A 18 éves miskolci fiút azzal gyanúsítják, hogy egy prostitúciós tevékenységet folytató lánytól rendszeresen elvette jövedelmét.
Miskolcon a Selyemrét városrészen pénteken délelőtt a rendőrök két nőt igazoltattak. Az egyenruhások megállapították, hogy a 22 és a 17 éves lányok a testüket árulják. Hamarosan az is kiderült, hogy a 17 éves fiatal keresetének felét átadja N. Dánielnek, aki a kuncsaftokkal tárgyal, illetve védelmezi őt – közölte a rendőrség.
A 18 éves férfit a járőrök egy közeli utcában elfogták és előállították, és gyermekprostitúció kihasználása bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt a nyomozók kihallgatták; tagadta a bűncselekmény elkövetését.
Az eljárást – N. Dániel őrizetbe vétele mellett – a Miskolci Rendőrkapitányság folytatja, és kezdeményezi a férfi letartóztatását, egyben intézkedett a 17 éves lány ideiglenes védelembe vételére is.
A 22 éves helybéli nővel szemben tiltott prostitúció elkövetése miatt szintén eljárás indult, szabálysértési őrizetbe vétele megtörtént, bíróság elé állítása folyamatban van.
Teljesen soha nem tüntek el – ez csak illúzió,hogy az ősi mesterséget meg lehet valahogyan is szüntetni. Amíg lószar van veréb is van…
Jól van, na!
„Való igaz, a Rozmaring utca nem tartozott Miskolc legbiztonságosabb helyei közé, ezt az olykor halálos kimenetelű csetepaték tanúsították. Az egyik éjjel a Langerné-féle nyilvánosházban vasgyári munkások mulattak, majd elhatározták, hogy „kimennek az utcára, és akit először előtalálnak, azt felpofozzák.” (A pofozkodásból súlyosabb konfliktus támadt, és az egyik résztvevő az „oldalába kapott mélyreható szúrás folytán beállott elvérzés következtében” a helyszínen meghalt.)[2]
Miközben a városi képviselők a Rozmaring utcai helyzet megoldásáról, azaz a magánlakásokhoz kötődő „magánkéjnő-rendszer”, illetve a koncentrált és ellenőrizhetőbb bordélyrendszer előnyeiről és hátrányairól vitáztak, egy ezzel összefüggő súlyos ügy rázta meg a miskolci közvéleményt. Halmay rendőralkapitány 1908 tavaszán kiterjedt felhajtó és leánykereskedő banda nyomára bukkant (szervezője Meggyaszai Erzsi kerítőnő és Dakó Pálné, egy vasgyári főmérnök özvegye volt[3]), akik mint kiderült, évek óta Miskolcról irányították és látták el a Felvidék „örömlánypiacát.” A hír az Ellenzék című lap vezércikkíróját mélyen felháborította, és az esetet az egész korabeli társadalom morális züllöttségének jeleként értelmezte: „Ez az elaljasodott, lélekvásárló kerítőnő évek óta szabadon és büntetlenül garázdálkodik Miskolcon. Miért? Mert Meggyaszai Erzsinek barátai vannak. Összeköttetései, üzletfelei. Ajánlólevelei a legjobb házaktól, és ha effajta cikket a nyilvánosság cégére alatt lehetne árusítani, még az udvari szállítói címet is megkapná díjmentesen, kitűnő szolgálataiért… Mit is csinálnának nélküle? Ki elégítené ki a naponta szaporodó fogyasztást? Mert az emberhús a legelsőrangú élvezeti cikk, melyet a mi prostituált társadalmunk ijesztően óriási mértékben fogyaszt.”[4]
A fogyasztói társadalom világos kritikája fogalmazódott meg ezúttal; és a Rozmaring utcai házak kitelepítése is eléggé elhúzódott, aminek a Miskolczi Estilap 1913. május 10-ei száma rosszindulatú magyarázatát adta: „A város parlamentjében évekig rágódtak a kitelepítésen. Évekig hiába. Mert a vita legtöbbször belenyúlt az alkonyatba. És ennél a megvilágításnál, ebben a napszakban a városatyák egy része mindjárt nem találta a Joshivara[5] közelségét olyan megbotránkoztatónak, mint nappal.”
