Az ellenzék közösségi gyűlések segítségével alkotmányozna a Márki-Zay Péter közjogi stábját vezető Fleck Zoltán elképzelése szerint – erről a jogász-szociológus egy szerdai konferencián beszélt a Telexnek. A gyűléseken 50-100, véletlenszerűen kiválasztott ember vitatkozna alkotmányos alapkérdésekről, ezután vinnék a javaslatokat a döntéshozók elé. Mi ez a műfaj és honnan jön a gondolat? Az utóbbi hónapokban már több közösségi gyűlést is tartottak ellenzéki vezetésű városokban, de az embereket jobban bevonni próbáló módszernek több országban nagyobb hagyománya van, sőt már globális szinten is próbálkoznak vele.
Bár itthon még gyerekcipőben jár a módszer, egyre több ellenzéki vezetésű önkormányzat próbálkozik Magyarországon is az ún. közösségi vagy deliberatív gyűlésekkel, amelytől a világban több helyen remélik a demokratikus döntéshozatal megújítását, az emberek jobb bevonását és a demokratikus vitakultúra erősítését. A műfaj kicsit az ókori görög városállamok modelljét próbálja visszahozni a modern politikába, leggyakrabban városfejlesztéssel, környezeti ügyekkel kapcsolatban alkalmazzák.
Úgy tűnik, Magyarországon is elképzelhető, hogy alapvető közjogi és alkotmányozási kérdésekben ezt a nálunk nagy hagyományokkal nem rendelkező módszert vessék be egy 2022-es ellenzéki győzelem esetén. Erre Fleck Zoltán, Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt közjogi stábjának vezetője utalt egy szerdai budapesti konferencián, ahol a deliberatív gyűlések tapasztalatairól volt szó, majd Fleck a Telexnek meg is erősítette ezt a forgatókönyvet, amikor rákérdeztünk.
Az ellenzék radikális lépéssel akkor is meg akarja változtatni a Fidesz által elfogadott alaptörvényt, ha ehhez nem lesz meg a kétharmada, a majdani új alkotmány „társadalmiasításának” a fő eszköze pedig közösségi gyűlések tartása lenne. A közösségi gyűléseket akár beleírhatnák az új alkotmányba is – mondta a Telexnek Fleck Zoltán.
„Amikor elvállaltam a közjogi stáb vezetését Márki-Zay csapatában, három dolgot tartottam fontosnak: hogy legyen tervünk a választás után az alaptörvény azonnali korrekciójára és az átmeneti időszak további feltétlenül szükséges intézkedéseire; az új alkotmány kidolgozását háromnegyed év alatt; valamint az alkotmányozás társadalmiasítását. Utóbbinak lehetne eszköze a közösségi gyűlés módszertana.”
Évente egy közösségi gyűlés
Fleck Zoltán azt szeretné, ha már a választás előtt tartanának egy közösségi gyűlést. Ennek a témája még nincs meg, de mint most mondta, olyan alapvető közjogi kérdésekről is szólhatna, mint a hatalommegosztás módjai, vagy a miniszterelnöki tisztség betöltésének két ciklusra való korlátozása. A választás után aztán további tematikus közösségi gyűléseket tartanának, amelyek már az új alkotmány kidolgozását segítenék. Ezt követően akár alkotmányba is írhatnák, hogy a kormány évente tartson legalább egy közösségi gyűlést, vagyis közjogi státuszt is adnának a műfajnak.
Maga a közösségi gyűléses módszer Dániában (ott gyakran „konszenzuskonferenciának” hívják) már a nyolcvanas évek óta népszerű, de más országokban is egyre inkább terjed. Sok helyen inkább lokális kérdések kapcsán alkalmazzák, bár Írországban alkotmányos alapkérdésekben nyúlt ehhez a demokráciatechnikához az ottani kormány. Náluk a közösségi gyűléseknek komoly politikai következményei lettek: 2015-ben előbb a melegházasság, majd 2018-ban az új abortuszszabályozást fogadták el népszavazással úgy, hogy a politikai holtpontról a közösségi gyűléseken megfogalmazott javaslatok mozdították ki a kérdést.
