A nekrológ szövegét változtatás nélkül közöljük:
„Farkas Gyula emlékét immár az általa készített több ezer kép, és gyűjteményeinkben őrzött személyes tárgyai, fotói és a munkáit bemutató kiállítások őrzik. Meghatározó, ikonikus alakja volt több mint hat évtizeden keresztül a város kulturális életének, mint tanár, és mint utazó, aki útjai során készített fotói során ismeretterjesztő előadások százain keresztül „nevelte”, tanította a világra nyitott érdeklődőket.
Farkas Gyula gyémánt diplomás tanár, fotográfus és utazó volt, ahogy a 2020-ban a Feledy-házban rendezett kiállításon is olvasható volt róla.
Szendrőben született 1932. október 20-án. Sajnálatosan korán elveszített édesapja a MÁV állomásfőnökeként dolgozott, édesanyja a háztartást vezette. A bátyja református lelkészként szolgált Sátoraljaújhelyen. 1958-ban nősült, felesége Póta Katalin nyugalmazott tanár, fiuk, Tamás, a zenei pályán tevékenykedik.
Iskoláit a miskolci Lévay József Gimnáziumban kezdte, majd a közgazdasági középiskola után az Egri Pedagógiai Főiskolán orosz–földrajz szakos tanárként végzett. 1960-tól hét éven át a B.-A.-Z. Megyei Hazafias Népfront művelődéspolitikai munkatársaként dolgozott. Ezt követte a miskolci Nagyváthy János Általános Iskola, majd a Miskolc Városi Tanács V. B. Művelődési Osztályának gyermek- és ifjúságvédelmi főelőadója. 1980-ban ugyanitt vezető felügyelőnek nevezték ki, innen vonult nyugdíjba 1993-ban.
Már kisgyermekként érdeklődése a fotózás felé fordult, mellyel egy életre eljegyezte magát, ez lett első számú hobbija, az utazás és idegenvezetés mellett. Érettségi után jelentkezett a Filmművészeti Főiskola operatőri szakára, de hely hiányában nem vették fel. Érdeklődése, rajongása megmaradt a fényképezés iránt, utazásai, idegenvezetései alkalmával módja nyílt arra, hogy a tudatosan megtervezett dokumentáris témák mellett művészi fotókat is készítsen. Leltára szerint közel 130 ezer darab fekete-fehér és színes papírkép, és 40 ezer színes diával rendelkezik. A diaképeknek köszönhetően Európáról és Magyarországról 80 összeállított ismeretterjesztő előadása van, fotói 85 különféle újságban, folyóiratban, útikönyvben jelentek meg 40 év alatt, külföldi és belföldi útikalauzok jelzik munkásságát. A Miskolci Fotóklub egyik alapító tagja, éveken keresztül rendszeresen szerepelt bel- és külföldi fotókiállításokon, pályázatokon, ahol több oklevelet, plakettet nyert fényképeivel. Az IBUSZ segítségével szervezett „Ismerd meg a világot” címmel fotókiállítás tíz ország idegenforgalmi nevezetességeit mutatta be. Sikerének jutalmául dániai utazást kapott.
1954-ben lépett be a Természettudományos Ismeretterjesztő Társulat földrajzi szakosztályába, melynek később is titkára volt. Munkatársával együtt olyan új, művelődési tevékenységet indított útjára, mely az országban először itt valósult meg, és 29 alkalommal rendezték meg Borsodi földrajzi hetek címmel.
Nagy szeretettel és hozzáértéssel szervezte az országjárók és idegenvezetők képzését és továbbképzését. Népszerűek voltak a szabadegyetemi sorozatok, melyek a megye több városába és falvaiba vitték el a földrajzi ismereteket. A 60-as években a Borsodi Szemle és a Borsodi Évkönyv állandó képszerkesztője. 1980-ban megválasztották az Idegenvezetők Klubja elnökének. Szükségét érezte, hogy az ifjúság és a felnőtt lakosság széles rétegei minél közelebb kerüljenek a tudományos ismeretekhez. Ezért szívesen vállalt előadást az úgynevezett „Bejárók klubja” című sorozatban és a Borsodi földrajzi hetek előadássorozatai is nagyon népszerűek voltak.
