Vannak területek, amik
korábban működtek, most pedig nem. Például hihetetlen
számomra, hogy a kulturális
szereplők között nincsen párbeszéd, nincs együtt gondolkodás. Egy városban létezünk,
ezért fontos a párbeszéd. Emellett azzal is számolni kell, hogy
telnek az évek: amit egykor csináltunk, ma már nem elég, kevésnek számít: megváltoztak a
fogyasztói szokások, más ez az
új, digitális miliő. Más világban
kell a kultúrának teret hódítania, és ennek a folyamatnak
nem voltak meg eddig a feltételei szerintem Miskolcon.
A korábbi alpolgármester
beszélt az alapozómunkálatokról is.
– Négy lábra helyezzük a város új kulturális stratégiáját. Az
első, hogy a város kulturális
szereplőit megismertetjük egymással. A programok egyeztetésére összehoztunk egy havonta visszatérő fórumot, ahol
nem csupán a művészeti intézmények, művelődési házak és
közgyűjtemények vezetői vesznek részt, hanem a civil szolgáltatók, egyesületek is, és azok
a magánvállalkozók, akik úgy
gondolják, érdemes kultúrába
fektetni a pénzüket.
A második pillér az elérhetőséget célozza.
– Problémát okoz a jelenlegi helyzetben, hogy az egyes
kulturális intézmények vezetői nem ismerik egymást.
Ennek kiküszöbölésére létrehoztuk a Kulturális kapcsolatok könyvét. Ebbe mindenki
bekerült, aki ezen a területen
tevékenykedik, legyen irodalmi egyesület vagy kortárs
zenei csoport. Ezt a könyvet
e-book formában elérhetővé
tettük mindenki számára: ezáltal láthatóvá válunk egymás
számára.
A harmadik láb a Kulturális
Tanácsadó Testület, ami nemrégiben alakult meg.
– Nem csak mecenatúráról
van szó: 11 embert felkértünk
arra, hogy minden kulturális
témájú anyagot, mielőtt azok a
közgyűlés elé kerülnek, minősítsenek, egészítsenek ki javaslataikkal. Szeretném, ha a városi kitüntetési gyakorlatba is
beleszólnának a jövőben. A negyedik láb, amiről beszéltem,
a város 10 éves szakmai programjának, úgynevezett kulturális stratégiájának előkészítése – jelentette ki.