Semjén dolgozatát érvénytelennek tekintik az ELTE professzorai

„Mélyen elítéli” 12 professzor azt a magatartást, amit Semjén Zsolt 1992-es szociológia szakdolgozata ügyében az ELTE Társadalomtudományi Kara tapasztalt. „Meggyőződésünk, hogy az ügy nem tekinthető mindaddig lezártnak, amíg a két szereplő nem tisztázza nyilvánosan a felelősség kérdését. Ameddig ez nem történik meg, a professzorok szakmai szempontból a szakdolgozatot nem tekintik érvényes munkának” – olvasható az ELTE Társadalomtudományi Karának (TÁTK) honlapján közzétett nyilatkozatban.

Az ELTE Társadalomtudományi Kara november 29-én indított vizsgálatot, miután a hvg.hu arról írt, Semjén Zsolt szociológia szakdolgozatának „második javított kiadás” feliratú változatában 14-15 oldalnyi szöveg azonos szakdolgozati témavezetője, Molnár Attila egy 1992-es és egy 1993-as tanulmányának szövegével. A kar dékánja múlt pénteken ismertette a háromtagú vizsgálóbizottság jelentését, amely kimondta, hogy Semjén „súlyos tudományos-etikai vétséget” követett el, de Tausz Katalin azt is leszögezte, hogy további hivatalos lépéseket az eljárásjogi szabályok szerint nem tehetnek, mert szerinte nincs olyan előírás, amely útmutatást adna olyan esetekre, amikor évekkel később, utólag derül ki egy szakdolgozatról, hogy szabálytalanul készült.

Semjén Zsolt helyett az ELTE-s professzorok levelére Havasi Bertalan reagált. „Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szombaton a teljes magyar nyilvánosság előtt kifejtette a témával kapcsolatos álláspontját. Korábbi nyilatkozatának megfelelően az ügyet véglegesen lezártnak tekinti” – írta közleményében, amelyet a Miniszterelnök Sajtóiroda vezetőjeként jegyzett.

Egykori tanárai is elítélik

„Bárki is követte el ezt a vétséget – a szakdolgozó, a konzulens, vagy mindketten együtt –, az ügy sérti az oktatás és a tudományos kutatás erkölcsi alapjait. Az ilyen vétség nem évül el, és erkölcsi megítélése nem igényel külön szabályozást” – fogalmaz az a közlemény, melyet az ELTE Társadalomtudományi Karának 12 professzora írt alá.

Az aláírók között van többek között Fokasz Nikosz tanszékvezető, aki a kilencvenes évek elején több féléven keresztül volt Semjén oktatója, illetve Huszár Tibor, aki Semjén államvizsga-bizottságának elnöke – és a Szociológia Intézet vezetője – volt 1992-ben, valamint Ferge Zsuzsa, Gyáni Gábor, Halmai Gábor, Orosz Éva, Örkény Antal, Pete Péter, Rudas Tamás, Sík Endre, Somlai Péter és Székelyi Mária.

A vizsgálóbizottság december 3-i jelentése mindössze azt állapította meg, hogy Semjén és Molnár szövegei között jelentős átfedés van. Tausz a pénteki sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, azt nem tisztázták, ki a szerző, szerinte az érintetteknek ezt egymás közt kell megbeszélniük. Semjén egy nappal később sajtónyilatkozatot tett, melyben azt állította, a vitatott szövegeket az oktatóknak ismerniük kellett, „ha bármilyen tudományetikai probléma lett volna, miért nem akkor jelezték”, nem érti, miért utólag állítják „pellengérre”.

Ugyanakkor még aznap megszólalt Molnár is, aki a Mandineren megjelent rövid írásában azt állította, ő csak a szakdolgozat első változatát látta – és adott rá jeles érdemjegyet –, a kiegészített, „javított” változatot nem mutatták meg neki, így nem tudott arról, hogy milyen új szövegrészek kerültek bele. Molnár korábban azt írta szintén a Mandineren, már többször végzett közös kutatásokat a hallgatóival, de az 1992-ben és 1993-ban publikált szövegei az ő írásai, soha nem másolta tanítványai munkáit.

A keddi közlemény szerint „az az általánosságban megfogalmazott vád, amely szerint a Társadalomtudományi Kar oktatóinak útmutatása alapján jött létre a szövegazonosság, besározza a sok ezer tisztességes munkával elkészített szakdolgozatot és a kar becsületét”.

Mint arról a hvg.hu korábban beszámolt, a szakdolgozat első változata vitát váltott ki 1992-ben az ELTE-n, mert az egyik felkért bíráló, egy neves szektakutató vallásszociológus elégtelent, Semjén konzulense, Molnár pedig jelest adott a dolgozatára. Az ellentmondást feloldandó egy harmadik bírálót kértek fel, végül a négyes érdemjegy került Semjén leckekönyvébe.

A politikus állítása – mely szerint az oktatók szólhattak volna már akkor neki – ellentmondásos, hiszen az eddigi nyilatkozatok alapján úgy tűnik, Molnár nem látta a szöveget, tehát nem tiltakozhatott a szövegátvételek ellen, ugyanakkor az említett írások a szakdolgozat benyújtásával vagy egy időben, vagy később jelentek meg, tehát a többi oktató sem tudhatott arról, hogy azok honnan kerültek Semjén dolgozatába.

hvg.hu