Ideológiailag megosztó kérdésekről is
A közösségi gyűlések szervezésével és felhasználásával tehát többfelé kísérletezik a politika, sőt, a helyi és a nemzetállami szint felett az EU is próbálkozik vele. Konferencia Európa jövőjéről címmel jelenleg is zajlik egy többkörös, két éven át tartó monstre uniós vitasorozat, amihez mindenki hozzászólhat, és a végén az EP és a Bizottság az ígéret szerint majd igyekszik implementálni a megszülető ajánlásokat. De van már egy világméretű, klímaváltozáshoz kapcsolódó közösségi gyűlés is, ez még bő két hétig ülésezik: száz ember a világ minden tájáról, szegényekkel és gazdagabbakkal tesz benne javaslatokat. Kérdés persze, hogy ilyen keretek között mennyire tudnak érdemi javaslatok születni.
Nincs arról teljes konszenzus, hogy milyen témák alkalmasak igazán a közösségi gyűléses megvitatásra, például, hogy a nagyon megosztó, ideológiai jellegű kérdésekre mennyire jó – bár az ír példa szerint ez is lehetséges. A lényeg, hogy ahelyett, hogy a döntéseket kizárólag tisztviselőkre bíznák, véletlenszerűen kiválasztott, valamilyen módon a társadalom egészét reprezentáló hétköznapi embereket ültetnek le, hogy érdemben vitatkozzanak mindenkit érintő kérdésekről. Nem az egyéni álláspontok felmérése a cél, hanem a közös döntés, amihez menet közben szakértők segítenek a résztvevőknek tájékozódni. A közösségi gyűlések végére a résztvevők megpróbálnak konszenzusra jutni, és közös javaslatokat tesznek, amik aztán a döntéshozók elé kerülnek.
Tizennyolcból kettő
Más kérdés, hogy mi az, amit aztán ezekből meg is valósítanak. Éppen Írországban, az országos közösségi gyűléseken első körben megfogalmazott 18 alkotmánymódosítási javaslatból végül csak kettőt bocsátott népszavazásra a kormány, és máshol sincs rá garancia, hogy ezekből a „népi javaslatokból” lesz is valami. A műfaj nagyon más, sokkal primitívebb, de nálunk a nemzeti konzultációk is világossá tették, hogy az emberek megkérdezése és a manipuláció nem feltétlenül mond ellent egymásnak. Van, hogy a politika csak legitimációs céllal használja a gyűléseket, esetleg így próbálja meg magától eltolni a felelősséget; Franciaországban Macron a sárgamellényes tüntetésekre adott válaszként hívott össze közösségi gyűlést azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehet a klímaváltozásra társadalmilag igazságos választ adni.
Magyarországon a fővárosi önkormányzat tűzte először zászlajára a részvételi demokrácia szavait. „Az látszott, hogy mi nagyon nagy fejlesztéseket a Fővárosban pénz híján nem fogunk tudni csinálni, inkább a politikai kultúrán tudunk változtatni” – mondta a szerdai konferencián Kerpel-Fronius Gábor budapesti főpolgármester-helyettes. Budapesten idáig két részvételi költségvetést tartottak, ezekben online lehetett javaslatokat tenni, majd szavazni különböző fejlesztésekről, a következőhöz (január végéig) most is várják az ötleteket. Budapesten tartották meg tavaly ősszel az első közösségi gyűlést is, ahol a klímaváltozás volt a téma: milyen lépésekre van szükség a fővárosiak szerint ahhoz, hogy élhető maradjon a város. Több itt megfogalmazott javaslatot később beépítettek a fővárosi klímastratégiába is.
Válasz a populizmusra, pesszimizmusra, polarizációra
„A klímaváltozás mindenkit érint, meg kell találni azokat a változásokat, amiket elfogadnak a városlakók és viselik a költségeit is. Ez olyan komplex kérdés, hogy nem lehet elvárni kétmillió embertől, hogy ebben elmélyedjenek. De 50-60 embertől igen, ők az első hétvégén ismereteket szereznek szakemberektől, a következőn pedig javaslatokat tesznek és szavaznak” – fogalmazott Kerpel-Fronius.