Évek folyamán sok földrajzi vetélkedő kérdéseinek összeállításában, megszervezésében, lebonyolításában vett részt zsűritagként, illetve annak elnökeként. A mozgalom legnépszerűbb vetélkedője az 1987-ben megrendezett „Ki tud többet Európáról?” volt. Kiállításai közül kiemelkedik a közelmúltban megrendezett „Miskolcról a Miskolciaknak” című fotókiállítása, amely Miskolc 50 évének változásait mutatta be.
Harminc éven keresztül rendszeresen járt diavetítéses előadást tartani Tapolca és Lillafüred üdülőibe, bemutatva a megye, a város műemlékeit, történelmét, természeti szépségét. Az Utazók klubját szervezte, lelkes előadója volt. Mindezt a sokirányú tevékenységet és elfoglaltságot felesége türelmes megértésével és szakmai segítségével valósíthatta meg. 45 évre visszatekintve, utazásai során 16 európai országban járt, utasként és idegenvezetőként, az emberek megszerették közvetlenségét, széles körű tudását és sokoldalúságát. A magyar táj bemutatása is szívügye volt, Ópusztaszerre, a Feszty-körkép megtekintésére 100 csoportot vezetett, melyet a kiállítás igazgatósága külön oklevéllel ismert el.
A teljesség igénye nélkül sorolható csak fel életteljesítménye és annak elismerése. Negyvenöt év alatt közel hétezer előadást tartott a megyében és az ország egész területén, mintegy 140 ezer ember hallgatta. A Magyar Földrajzi Társaság Borsod megyei titkára, az országos Földrajzi Vándorgyűlés főszervezője, és négy éven keresztül tagja a Magyar Tudományos Akadémia mellett működő Földrajzi Országos Választmánynak. Életpályájának kitüntetései: TIT aranykoszorús oklevél, Kiváló Munkáért oklevél, Művelődési Minisztérium dicsérő oklevél, Szocialista Földrajzért, és Szocialista Kultúráért kitüntetés, Pedagógus Szolgálati Érdemérem és e portré elkészültével egyidejűleg Kiváló Ismeretterjesztésért kitüntetés.
Élete során számtalan kitüntetésben, díjban részesült, amelyek mind ezen gazdag munkássághoz kapcsolódnak. Ezek közül az egyik legjelentősebb, 2008-ban Miskolc városa Pro Urbe díjjal tüntette ki.
2020-ban a Herman Ottó Múzeum, Miskolci Galéria, Feledy-házában volt a Barangolásaim 2. című fotótárlata, melyre idős kora ellenére nagy lelkesedéssel, szeretettel és kitartással készült. A kiállítás egy gazdag életmű válogatott képeit mutatta be, amelyen megmutatkozott az alkotó széles, tudományos látóköre és egyedi látásmódja is. A tárlatra készülve még közel 90 évesen is frissen emlékezett évtizedekkel korábban készített képeire, és az azokhoz kapcsolódó történetekre, amelyek szinte mindig Miskolc városáról, múltjáról meséltek. Erről tanúskodik az a számtalan könyv is, amelyekben fotói is helyet kaptak. Ezek között kell megemlíteni Barna György – Dobrossy István: Miskolc belvárosa című 2010-ben megjelent albumot, és a Miskolci Galéria kiadványai között kiadott Új város épül című könyvet, melyek a város változásait vizuálisan dokumentáló erejükkel, történelmünk nélkülözhetetlen dokumentumaivá teszik fotóit.
2021-ben a Herman Ottó Múzeum Fotótárába került több mint 500 Farkas Gyula fotó, melyekben a művészeti képek mellett városunk elmúlt 70 évének fontosabb eseményei is szerepelnek.
Emlékét őrizni fogja a Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Galéria.
Búcsúztatása december 10-én, reggel 9 órakor lesz a Szentpéteri kapui temetőben.”