Ám a kitelepítés végül mégis megtörtént. A városnak sikerült a tulajdonosokkal megegyeznie, egyikük, Lefkovics Albertné pedig engedélyt kapott arra, hogy a külvárosi Árpád utcában „éjszakai mulatót” építhessen. Az impozáns „palota” közigazgatási bejárására 1914. július 18-án került sor, melyen a Miskolczi Estilap élénk fantáziájú tudósítója is részt vett, és a tapasztalatairól részletesen beszámolt. Az épület folyosóit elmés feliratokkal és ábrákkal látták el, például népdal idézetekkel („Gyere be, rózsám, gyere be…”), vagy a szuterén lejáratánál Miskolc hírhedt fogorvosának, dr. Fűrész Jenőnek az arcképe volt látható, mellette a felirattal: „odalent már nem fáj semmi.” De az alkotók az utca nevében rejlő történelmi lehetőségekről sem feledkeztek meg. Az egyik falszakaszt Thaly Kálmán örökbecsű költeményének, az (utóbb nótaszerzők és a Kárpátia által is feldolgozott) Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted… sorai díszítették, egy domborművel kiegészítve: „Árpád, amint nagy üggyel-bajjal behatol a Vereckei szoroson.”[6]”
Sokkal nagyobb baj a kurvákat futtató stricik jelenléte,akik 5-10 méterre lemaradva, vagy az utcán távolabbról figyelve „kisérgetik” a lányokat és ha jön a rendőrség eljátsszák,hogy ők csak párosan sétálnak. Máskor meg ordibálnak velük,megverik őket botrányos a viselkedésük. Gyalogosan már nem mer az amber a Tiszaira kimenni.
Ahh! bumeráng-qrvák ???
Figyu! Már rég a XXI. századba léptünk. Milyet kérsz? „L”-t,”M”-et, vagy „B”-t. „P”-t, „Z”-t tudok küldeni felárral. Ahmed és Huszein haver. Ahmed kecskéje ötezer gumival. Huszein negyedik feleségével egy ezres papírzsepiben.
Részvényeseim vannak. Kéhlekalássan nálam már LMBTQ…I…P….Z diverzifikáció van. Bírom a szexmunkás szakszervezet támogatását is. A TASZ-ról, AI-ról nem beszélve. Badány le van maradva egy brossurával
„Diverzifikálás jelentése, magyarázata: kockázatmegosztás. A befektetés kockázatának csökkentése több részvénybe való befektetéssel.”
„A diósgyőri mérnökök nyomban tiltakoztak, és helyreigazítást kértek: Dakóné férje nem főmérnök, hanem csupán ipariskolát végzett főművezető volt. Ellenzék, 1908. február 6.”
Az a baj, hogy el sem tüntek.
Templom,iskola,kollégium.
Szemetelnek, undorító a viselkedésük, félelem keltő és megbotránkoztató.
Senki nem tesz semmit, évek óta!
Az emberkereskedelemről és a prostitúcióról szóló 1950-es New York-i egyezményt több mint 90 ország parlamentje ratifikálta, csak nem tartja be.
Az egyezményben részes felek kötelezik magukat arra, hogy megbüntetik mindazokat, akik:
bordélyházakat tartanak fenn vagy vezetnek, avagy az azok fenntartásához szükséges anyagi eszközöket tudatosan szolgáltatják, illetőleg az anyagi eszközök szolgáltatásában részt vesznek.
„A Herbertstraße Hamburg St. Pauli nevű negyedében fekszik, párhuzamosan fut a közeli Reeperbahnnal, ahol a prostituáltak zavartalanul gyakorolhatják mesterségüket. Mindkét végén paravánokat helyeztek el, hogy szabad bepillantást akadályozzák, megkímélvén ezzel a környékbelieket a nyilvános prostitúció látványától. Az utca kirakataiban férfiakra várakozó prostituáltak üldögélnek, akik viselkedésükkel és szavaikkal is megkísérlik felkelteni az utcában nézelődők figyelmét. Az épületek mindegyike bordélyházként szolgál.” Wikipédia
A nyugateurópaiak tehát tesznek a New York-i egyezményre.
Több a kis strici meg a kurvája a selyemréti villamosmegállóban olykor,mint az utas…szinte semmi sem változott.