2013. január 1-től a HOM városi intézmény lett, sok minden értéket ki dobtak (ki kellett dobni), mert az első Kríza kurzus (élén Kovács Zsolttal és Zs. Papp Ferenc politikai (kultúrkomiszárokkal) új alapokra kívánták helyezni a kulturális életét. Feleslegessé váltak – persona non grata lettek – a korábbi sikerek kovácsai (Fedor, Dobrik, Dobrossy és sokan mások), ahogy ezt látnoki módon Márai megírta: “És ha eltűnnek a kommunisták, jönnek majd a félművelt sunyi parasztok…” Ezt történt 2012-ben: Miskolc kulturális erőterébe benyomultak a szubkulturális fanok, kokárdás pojácák. Egyetlen komoly küldetésük volt, a megtisztított (sterilizált) mezőbe (kulturális vákumba) benyomni a másod/harmadbeli entelektüelek. Így lett a jóakaratú Balázs Istvánból előadóművész! Szép, szekrényes testéből áradt anno, ha kellett: József Attila, Dsida Jenő, Márai és minden helyi szerző, aki a Feledy-ház “odapattintott” szigetén sütkéreztek. Múzsák kertjében, ahol korábban egy magasabb minőséggel működött Dobrik, (tematikus várostörténeti, építőművészeti stb sorozatok) beáromlott a középszer! Ez lett az akkori városvezetés új kulturális innovációja: az amatőr Balázs István, mint “előadóművész” az igazi közösségi ember, a küldetéstudatos sznob. Mindig az jutott róla eszembe, ha szóba került “avanzsált karriere”, hogy melyik embert lehet kedvelni jobban a buta és szorgalmast, vagy a zsenit, aki lusta? A kérdés költői.
De mi is a probléma? Novák Irén, mint a “fényes szellők” új géniusza, megszüntette a korábbi szerződését a MŰHÁ-nak egy Gáspárfalvi József nevezetű vállalkozóval, mert megdublázta a bérleti díjat…