Jó ötlet? Németh Pacal Szilárd lenácizta az új német kormányt

Németh Szilárd honvédelmi államtitkár arról beszélt, hogy „ma ugyanolyan, Magyarország keresztény kultúráját, nemzeti örökségét, a magyarok jövőjét fenyegető erőszakos kihívásokkal kell szembenézni, mint 1944-ben”. A kihívás oka pedig: „az új német koalíciós program aláírói nemcsak saját országukat, hanem egész Európát meg akarják változtatni, meg akarják alapítani az »új birodalmat«, az európai egyesült államokat, elvéve ezzel a nemzetállamok, így Magyarország szuverenitását is”.

A németeket a második világháborús bűneikkel szembesítő, és az antifasiszta (szociáldemokrata-liberális-zöld) új német kormányt lenácizó gesztus meglepően kemény, pláne hogy Magyarország legfontosabb gazdasági partneréről van szó, amelytől éppen mostanában vesz rengeteg fegyvert a honvédség, és amely egyébként az EU-ban és a NATO-ban hivatalosan szövetségese Magyarországnak.

A koalíciós szerződés idegesíthette fel a magyar vezetőket

Az új német kormány koalíciós szerződése tette ennyire agresszívvá a magyar politikai vezetőket.

Az abban meghatározott EU-s törekvések szinte mindegyike éppen az ellenkezője annak, amit a magyar kormány el akar érni.

A szerződés EU-ról szóló első mondata rögtön a jogállamiság védelméről szól – miközben a magyar kormány hivatalos álláspontja az, hogy a jogállamiság definiálhatatlan, és ezért számonkérhetetlen a tagállamokon.

A második mondat már arról szól, hogy az EU-nak saját alkotmány kell, mert föderatív állammá kell fejlődnie – miközben a magyar kormány éppen csökkenteni akarja a közös intézmények erejét, és politikai helyett gazdasági szövetséggé szűkítené az együttműködést a tagállamok között.

A német kormány azt akarja, hogy az Európai Parlament megerősödjön, és szélesebb jogköre legyen a törvények kezdeményezésében – Orbán Viktor ezzel szemben éppen idén nyáron fejtette ki, hogy az Európai Parlamentet be kellene zárni, és a nemzeti parlamenteknek (vagy legfeljebb azok delegáltjainak) átadni bizonyos jogköreiket.

Az új berlini kormány támogatja, hogy az EP-választásokon nemzetközi pártszövetségek listáira is lehessen szavazni – a Fidesz ezt mindig is ellenezte, ráadásul amióta kiutálták a Néppártból, azóta nem is tagja ilyen pártszövetségnek.

A német koalíciós szerződés támogatja a csúcsjelölti rendszert, vagyis azt, hogy az EP-választáson dőljön el a Bizottság elnökének a személye is – az ötlet 2014-ben merült fel először, de Orbán Viktor már akkor ellenezte ezt a rendszert. Olyan nagyon ellenezte, hogy hiába a saját pártszövetsége győzött, mégis Jean-Claude Juncker ellen szavazott a Tanácsban. Akkoriban csak a brit kormány vezetője, a Brexit-népszavazás későbbi kiírója, David Cameron vélekedett hozzá hasonlóan, és így kettejük ellenében választották meg a többiek a luxemburgi politikust. A 2019-es EP-választás után Orbán ismét jelezte, hogy nem szavazza meg a győztes (megint a Néppárt) csúcsjelöltjét, Manfred Webert. Akkor már több kormányfő is ellenezte a rendszert, úgyhogy végül Weber helyett (a szintén néppárti) Ursula von der Leyen lett az elnök. Az új német kormány viszont automatává tenné a rendszert.

Orbán sokszor elmondta, hogy a lényegi döntéseket az Európai Tanácsban, a tagállamok vezetőinek zárt ajtók mögötti megbeszélésein kell meghozni. Az új német kormány viszont legalább részben nyilvánossá tenné ezeket az üléseket, és kötelezővé tenné a miniszterelnököknek, hogy a Bizottság által felvetett javaslatokat napirendre vegyék. Ezzel is föderatív irányba vinnék az EU-t, ahol az EP lenne az alsóház, míg a mostani Tanács amolyan szenátusként működne.

