A fotóin ott vannak a legjobb pillanatok. Hogyan lehet ott lenni mindenütt, hogy épp azt a mosolyt, azt az ölelést lencsevégre kapja?
Nincs olyan, hogy mindig mindenütt ott tudok lenni. Azonban azt meg kell tanulni, hogy hogyan lehet ezeket a pillanatokat megtalálni. Munkával, munkával, kőkemény munkával. Egy-egy esküvőn rengeteget megyek, a lépésszámlálóm akár 25 kilométert is mutat nap végére. Néha rohannom kell, és mivel 100 kiló fölött vagyok, csak bízom benne, hogy senki nem lát. Mert az esküvőn a fotósnak láthatatlannak kell lennie. Úgyhogy futok, megküzdök minden pillanatért, mert nekem az a pillanat kell. Tudom, hogy egy kicsit fura, de számomra minden egyes esküvő olyan, mintha az enyém lenne. Épp ezért azt akarom, hogy olyan legyen, mintha saját magamnak csinálnám. És mivel magamnak csinálom, sok energiát fektetek bele.
Nő az igény a párok részéről a dokumentarista esküvőfotókra?
Magyarországon nem igazán, külföldön sokkal inkább. Hazánkban szerintem azért nem, mert valószínűleg nem is tudják, hogy létezik ilyesmi. A hazai esküvőfotósok gyakran jönnek azzal a kifogással, hogy az általuk fotózott esküvők nem olyan érzelmesek, azokon nem történik semmi. De biztos, hogy ez nem igaz. Minden egyes esküvőn ott vannak azok a pillanatok, csak tudni kell, hogyan lehet megtalálni. A digitális fotózás szabadságot és új lehetőségeket adott. Történeteket lehet vele mesélni. https://www.boon.hu/helyi-eletstilus/2021/12/potyognak-a-konnyei-a-fenykepezogep-mogott
Világ-városhoz, melynek nagypán utcájába van rendezve 130 éves kezdet óta a menyasszonyi ruha kölcsönző, amelyik éveken keresztül az Északban közvetítette a párokat, miközben nevettek engem az utcákon csókolódzó undorító lények, nem értettem, miért, illik a világ legjobb menyasszonyi fotósa. Furcsa lett volna, ha nem miskolci lenne. Hatalmas pompákban esküdtek, a vas népek mulatoztak, őrjöngtek, mint véráldozói a világnak, emelik a népeiket névtáruk alapján az egész világon. Meg lehet nézni őket, meg a médiáikat, amelyekkel együtt toroztak. Kellett nekik egy közös áldozat, akin csúfolódhatnak, akit összezúzhatnak, akit megggyalázhatnak, azzal, hogy mire vág fel, mert nem vette őket csóron senki sem észre.
Nem tudok gratulálni a magyar sikerekhez, különösen a 85 éve hosszabbítóknak, bármerre éljenek a világban, mindazért, amit tettek valamennyi országában Európának. Most nem sorolom fel, hogy hogyan tették tönkre őket, talán már tudja mindenki. Megállás nélkül forr a vérük, akár a nemi csapásoké, egyfolytában vért ontanak, készülnek valamire, ők örülnek a háborúnak, minden gyilkosságnak. Ezt jelentik a tisztátalan lelkek.