Nagyjából a 2. világháború végéig a nyugati demokráciákban a szegények és a munkások jellemzően baloldali, míg a tehetősek és a magasan képzettek, azaz az elit, jobboldali pártokra szavaztak. A háború után azonban fokozatosan megváltozott a helyzet: a korábbi elit kettészakadt, és kialakult a több elitű pártrendszer, amelyben a baloldali pártok egyre inkább a magasan képzett választókat, a szellemi elitet célozzák meg, és tőlük nyerik a szavazatokat, míg a gazdasági elithez tartozó, magas jövedelmű és jelentős vagyonú szavazók továbbra is a jobboldali pártokat támogatják.
Ami a nemzetközi politikai fejleményeket illeti, a globalisták és a nativisták (nagyjából bevándorlásellenes nacionalisták) szembenállása nemcsak Donald Trump amerikai, Jair Bolsonaro brazil elnökké vagy Narendra Modi indiai miniszterelnökké választásához, hanem a Brexit-szavazáshoz is elvezetett, sőt Közép-Európa politikai térképét is átrajzolta.
Ezekre a következtetésekre jut Thomas Piketty francia közgazdász legújabb kötetében, ami franciául tavasszal jelent meg, az angol kiadás pedig decemberre várható. A Political Cleavages and Social Inequalities. A Study of Fifty Democracies, 1948-2020 (Politikai megosztottság és társadalmi egyenlőtlenségek. Ötven demokrácia vizsgálata, 1948-2020) a Föld 50 országának demokráciáit vizsgálja abból a szempontból, hogy milyen pártokra szavaztak a különböző társadalmi csoportok tagjai a különböző korszakokban. A hatalmas kutatómunkával elkészült, a neten szabadon elérhető, részletes adatsorokon alapuló, több mint 600 oldalas kötetet A tőke a 21. században című, 2013-ban megjelent könyvéről elhíresült Piketty mellett szerkesztőként Amory Gethin és Clara Martinez-Toledano közgazdászok jegyzik, és a szerzők között szerepel Lindner Attila, a University College London (UCL) docense is.
A Lindner által is jegyzett fejezet szerzői (Piketty mellett Filip Novokmet és Tomasz Zawisza) külön foglalkoznak Magyarország, Lengyelország és Csehország helyzetével, és bemutatják az ezekben az országokban 1990 és 2018 között tapasztalható politikai konfliktusokat, társadalmi egyenlőtlenséget és választási ellentéteket. Megállapítják, hogy mivel Magyarországon a rendszerváltás után a volt szocialista kormánypárt utódja lett a vezető baloldali párt, az igyekezett az elmúlt rendszert idéző egyenlőségelvű politikától eltávolodni, majd hatalomra kerülése után megszorításokkal és korrupciós botrányaival idegenítette el magától még jobban az alacsony jövedelmű, alacsony iskolázottságú – tehát hagyományosan baloldali – szavazókat. Pikettyék elemzése szerint a Fidesz 2010 után azért tudott a legkülönbözőbb társadalmi rétegek bevonzásával kétharmados parlamenti többséget szerezni (például a korrupcióellenes, EU-párti cseh populizmussal szemben), mert a baloldal összeomlásával és az MSZP elleni dühhullám meglovaglásával nem kellett újraelosztó politikát ígérni az alacsony státuszú szavazóknak.
A módszertan
Azok az országok feleltek meg a választási demokrácia (electoral democracy) kritériumainak, ahol az elmúlt 70 évben már tartottak többpárti választásokat, az eredmények nem voltak előre borítékolhatók, és a választási eredmények meghatározták, hogy kik kerülhetnek a politikai hatalomba. Ezek az országok a szerzők szerint sem tökéletes demokráciák, sőt vannak köztük olyanok, amelyek nagyon messze vannak ettől, különösen a sajtószabadság vagy a választások semlegességének tekintetében. A könyv szerzői azt vizsgálták, hogy miképp befolyásolják az emberek választási döntéseit társadalmi jellemzőik, így nemük, életkoruk, iskolai végzettségük, foglalkozásuk, jövedelmük, vagyonuk, illetve nemzeti származásuk vagy etnikai-vallási identitásuk. Ahhoz, hogy össze tudják hasonlítani a vizsgált 50 országot, Pikettyék azokat a közvetlenül választások után készülő, reprezentatív mintán készített felméréseket használták fel, amelyek a választási magatartást és a választók társadalmi-gazdasági jellemzőit elemzik. Minden hiányosságuk ellenére a politikai megosztottság és a társadalmi egyenlőtlenségek jellemzői közötti összefüggések tanulmányozásához még mindig ezek a felmérések a legértékesebb és leginkább elérhető források.
Pikettyék négy legfőbb megállapítása:
- a választók osztályhelyzetének fontossága visszaszorult a választások kimenetele szempontjából;
- ha a választók jövedelmi és vagyoni helyzetét nézzük, a gazdagok inkább a jobboldali pártokra szavaznak;
- míg a magasan képzettek korábban a jobboldalra (akiket a szerzők tágabb értelemben „konzervatívoknak” neveznek), az utóbbi évtizedekben már tipikusan a baloldalra (tágabb értelemben „szociáldemokratákra”) szavaznak;
- ezek a változások az úgynevezett globalisták és a nativisták közötti új politikai megosztottság kialakulásához vezettek. (A globalisták a nyitott világ progresszív védelmezői, míg a nativisták azok a többséghez tartozó nacionalisták, akik meg akarják védeni demográfiai túlsúlyukat az adott területen, az állam és a nemzet, vagyis a politikai és a kulturális egység egybeesését akarják, és fenyegetést látnak mindenkiben, aki nem „őslakos”.)https://qubit.hu/2021/10/28/thomas-piketty-kettehasadt-az-elit-es-kettehasadt-a-vilag-is