Ha mindez nem lenne elég, a németek elvennék külpolitikai kérdésekben a vétójogot a tagállamoktól, és bevezetnék itt is a minősített többségi szavazásokat – a magyar kormány az utóbbi években elég rendszeresen vétózott, például amikor Kínát akarták a többiek elítélni, vagy afrikai, karibi esetleg skandináv államokkal közös nyilatkozatokat kiadni.

Az új német kormány sürgetni fogja az Európai Bizottságot, hogy a különböző jogállamisági eljárásokban legyen keményebb a tagállamokkal szemben – a magyar kormány szerint ezek az eljárások eleve elfogadhatalanok, mert a Bizottság alkalmazásukkor túllép a hatáskörén. Ezeket az eljárásokat a németek a Tanácsban is fel akarják gyorsítani – az ezekről szóló tanácsüléseket nevezi a magyar igazságügyi miniszter boszorkányüldözéseknek.

A német kormány nagyon támogatja az Európai Bizottságot abban, hogy jogállamisági szempontból is vizsgálja, hogy megadhatja-e a tagállamoknak az EU újjáépítési alapjából járó pénzt – Magyarország az egyik tagállam, ami nem kapta még meg a pénzét. Orbán Viktor szerint egyébként azért, mert a homoszexuális propagandát nem engedi be az óvodákba és az iskolákba, és ez szúrja a brüsszeli bürökraták globális pénzügyi háttérhatalmakat szolgáló, bevándorláspárti szemét.

A német kormány a Bizottság jogállamisági jelentéseit még fontosabbá tenné, megerősítené – a magyar kormány szerint ez a két éve létező műfaj felesleges, nem kellene tovább írni őket.

A berlini koalíció azt is el akarja érni, hogy a jogállamisági ügyekben indított kötelezettségszegési eljárásokat a Bizottság egyesíthesse, és az EU alapszerződésének rendszerszintű megsértése miatt egy újfajta eljárást is indíthasson a problémás kormányok ellen – ez az Orbán-kormány szemében a boszorkányüldözés 2.0 sorosista deLux kategóriáját jelentené.

Az Orbán-kormány hivatalos határozattal támogatta Lengyelországot abban, hogy kimondta az ottani alkotmánybíróság, hogy nem kell az EU Bíróságának minden ítéletét betartani – ehhez képest az új német kormány olyan új jogosítványt adna az EU Bírósága kezébe, ami alapján nemcsak közösségi, de nemzeti hatáskörbe tartozó ügyekben is eljárhatna, amennyiben az EU Alapjogi Chartájának szellemiségét érinti a per tárgya. Ezzel lényegében egy összeurópai alkotmánybírósággá erősödne a luxemburgi testület.

Az új német kormány összeurópai alapítványi és egyesületi formákat vezetne be, megkönnyítendő a határokon átívelő adományozásokat, támogatásokat – ehhez képest Magyarország nemrégiben törvényben kötelezte megkülönböztető címke használatára a határon túlról támogatott szervezeteket (később az EU Bírósága ezt visszavonatta).

Nem eszik olyan forrón a nagy változásokat

Az új német kormány teljes Európa-koncepciója éppen az ellenkezője annak az iránynak, amit az Orbán-kormány képvisel. Hogy milyen irányba változik az EU, az alapvetően a tagállamok többségének az akaratán múlik majd, és minden alapvetően lényeges változtatáshoz teljes konszenzus kell. Egy új EU-s alapszerződés vagy alkotmány elfogadása hosszú évekig tart, ezt a folyamatot az új berlini kormány legfeljebb elindítani tudja, befejezni aligha.

Azonban így is egyértelmű, hogy az Európai Bizottság nagyon erős politikai támogatást kap ezentúl Berlintől arra, hogy jogállamisági ügyekben az eddiginél keményebb legyen a problémás tagállamokkal. A most leköszönt Merkel-kormány ennél sokkal óvatosabb volt. Az utolsó brüsszeli tanácsülésén Angela Merkel arra figyelmeztette az EU-s intézmények vezetőit, hogy ne perekkel és eljárásokkal, hanem tárgyalással, konszenzussal próbáljanak dűlőre jutni.https://444.hu/2021/12/09/ez-a-szerzodes-provokalta-ki-nemeth-szilard-nemetellenes-kirohanasat

Fotó:  Annalena Baerbock, az új német külügyminiszter