Megért-e mindez 190 milliárdot?
Összességében egyelőre nem állítható, hogy az ISS hatalmas tudományos áttörésekhez segítette az emberiséget. Haszontalannak azonban szintén nem lehet tekinteni, hiszen igazolta, hogy képesek vagyunk évtizedeken át állandó jelenlétet fenntartani a világűrben, ráadásul nemzetközi együttműködéssel. Ezt a nézőpontot erősítette Ellen Stofan, a NASA volt vezető kutatója a Nature-nek tett tavalyi nyilatkozatában, amiben az emberi egészséggel kapcsolatos, az ISS-en eddig elvégzett kutatások számát és jelentőségét hangsúlyozta.
Vannak azonban olyan szakemberek, mint Sir Martin Rees brit királyi csillagász és asztrofizikus, aki szerint az ISS-re fordított pénz egyszerűen nincs arányban a tudományos eredményekkel.
„Nem lehet igazolni az ISS megépítésére költött hatalmas összegeket. Az elért tudományos eredmények csekélynek bizonyultak. Tanultunk egy keveset arról, hogyan reagál az emberi szervezet a hosszú távú űrutazásokra, és növesztettünk néhány kristályt súlytalanságban, de ez egyszerűen nincs arányban az ISS-re költött több tízmilliárd dollárral. Az állomás csak akkor kerül be a hírekbe, amikor eldugulnak a mosdói, vagy az űrhajósok a súlytalanságban gitároznak” – mondta Rees tavaly a Guardiannek.
Ha az ISS-t más nagyobb tudományos vagy űrkutatási projektekhez hasonlítjuk, jól látszik, miért vélekedik így néhány kutató. Az állomás 190 milliárdos költségéből ugyanis nagyjából 19 LHC szintű részecskegyorsítót, 19 fejlett űrteleszkópot, 65 Perseverance-hez hasonló marsjárót vagy 380 klímakutató műholdat lehetett volna létrehozni vagy elindítani az elmúlt években. Nem csupán arról van szó, hogy ebből a pénzből hány szondával lehetett volna feltérképezni a Naprendszer legeldugottabb zugait, vagy hány exobolygó légkörét lehetett volna űrtávcsővel megvizsgálni, hanem hogy ezek nagyobb eséllyel szolgáltak volna áttörő eredményekkel.
A Nemzetközi Űrállomás persze tudományos feladata mellett egy állandó bázis is, ahol különböző országok űrhajósai élhetnek és közösen dolgozhatnak közösen. A partnerországok épp a befektetett hatalmas összegek miatt a következő években szeretnék a maximumot kihozni az ISS-ből és amíg lehet, fenntartani a működését. Az Egyesült Államok 2030-ig kívánja ezt kitolni, az oroszok hozzájárulása viszont egyelőre csak 2025-ig biztosított.
A 2030-as dátum lehetővé tenné az USA-nak, hogy egyrészt befejezze Hold körüli pályára tervezett állomását, a Lunar Gatewayt, valamint azt, hogy amerikai magáncégek Föld körüli pályán felépítsék az ISS utódjait. Azt ugyanis az Egyesült Államok valószínűleg nem fogja ölbe tett kézzel nézni, hogy az ISS program végével a kínai Tienkung űrállomás vagy annak utódja legyen az egyetlen Föld körül keringő állomás, ahol űrhajósok hosszabb távon élhetnek és dolgozhatnak.
Ahogy az emberiség visszatér a Holdra és határozott lépéseket tesz a Marsra szállás felé, az ISS-en végzett, az ember űrbéli jelenlétével összefüggő tudományos munka értéke könnyen felértékelődhet. Most azonban úgy tűnik, hogy az ISS-re költött pénz inkább technológiai, politikai és esetleg űrgazdasági szempontból érte meg a projektben résztvevő országok számára, nem pedig a rajta zajló tudományos kutatások miatt.