„Ma már mondhatom, hogy a gyülekezet erősödni látszik, s ez pedig azért történhetett, mert az Istenben bízó hitben mi is újjá lettünk” – hangsúlyozta 2011-es lelkészi beiktatási beszédében R. János. Kijelentette, a mezőberényi templom jelen állapotában azt hirdeti, hogy „ma is vannak csodák, s hogy Isten gazdagon megáldja a Benne bízókat, az Ő nevében cselekvőket, s ezért minden gyülekezeti tag szívében, ahogy az övében is, a hála szava visszhangzik”. Alig öt évvel később, 2016 augusztusában azonban annak ellenére dicstelenül távozott a lelkész a mezőberényi református egyházközség éléről, hogy működése öt éve alatt az addig lepukkant épületekkel és infrastruktúrával rendelkező gyülekezet megerősödött, ingatlanjai megújultak és bővültek. Az egyházbíróság elmozdította állásából, egyben megfosztotta lelkészi címétől, amelyet soha nem tölthet már be.

Távozása után közel öt és fél évvel született elsőfokú, nem jogerős ítélet R. Jánossal, valamint társaival, köztük feleségével szemben. A Gyulai Törvényszék Mázor Róbert vezette büntetőtanácsa döntő többségében elfogadta a Békés Megyei Főügyészség vádirati tényállásában foglaltakat, ami azt is rögzítette, hogy az elsőrendű vádlott cselekményeivel közel 68 millió forintos vagyoni hátrányt okozott a központi költségvetésnek.

Valótlan teljesítési igazolások

A vádirat szerint R. János, a mezőberényi református egyházközség lelkipásztora kezében összpontosultak az egyházközséghez tartozó idősek otthonának pénzügyei. 2011 és 2016 között szerződéseket kötött egy békéscsabai építőipari cég tulajdonosával és vezetőjével, Á. Lászlóval, aki utóbb a per másodrendű vádlottja lett. A lelkész a békéscsabai cég vezetőjének vállalkozásaival rendezvényszervezési, felújítási és karbantartási feladatok ellátására szerződéseket kötött, azonban a tényleges munkákat nem a vállalkozások munkatársai végezték el. Ennek ellenére R. János vádlott valótlan tartalmú teljesítési igazolásokat állított ki, amelyek alapján a másodrendű vádlott benyújtotta valótlan tartalmú számláit az egyházközségnek. Ezt pedig az egyházi intézmény gazdasági vezetője, P. Anna a könyvelésébe befogadta, annak kiegyenlítését ellenjegyezte.

Kisebb csavar a történetben, hogy a felújítási és bővítési munkálatok valójában elkészültek, de ezeknek a fedezete – szabálytalanul – szinte minden esetben az egyházközség működtetésében lévő intézmények normatív finanszírozására kapott pénz volt. Ám volt olyan eset is, hogy a lelkész nem fizette ki a békéscsabai építési vállalkozót, hanem karbantartási szerződést kötött vele, és az el nem végzett munka nyomán törlesztette a bővítési és felújítási munkák ellenértékét. A jogszabályoknak ez is ellentmond.

„Túlfoglalkoztatás”https://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/ot-ev-bortonre-penzbuntetesre-es-vagyonelkobzasra-iteltek-a-volt-mezoberenyi-lelkeszt-244061