| A legvalószínűbb tehát, hogy Kovács polgármesterrel szelíden elbeszélgetnek, és meggyőzik, hogy a jelenség, amellyel ő találkozik, elszigetelt, dezinformációkon alapuló deviancia. Kovács polgármester persze tudja, hogy ezek tényleg kézzel-lábbal lopnak, de ahogy a kipirultan ribancozó háziasszony előtt, most is inkább szeppenten hallgat. Aztán később leesik neki a tantusz: ő feláldozható, a kerületével együtt. Nem lesznek a Központnak jó válaszai, mert nem is lehetnek. A Szovjetunió sem állt ki érvelni a rabszolgatartás mellett, hanem kijelentette, hogy Gulag nincs is.
Ezek bűnözők, és továbbra is bűnözni szándékoznak, olyan mértékben és módszerekkel, amire magyarázat nincs. Tehát azokkal kell nyerni, akik nem is igénylik. Aki belekérdez, az ellenség. Nem cél, hogy az újságokat olvasó meg folyton pletykáló városiakat meggyőzzék. Hanem hogy megtévesszenek és megfélemlítsenek elég falusit, és velük többen legyenek. Ez Kovács polgármesternek hátrányos, viszont a kellemetlen kérdések tárgyainak sokkal kedvezőbb, mint abbahagyni a lopást, vagy az esetleges következményein merengeni. Mindannyian tanulhatunk ebből. Kovács polgármester azt, hogy jobb lenne neki egy olyan pártban, ahol egyáltalán létezik az a fajta visszacsatolás, amit ő hiányol. Mindenki más pedig azt, hogy a Fidesz megsemmisítése hosszú távon nagyon egyszerű. El kell vinni mindenkihez a kellemetlen kérdéseket. Azokat, amikre nincs jó válasz a központból. A Fidesz a buták pártja lett. Megroppantásának módszere egybeesik Magyarország felemelésével. Több újságolvasó, több diplomás, nyelveken beszélő, művelt emberfő: kevesebb Fidesz. Nem az alkotmányozás a kulcskérdés, hanem a médiaszabályozás, a frekvenciagazdálkodás és az oktatás. Legyen minél több kellemetlen kérdés. Annál kellemesebb lesz magyarnak lenni. |
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
„Persze lesznek kellemetlen kérdések, azokra is válaszolni kell tudni. Itt még várunk arra, hogy a Fidesz-központ megmondja, hogy mik a jó válaszok a kellemetlen kérdésekre” – tette hozzá Kovács, és ekkor halk, szomorú hegedűmuzsika sejlett fel. Ez az ember már látta a poklot. Ő már csöngetett be. És örökre megsebezte, ami ott várta.
Kellemetlen kérdések. Amikre ő, a talpas polgármester nem tud jó választ adni a Központ segítsége nélkül.
Képzeljük magunk elé: a lelkes pártfi zörget agitálni, és azonmód a küszöbön a pofájába vágja a háziasszony a sodrófát: Tiborczot, Mészárost, az egész udvartartást, a telhetetlen lopást és a kérkedő luxust. Mert nyilván ez a legfőbb és a legkellemetlenebb téma: hogy ezek lopnak, mint az állat, és az összes többi duma csak ezt leplezi.
Adódik ezeken túl is bőven kínos kérdés: a járvány példátlan pusztítása, a közszolgáltatások, az infláció meg általában a kormányzás kudarcai. De mindegyiket összeköti a korrupció témája.
Ők eközben élik a világukat, nem abba a kórházba és iskolába járnak, az infláció meg nekik tök mindegy, ha érkeznek az állami milliók.
És Kovács polgármester egyre a cipője orrát nézi, fel sem pillant, mint a fogadóóra után lecseszett kisgyerek. Inkább végighallgatja a szitkokat újra, nem próbálja már a kincstári magyarázatokat a nemzeti nagytőke és a nemzeti luxusfeleség előnyeiről, és azt sem meri közbeszúrni, hogy Tiborcz István saját jogán, mintegy véletlenszerűen lett spanyol főherceg. Ezekért legutóbb tényleg lendült a sodrófa, és Kovács polgármester kénytelen volt menteni az irháját.
Emiatt fordul a tekintetes főhatóságokhoz, hogy számára érveket kiutalni szíveskedjenek. Léteznie kell egy magyarázatnak, amely mindezt helyessé, sőt örömtelivé teszi. Egy varázsige, amitől a vérszomjas ellenzéki meghunyászkodik, és belátja, hogy a miniszterelnök leányát eltartanunk méltó színvonalon, az nem botrány, hanem büszke gyönyörűség.