A baranyai születésű festő 1922 nyarán a Képzőművészeti Főiskola növendékeként járt
először Miskolcon. Évfolyama legjobbjai közé tartozott. Az ígéretes tehetség minden évben a
Miskolci Művésztelepen végezte nyári tanulmányait, mestere, Benkhard Ágost vezetése alatt.
1929-től 1947-ig mint a főiskola műteremösztöndíjasa a művésztelepen élt és dolgozott.
Alkotói tevékenysége mellett 1930-tól a miskolci iparostanonc iskolában tanított, melyet
1942-től igazgatóként vezetett. A várossal való kapcsolata akkor sem szakadt meg, amikor
1950-től az Iparművészeti Főiskola alakrajztanára lett Budapesten.
Döbröczöni Kálmán munkássága a régi értelemben vett művésztelep legszebb eredményeit
sűríti magába. Festészetének jellemzői – úgymint szakmai igényesség, halkszavú líra, plein
air látásmód, szociális érzékenység – a nagybányai irányultságú miskolci bázis helyben
működő legpregnánsabb képviselőjévé avatják. Az emberábrázolás és a tájfestészet egyaránt
kedvelt műfajai voltak, mindkettő kiemelt jelentőségű a művészetében.
A város mértékadó festőművészére emlékező kiállítás rendhagyó módon állítja fókuszba
Döbröczöni Kálmán munkásságát. Szabadban festett tájképeit a családtagok által,
megközelítőleg ugyanabból a nézőpontból, későbbi időben készített fotók kísérik, lehetőséget
adva a topográfiai azonosításra és az épített tájban időközben bekövetkezett változások
összehasonlítására.
A művész festményeit és a családtagok fotóit párba állító kiállítás a kapcsolódás vágyának e
különleges megnyilvánulásán keresztül fejezi ki az utókor tiszteletét az ötvenöt éve elhunyt
festőművész iránt.