A fővárosi közösségi gyűlés megvalósításában a DemNet Alapítvány volt a Főváros civil partnere. Ők pár éve dolgoznak azon, hogy meghonosítsák a módszert idehaza.
„Populizmus, pesszimizmus, polarizáció: az emberek tömegével ábrándultak ki a demokráciából más országokban is, a közügyekben főleg csak a tanultabbak és jómódúak vesznek részt, a többiek egyre inkább úgy érzik, hogy az ő hangjukat nem hallja meg senki. A részvételi demokrácia formái erre próbálnak válaszokat adni”
– mondta a konferencián Bördős Éva, az alapítvány igazgatója.
A DemNet minden megyei város önkormányzatát megkereste a deliberatív vita módszertanával, Miskolc is ráharapott az ötletre, ahol idén ősszel tartották meg az első közösségi gyűlést, a városi légszennyezettség volt a téma. Ott is többlépcsős szelekció volt reprezentatív mintavétellel: a város 10 ezer véletlenszerűen kiválasztott miskolcinak küldött meghívót, közülük 420-an jelentkeztek, hogy részt vennének a gyűlésen. Az ötven bekerülőt sorsolással választották ki, ők két hétvégét áldoztak arra, hogy a kérdésről vitatkozzanak. Ezért 32 ezer forintot kaptak, a közösségi gyűléseken ugyanis a résztvevőknek fizetnek az idejükért. A résztvevők végül hét javaslatot tettek le a miskolci levegőminőség javítására: kályhacsere mintaprogram indítása, egyablakos energetikai tanácsadó iroda létesítése, zöldítési program, közlekedési javaslatok – ezeket a közgyűlés tárgyalja majd.https://telex.hu/belfold/2021/12/02/veletlenul-kivalasztott-emberekbol-allo-kozossegi-gyulesek-segitsegevel-akar-alkotmanyozni-marki-zay-tanacsadoja
Az a baj, hogy Miskolc csak a gyűlest vette át a dánoktól. Virágozzonpál kivilagítja a kilátót, kupakgyűjtést szervez, meghívja a roma séfet oszt jónapot. Ez már nagyon kevés. Hideg van a megállókban b.s.za meg!
Ugyan már! Dobrevgrád-Miskolc non coronat! ???
Bekeretezhetem ezt a fotót az elmélyült újmarxista alpolgármesterről? ????
„Marx, a munka hőse sohasem süllyedt le egy teljes állás okozta megaláztatásig, de semmi bűntudatot nem érzett amiatt, hogy egész életében a kapitalista osztályt, egész pontosan annak egyik sokat szenvedett képviselőjét, Engelst – egyébként Marx élete végéig leghűbb segítőtársát – pumpolta.
Engels, ez a ragyogó szépfiú, aki az előkelő társaságban flörtölt, közben két ír munkásasszonnyal élt együtt amolyan ménage á trois-ban, tartotta el kollégáját, néha a papája manchesteri cégének széfjéből csent el egy kis pénzt. Hogy a levelekben küldött pénzt nehogy ellopják, néha kettévágta a bankjegyeket, és két külön borítékban adta fel Marxnak. A hűséges Engels gyakorlatilag teljesen feláldozta saját pályáját Marx jólétének biztosítása érdekében, és néha Marx nevében újságcikkeket írt olyan témákban, melyeket a maitre egy pillantásra sem méltatott. Amikor Engels fájdalmas levélben beszámolt Marxnak egyik ír szeretője haláláról, arra a nagy humanista a gyengélkedéséről panaszkodó, önsajnálattól csöpögő litániával válaszolt.
