Ha viszont nincs város, nincs olyan bőségben hulladék sem, sőt, ha nincs ember, a hasznosítatlan hulladék mennyisége is csökken. Ez lehet az egyik legnagyobb kihívás az ember nélküli jövő kutyájának, de ennek az állatnak van két erős fegyvere: a kutyák kellően tanulékonyak ahhoz, hogy többféle környezethez alkalmazkodhassanak, és mindenevők, így növényeken, gyümölcsökön, kisebb emlősökön, madarakon, sőt, akár rovarokon is elékhetnek. A farkasokkal való rokonság sem merült egészen feledésbe, így a magukra hagyott kutyák nagyobb zsákmányt is ejthetnek.
Pierce és Bekoff szerint persze a váltás nem lenne egyszerű: rengeteg állat elpusztulna, de maga a kutya alkalmas arra, hogy alkalmazkodjon a megváltozott körülményekhez, már ha egyáltalán kutyák (vagy bámilyen élőlény) számára lakható marad a bolygó. Azok a kutyák viszont, akik megmaradnának, maguktól folytatnák azt a nemesítési kísérletet, amelybe az ember vonta be őket, és nem biztos, hogy sokkal rosszabbak lennének benne. Az ember által végzett nemesítés ugyanis a kívánt tulajdonságok mellett olyan jellemzőkhöz is vezetett, amit legfeljebb csak mellékhatásnak, nem tudatos törekvés eredményének lehet tekinteni. Pierce-ék szerint az biztos, hogy a kutyából soha többé nem lesz farkas: ehhez már túl távol kerültek az őseiktől. Ez Kubinyi szerint nagyrészt attól is függ, hogy hogyan határozzuk meg a fajt: az amerikai szakirodalom a kutyát a farkas alfajának tekinti, az európai viszont inkább külön fajként kezeli a kutyát és a farkast.
A jövő kutyája egy, de könnyen lehet, hogy idővel több külön faj lenne, attól függően, hogy milyen túlélési stratégia bizonyul sikeresnek az egyes fajták számára, de Kubinyi arra is felhívja a figyelmet, hogy ehhez több ezer évre lenne szükség, valamint arra, hogy a populációk (például az eurázsiai és az amerikai) egymástól független fejlődési utat járjanak be, és ne tudjanak keveredni egymással.
Lehet, hogy egyes vidékeken jobban megéri kutyaként kicsinek maradni, és bogyókon, rágcsálókon és rovarokon élni, máshol viszont nagyobb szerepet kaphat a közös vadászat vagy a falka létrehozása. Ami Pearce és Bekoff szerint viszont biztosan eltűnik majd, az a fölösleges cicoma, ami nem segíti az állat túlélését: nem lesznek többé nyomott orrok, karikába görbülő farkak vagy látványos mintázatú bundák. Kubinyi szerint a mesterséges megtermékenyítéssel foganó, császármetszéssel születő fajták természetesen hamar kiszelektálódnának, ezek az ember nélkül ugyanis életképtelenek.
A hangyáké a jövő
A gondolatkísérlet persze gondolatkísérlet marad: nagyon valószínű, hogy ha az ember egyszer végképp eltűnik a Föld színéről, a kutyák sem fogják megúszni a kihalást, de ha nem atomkatasztrófa vagy a globális felmelegedés végez az emberiséggel, esélyük mindenképpen van a fennmaradásra. A domesztikáció kritikusai szerint az ember tönkretette a háziasított állatokat, de az sem zárható ki, hogy egy új faj fejlődése kap tőle egy akkora lökést, hogy valami példa nélküli jöjjön belőle létre. Simak kutyái nem hétköznapi kutyák, és a regény idealisztikus, erőszakmentes, az állatok testvériségét hirdető kultúra létrejöttére valószínűleg nincs is különösebb esély, annál is inkább, mert a kutyák nem tudnak beszélni, és Kubinyi szerint arra sem utal semmi, hogy a jövőben megtanulhatnának.
Érdemes megjegyezni, hogy a regényben jelenlévő külső fenyegetettségre a korai kutyák válasza az ember újbóli megidézése, aki ismét az erőszakhoz fordul, amikor azonban erre a kutyák nem hajlandók, nem marad számukra más, mint a csendes beletörődés: ha jönnek a hangyák, az erőszakmentes társadalom fegyver nélkül marad.
Pearce és Bekoff gondolatkísérletének végső célja persze nem egy fiktív jövő felvázolása: abban, ahogy összevetik a jövő kutyáinak kedvező és hátrányos körülményeit, arra is rávilágítanak, hogy miként lehetne jobban bánni a jelen kutyáival, akiknek gyakran nem jut elegendő terület, szaglálnivaló, vagy csak egészen egyszerűen életképtelenre tenyésztették őket. Emiatt is érdemes hát belemenni ebbe a kísérletbe, legalább gondolatban, aztán ha nem sikerül, még mindig számíthatunk a hangyákra.https://qubit.hu/2021/12/10/mihez-kezdenenek-a-kutyak-ha-eltunne-a-foldrol-az-ember
Nem szeretek két dolgot: ha hazugságot írnak könyvekben, meg azt, hogy a titkon napvilágra hozott igazságokból könyveket adnak ki, hogy ebből gazdaguljanak. Jehova népe a kutya, elvarázsolt nép, akik lélekkel rendelkeznek, ezért szerették régen az embereket szolgálni. A farkas szintén bibliai eredettel bír abból az időből, amikor Mithrasz hívei vártak a Messiásra, bárányokat és farkasokat állítottak egymással szembe. Már szerepeket játszottak, mint ahogyan a sátánjuk állandó legyőzésével is, a győztesé az ünnep és az áldicséret szavak mellett. A farkas vadállat, míg a kutya háziállatatként került az emberhez a baromfi udvar mellé a nyulakkal együtt, amelyek törénelme ausztrálai fehér ember volt, akár a papagájok, ezeket is berenezték, ismételték Ausztrália történelmét.
Én meg azt nem szeretem, ha elmebetegek kommentelnek. Úgyhogy kérlek, a jövőben ne tedd. Köszi szépen.
Simak látta a jövőt (jelent). A hülye kutyák (EU) megadóan tűrik hogy a hangyák (migránsok tömege) elárasszák és elpusztítsák kultúrájukat.