(A szerző az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)
Az európai energiapiac aggódva nézi, hogy Németországban a héten minden bizonnyal megalakul az úgynevezett jelzőlámpa-koalíció, ami azt jelenti, hogy az energiapolitikában a Zöldek befolyása nőhet. A hírek között megjelent, hogy a hárompárti* koalíció egyik előfeltétele, hogy Németország 2038 helyett már 2030-ban búcsút mond a szénalapú áramtermelésnek. Azt gondolom, hogy ez az erőltetett zöldítés jelentős kockázatokat rejt nemcsak Németország, de egész Európa és Magyarország energiaellátására is. Nekem úgy tűnik, hogy a német politika nem észérvek mentén, hanem érzelmi alapon tesz átgondolatlan lépéseket.
A 2013-ban elindított energiafordulat (Energiewende) jelentős terhet rak az európai áramhálózatra, ráadásul a nagymértékű szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési célok sem teljesültek maradéktalanul. Németország szén-dioxid-kibocsátása a 2010-es 783 millió tonnáról 2020-ra 605 millió tonnára esett, de idén 4 százalékkal nőhet. A mostani tervezett lépéssorozat viszont ennél nagyságrendileg nagyobb károkat, jelentős instabilitás és tartósan magas árakat okozhat.
Németország már korábban döntött arról, hogy a 2022-ben végleg bezárja nukleáris erőműveit. Tavaly még hat ilyen egység működött az országban, összesen 12,6 százalékát adva a teljes német áramtermelésnek. Ez a döntés minden szempontból értelmetlennek tűnik: ezek az erőművek 2030-40-ig vígan elüzemelnének, és alacsony költség mellett termelhetnének. Németországban a 60-as évek óta vannak nukleáris létesítmények, melyek a 80-as években történt három kisebb incidenst leszámítva jelentősebb baleset nélkül biztosítják az áramellátást. A nép azonban hallani sem akar a nukleáris energiáról, pedig eközben a szomszédos Franciaországban, Csehországban és Svájcban tucatnyi ilyen erőmű üzemel. Sok német valószínűleg közelebb él egy francia vagy cseh nukleáris erőműhöz, mint egy némethez, de ez nem akadályozza meg a választópolgárt, hogy a saját nukleáris iparát partvonalon kívül akarja látni.
Elemzői szemmel az érthető, hogy a beruházók új atomerőművet nem akarnak építeni, mert költségben az új nukleáris energia valóban az egyik legdrágább forrás. De egy még 20 évig biztonságosan működő egységet lekapcsolni az az erőforrások tökéletes elpazarlása. Ráadásul a nukleáris energia helyett főleg szenet és földgázt fog Németország égetni, vagy éppen hasonló forrásból származó áramot fog az ország importálni.https://g7.hu/vilag/20211206/idehaza-is-dragulhat-az-aram-az-uj-nemet-kormany-zoldito-tervei-miatt/?utm_source=HL&utm_campaign=HL20211211
Hát építsék már meg azt a kib@szott vezetéküket! Aztán pofázzon az EU mélyzöld vezető ereje.
„A jelenséget az okozza, hogy a német áramtermelés a hatalmas új szélparkok miatt északra koncentrálódik, leginkább az Északi-tengeren forgó óriási szélkerekek miatt. .. A sűrűbben lakott és iparosodott dél ezért most északról vesz áramot. És mivel Ausztria és Németország Európában sajátos módon egységesítette az árampiacát, ezért Ausztria is nagy tételben veszi az észak-német szélkerekek áramát.
Csakhogy az áram nem úgy megy, hogy a hatóságilag neki kijelölt vezetéken végigfut az Északi-tengertől a bajor vagy bécsi konnektorokig, hanem arra fordul, amerre a kisebb ellenállást találja. És a kisebb ellenállást sok esetben úgy találja meg, hogy a nagyon túlterhelt németországi észak-déli irányú vezetékeket kikerüli, és átrohan például Lengyelországon vagy Csehországon, ezt nevezik nem szándékolt áramlásnak, és aztán visszafordul oda, ahová mennie kell, így a teljes folyamatot hurokáramlásnak is hívják. Hogy mikor jön, az alig jósolható, legfeljebb egy átlagos becslést lehet végezni, hogy mennyi hely kell neki, és ilyen esetekre megfelelő szabad kapacitást kell fenntartani a vezetékekben.
Ez utóbbi okozza a gondot. Egyre nagyobb részt kell az érintett hálózatokon biztonsági tartalékként szabadon hagyni, mert ha jön hirtelen a sok áram Németország felől, akkor az helyet követel, és ha nem talál, akkor szélsőséges esetben tönkreverheti az egész hálózatot, áramszünetet okozva hatalmas területeken.
A legnagyobb baj ezzel az, hogy ezeket a határokon átmenő vezetékeket nem azért építették, hogy a dél-németek és az osztrákok a saját észak-német áramukat utaztassák rajtuk, hanem hogy a csehek vagy a lengyelek kereskedjenek általuk. Minél kevesebb hely marad kereskedelemre, annál nagyobb potenciális kárt okoz ez az érintett országoknak, hiszen potyautasnak kell fenntartani a helyet a vezetékeken.”