arra ébred, hogy „a férjem fekszik mellettem, fenyegetően, nem szól, én meg elképesztően félek”. Más 3 álmon keresztül álmodta azt, hogy mindhárom gyereke meghal.
További példák: „… váratlanul észreveszem, hogy egy fekete zsinór húzódik végig a lakáson kb. térdmagasságban, és az alá nem szabad bemenni, mert ott kezdődik a pokol.” Vagy: „megértük a világvégét, valamilyen visszaszámlálás indult… szép lassan minden »lekapcsolódott« az életről… Mindenki feltűnően nyugodt volt, mintha mindenki beletörődött volna, hogy nincs mit tenni…”
Ez utóbbi álmokban nincs mit tenni, a halál elkerülhetetlen.
Víz
A második legjellemzőbb témának a víz bizonyult a covid-betegek álmaiban. „A Duna budafoki szakaszán játszom a vízparton a gyerekeimmel, pár lépésnyire a vízben a kövek között gyűjtögetünk. Egyszer csak meglátok egy kis vízisiklót, aztán egyre többet. Lassan mindegyik kígyóvá változik. Nem látom egyik fejét sem, csak egyre több összefonódó, tekergőző kígyót. Mindenféle színben és méretben. A homok a lábam alatt, a part, a víz, a fák, minden kígyóvá változik, egyre nagyobbakká. Végül a part felől egy óriási, már tátott szájú állat jön felénk, nincs hová menni. Az undorom vetekszik a gyerekeim iránti féltéssel.”
A centrális kép szerint az egész környezet fokozatosan ragadozóvá válik, az álmodó anyának pedig meg kellene mentenie a gyerekeit és önmagát ezektől a lényektől. Az ismeretlen vírus metaforikusan ölt testet, ragadozó állat formájában jelenik meg – ilyenkor mondhatjuk, hogy a vírustól, a betegségtől való félelem összekapcsolódik az általunk ismert fenyegetéssel: a kígyókkal és egyéb állatokkal. Habár az álom nagyon ijesztő, és a tehetetlenség is megjelenik benne, az álmodónak anyaként tennie kell valamit a veszély leküzdéséért, ezzel lehetőséget kap, hogy aktív félként vegyen részt a veszély elhárításban.
A víz téma gyakran együtt járt az álmokban a fuldoklással, olyanoknál is megjelent, akik nem szenvedtek fulladásos tünetektől. Itt érdemes számba venni a média hatását is, hiszen a koronavírus-helyzetről szóló híradásokban sok szó volt a légzési nehézségekről, a gépi lélegeztetésről. Víz alatti fulladás képében ez a szorongás nyerhet értelmet, a fulladástól való diffúz szorongás beillesztődik egy ismert fulladásos veszélyhelyzetbe, még ha az álmodónak nincsenek is hasonló tünetei.
„Korcsolyázom valakivel, de beszakad alattunk a jég. Félek, hogy lesüllyedek, és lehúz a sok ruha, de nem. Úszva megyünk tovább.” Ez a kép jól megmutatja a kontrollvesztés élményét, és az azt követő adaptációt. A világ menete megváltozik, még betegek is leszünk (húz le a sok ruha), mégis alkalmazkodunk hozzá. Más álmokban a bizonytalanság, elveszettség tükröződik, a kellemetlen testi érzetek, a sötétség és a reménytelenség: „csónakban hánykolódtam valami vízen, valahol éjjel, hideg volt, de a víz szinte forró. Semmit nem láttam.”
További témák a kínzástól a belső szervekig
Az orrdugulásos tünetek úgy jelentek meg az egyik álomban, hogy „különböző gonosz kis gnómok, Gollam-szerűek, ülnek mellettem, és szorítják erősen az orrom. A feloldás az volt, amikor a nagypapám, aki 10 éve halt meg, rácsapott egyszer a kezükre, és akkor ő fogta meg az orrnyergem, és mosolygott. Akkor elmúlt ez a rémálom.” Itt a testi tünet nyer értelmet, és egy halott, de pozitív hős hozzátartozó küzd meg vele. Az álmodó elmondta, hogy az álom pozitív volt számára.
Előfordultak ennél direktebb testi kínzásról és haláltáborról szóló álmok is, például „tépték kifelé a hajam, és kinevettek, késekkel szabdalták a hátam”, vagy (egy 12 éves gyerek álmában) „a testvéremre valahonnan forró olaj ömlött”, illetve „haláltáborban vagyok, ahol közlik velem, hogy mivel AIDS-es vagyok, másnap megyek Auschwitzba”.
A család is megjelenik gyakori témaként, ami a legtöbb esetben a halott családtagok visszatérését jelenti, vagy azt, hogy családtagok halnak meg. Összesen három olyan álom volt, amiben nem a halállal, halottakkal járt együtt a család motívuma, de a háromból két álomban akkor is megjelent valakinek az elvesztése, eltűnése.
A „feladat” mint téma többségében a férfiak álmaiban bukkan fel úgy, hogy a problémamegoldás jelenti a gyógyulást: „egy számot kell tudnom, emlékeznem rá, különben nem juthatok tovább a gyógyulásban, megrekedek a betegségben”. Másnál értelmetlen, rossz matematikai műveleteket kell megoldani, megjegyezni, vagy egy munkadarabon értelmetlen számsorokat kihozni, különben megreked a gyógyulás. Az ilyen álmok arról tanúskodnak, hogy nagyon erősen megjelenik a vágy, hogy kontrollálják a betegséget, a gyógyulás teljesítményhez kötődik.
Ugyancsak többször szerepeltek a mintában fuldoklással járó rémálmok. Ezekből menet közben, a fulladás bekövetkezte előtt felriadnak az álmodók, így általában megzavarják az éjszakai alvást. A testi történések előtérbe kerülését jelezték a többeknél előforduló, belső szervekkel kapcsolatos álmok: „kilógó erek, amiket meg lehet szokni”, „séta a bordakosárban”, „utazás a saját szájba”. Betegség idején mindenki fokozottan figyel a testére, illetve megjelennek a saját testtel kapcsolatos szorongások – ezt mutatják ezek az álmok.
Előfordultak az álmokban illatok is, egy kórházban fekvő nő például arról számolt be: „kakaóscsigával álmodtam, ahogy a nagymamám szokta sütni, aki évek óta nem él. Éreztem az illatát is.” A nőnek elment a szaglása, ízlelése, tehát ez egy vágytelesítő álom volt. https://mail.google.com/mail/u/0/#inbox/FMfcgzGlkZGBlzlTVLjZHqBhnqRNWbCV