Ez a „burzsoá zsidó himpellér”, ahogy Wheen nevezi hősét, valahogy elmulasztott jelen lenni saját apja temetésén, és valószínűleg teherbe ejtette szobalányát. Az ő temetését mindössze tizenegy gyászoló tisztelte meg. Ha életének java részében nélkülöznie kellett, azt részben annak köszönheti, hogy nem volt hajlandó lemondani arról, hogy egy tisztes tőkés életét élje egy kőműves jövedelméből. Még a tőzsdével is próbálkozott egy időben. A szorongatott helyzetben lévő Engelstől kunyorált pénzen csak úgy elreppent családjával egy kis pihenésre Franciaországba. Mint az A tőkén dolgozva maga megjegyezte, rajta kívül nem volt még egy ember, aki olyan sokat írt a pénzről, miközben olyan kevés jutott neki belőle.
Hitelezők zaklatták, karbunkulusok kínozták, és ez a világrengető géniusz a koldusokéval mérhető nyomorban kaparta össze a létezéshez szükséges pénzt, közben minden szavát lesték a rendőrspiclik, és számtalan Viktória-korabeli betegség gyötörte. Volt epegörcse, kínzó álmatlanságtól szenvedett, de sohasem engedett a testi szenvedéseknek vagy a politikai kompromisszumoknak. Felesége és gyermekei az egyik rémes, zűrzavaros helyzetből a másikba vetődtek, közben pedig Marx azzal a rettenthetetlen bátorsággal, melyről messze földön híres volt, a fenekén támadt fájdalmas furunkulusoktól igyekezett megszabadulni egy késes borotva segítségével. Goromba önkényúr volt, de ugyanakkor nem ismert félelmet, szellemes és szenvedélyes, felülmúlhatatlanul lebilincselő mesélő, lelkesítő tanár, és, mint azt még a rendőrség is kénytelen volt elismerni, kedves és nemes pater familias. Ha soha egyetlen könyvet sem publikált volna, akkor is számon tartanánk a modern kor egyik legjelentősebb újságírójaként; írói stílusa olyan költői tudott lenni, mint amilyen becsmérlő. Igen, Marx literátus ember volt, Heinrich Heine barátja, imádott Shakespeare-t játszani, és politikai látomásai bővelkednek az ironikus, patetikus és paradox szóképekben.
Marx – leginkább fiatal korában – nem a karosszékből prédikálta a baloldaliságot. Mint a Kommunisták Szövetsége egyik lázító tagját kiutasították Franciaországból, és aztán Londonban telepedett le főképpen azért, mert sem Németország, sem Svájc vagy Belgium nem engedte földjére. „
teljesen világos a koooordiiinátor nélkül még véletlen sem lehet alkotmányozni.
Már Marx megmondta; „A modern ancien régime már csak komédiása egy világrendnek, melynek valódi hősei meghaltak”
„Azon az őszön, Szamuely elvtárs,
mikor ránkzúdult a szennyes ár:
naponta százszor gondoltam magára,
azt hittem, mindennek vége már…
Hogy is mondjam el, Szamuely elvtárs,
arcomra a szégyen vet tüzet;
a fehér horda már zászlónk taposta,
és nem adtak rájuk sortüzet!
Nem volt elég fegyver a munkásság kezében!
Elfeledték, mit mondott Lenin…
(Volt tábornok, ki egyetemet végzett,
de nem esett túl az elemin…)
Míg vastapsok dörögtek szerteszéjjel,
a fehérterror már itt lapult,
de tizenkilenc minden tanulsága
sok elvakult agyban megfakult…
A hadak élén, hej, ha Ön áll akkor!
Nem lett volna céltalan vita….
Hiszen az Ön nevének hallatára
még ma is reszket sok bandita…”
nagy szellemek, nagy alpolgármesterek, ha találkoznak
két szendvics között a két ájpadon alkotmányoznak. ????
Belebetegedtek Szájer alkotmányába
Az ellenzéknek nem kéne futóbolondokkal kiröhögtetnie magát.
Amennyiben semmit nem tudsz csinálni, nem értesz semmihez , nem dolgozol, de felakarsz mutatni valami látszatot, hogy milyen hasznos és alkalmas vagy, milyen nagy szükség van rád: alakíts munka bizottságokat, csinálj közösségi gyűléseket, szervez megbeszéléseket, gereblyézd a vizet és már elismert is leszel.