Korrekció!
Alulírott Straub Dezső 2014 óta viselem a Vidám Színpad művészeti vezetője címet. A Vidám Színpad 2021. november 1-jén kiadott facebook-tájékoztatójából ismertem meg a színház jelenlegi vezetőinek döntéseit, terveit, jövőképét, így magam is ezen a fórumon reagálok!
Látom, hogy megkérdezésem és a részemre címzett felmondás nélkül a Vidám Színpad új művészeti igazgatót nevezett ki! Véleményem szerint ebből a tisztségből kettő egy színházban sok lenne! Tisztelettel kérem tehát a Vidám Színpad pillanatnyi vezetőit, hogy közönségünket tájékoztassák arról a tényről, hogy – idézet a közleményből – „Böröndi Tamás özvegye, Götz Anna – férje szellemi örökségét szem előtt tartva” – felmondás nélkül Straub Dezső helyett új művészeti vezetőt nevezett ki!
Egyben kérem hivatalos felmondásukat is kézbesíteni, mert ez így, a facebookon, a sorok közé rejtve méltatlan a Vidám Színpad jelenlegi, egy drámai színésznő és egy színpadtechnikus alkotta vezetői párosához!
Hasonlóképpen kérem a fent nevezett szakembereket, hogy tájékoztassák nézőinket arról is, hogy „Böröndi Tamás szellemi örökségét szem előtt tartva” a Böröndi Tamás által a Vidám Színpad Örökös Tagja címmel kitüntetett Straub Dezsőt a színház vezetősége tagjai között a továbbiakban nem kívánja mint színészt és rendezőt sem szerepeltetni, őt többé a Vidám Színpad deszkáin nem láthatják! Köszönöm!
Bemutatójukra készülő színész kollégáimnak, játszótársaimnak sok sikert kívánok és persze jó egészséget, attól függetlenül, hogy a színház vezetőinek Böröndi Tamás halála óta velem kapcsolatos eljárása, kommunikációja – illetve annak teljes hiánya – minősíthetetlen és védhetetlen.
Bár a színház közleménye “ízlésesen” Halottak Napján került fel az internetre, kívánom, hogy ne legyen sorainkban több áldozata a pandémiának!
Kívánom, hogy minél előbb levehessük ismét a maszkjainkat, így a jövőben a rosszindulat ne bújhasson el a gyász álarca mögé!
A Vidám Színpad jelenleg még első számú művészeti vezetője, a Jászai Mari-díjas, és a Böröndi Tamás által a Vidám Színpad Örökös Tagja megtisztelő címmel kitüntetett:
Straub Dezső
Budapest, 2021. november 6.
A képen: igaz *barátokkal*.
Nagyon le van fogyva, mi történt vele, remélem, nem beteg! 1995-ben berendezte a város a MIXPÓ kiállítást az egyetemvárosban, ahová neveztem az egykori világrészek történelméből szikszói festőművész ismerősömmel rajzolt és festett cserepekkel. Ott gyerekműsort akartam adni gitárral, de csak egy számot tudtam elénekelni, amikor éppen ott volt Straub Dezső. Gondolom, nem véletlenül hívták meg. Elénekeltem a Ne menj el még kismadár című dalt, nem tudtam, hogy ismét lejárt az időm, ezúttal Bertalan utcaiak helyett ismételten. Mindenkit megtámadtak, meggyaláztak, megöltek, akiről csak feltételezték, hogy jött segíteni, elpörölve minden Istentől. Miskolc nagysága ebben nyilvánul meg az űrállomásaival együtt, hogyan tud börtönbe tartani valakit egy életen át a Hunnia börtön elmeosztályával, összes szereplő helyetti kivégzésekkel. Nem volt segítség.
A MIXPÓ-n annak ellenére, hogy megfizettem a bérleti díjat, meg mondtam, hogy énekelni akarok, egy hangosbemondót tettek a fejem felé. Délig bírtam hallgatni az üvöltését, összepakoltam és haza mentem. Otthon ki sem pakoltam, csak ültem órákig a konyhában egy helyen mozdulatlanul, majd szedni kezdtem be a gyógyszereket. Felhívtam dr. M. Jungista aranysas pszichiátert azzal, hogy elutazom, meg mit tettem, azt mondta, küldi a mentőt. Éjfél utánig feküdtem, a kutya mellettem a földön, mert a mentő a nevemre kiállított orvosi karton szerint a szomszédba ment. Jött egy másik mentő, amelyikben sokáig voltam a kapu előtt a szomszédok elmondása szerint, ekkor tettek be valamit a méhembe azért, mert az űrpusztító felesége űrpókot szült, így vittek be a megyei kórház toxikológiájára már Ágnes helyetti kivégzéssel, ahol a húgyhólyagomba döfték a katétert, azt kiabálták, hogy én minden nap ott vagyok öngyilkossággal. Ez volt a harmadik így megrendezettje a Rákóczi térnek az űrpókokkal. A mentőben idegenek voltak. A gyerekeimnek hasmenésük lett, már mindkettő kocsmában dolgozott, máshová nem vették fel őket, csak 16 óráztatásra. Borzalmas látvány lehettem a kutyával a földön, hogy miket kellett a nagyobbik lányomnak átélnie a miskolciak által, meggyalázásával együtt mindkettőnek, végtelen hosszabbításuk és mindegyik végének végrehajtása mellett.
Sajnálom, nem én tehetek róla, ha bárkinek ártanak!
Akkor hangzott el a Hunnia film elutazom mondata után, hogy a strumával van gond, de előtte, mikor a megmaradt fotókat vittem be terápiára, hatalmas mozgolódást éreztem a bal arcüregemben, homlokomban, lehajtottam a fejemet, kicsapott a démonja a Talmudnak a jungista aranysas pszichiáterre, együtt volt a szememben a kígyójával Magyarország királyának, mint sátánnak, őskígyónak, világ urának. A pszichiáter ezt a támadást vissza tudta verni. Megtudták, hogy Csernobilkor a sátán legyőzött, így támadták meg 1997-es bevitelemkor főszereplők sorsaként, mint Malek Andrea, Medveczky Ilona a nyakamat, amit állandóan műteni akarnak, mert tele van gócokkal.