Ha elhagyja az országot, életben maradhatott volna, de Richter Gedeon maradt, mert tenni akart az emberekért a vészterhes időkben is – írja Sal Endre a Mandineren.
Richter Gedeon 1872. szeptember 23-án született Ecséden, egy földbirtokos család gyermekeként. Szüleit korán elvesztette, így a nagyszülei nevelték fel. Tizenöt éves korától 3 évig dolgozott egy gyöngyösi patikában gyakornokként, ami meghatározta a későbbi életét. 1895-ben, a budapesti tudományegyetemen vehette át a gyógyszerész diplomáját, majd külföldi tanulmányútra utazott. 1901-ben kezdett vállalkozásba, és a családi örökségéből megvásárolta Budapesten az Üllői út 105. szám alatti Sas Patikát.
Hat évvel később Kőbányán felépítette a híres Richter-gyárat, amely hamar nemzetközi szinten is számottevő gyógyszeripari vállalat lett.
Richter Gedeon a II. világháború előtt közel száz országra kiterjedő kereskedelmi és képviselői hálózattal rendelkezett, és tíz külföldi leányvállalatot alapított. Nem véletlen, hogy Horthy Miklós 1929-ben magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozott számára. A mindig joviális, szerény üzletember emberséges volt munkavállalóival, a gazdasági világválság okozta nehézségek ellenére senkit sem bocsátott el az állásából. A Richter-gyár korának egyik legjobb munkahelye volt a kitűnő fizetések és az emberközelisége miatt. A II. világháború kitörése azonban jelentős változásokat hozott a gyár működésében.
Richter önzetlen gyógyszeradományokkal támogatta a polgári lakosság és a honvédség egészségügyi ellátását. A zsidótörvények azonban fokozatosan megnehezítették, majd ellehetetlenítették tevékenységét.
1942-ben a hatóságok eltiltották a vezérigazgatói tevékenységtől, és még a munkaviszonyát is megszüntették.
A meghurcoltatás ellenére sem adta fel élete hivatását, a vállalatot hűséges kollégái segítségével illegálisan is ő irányította. Áldozatos tevékenységére a Vatikán is felfigyelt, 1943-ban Angelo Rotta, apostoli nuncius ellátogatott a gyárba, és személyesen tolmácsolta Richter Gedeonnak a pápa köszönetét a nagylelkű gyógyszerfelajánlásokért. Az esemény emlékére márványtábla készült, amelyet később a kommunisták – mint klerikális megnyilvánulást – összetörtek…
A cikk folytatása itt olvasható.