Hat remek könyv utolsó pillanatos ajándékvásárlóknak

A nagy kitekintés mellé ide kívánkozik, hogy idén amúgy a 444 is nagy lendülettel jelent meg a könyvpiacon, összesen három könyvet adtunk ki:

Ezeket a könyveket a webshopunkból is meg lehet vásárolni, akár együtt, akciós csomagokban is.

És akkor az idei megjelenések, melyek valamiért emlékezetesek voltak:

Innentől a cikk csak a Kör tagjainak olvasható.

Libertalia. Szabad kalózközösségek – az újkor első demokratikus alaptörvényei (Atlantisz)

A 17.-18. században a világ legtávolabbi pontjaira is eljutó európai kalózok élete hosszú ideje foglalkoztatja a képzeletünket, már A Karib-tenger kalózai berobbanása előtt is számtalan népszerű könyves és filmes feldolgozása volt ennek a világnak, a Libertalia pedig szépen illeszkedik ezekhez: a Miklós Tamás fordításában megjelenő, többek között Daniel Defoe egyetemes kalóztörténetéből is részleteket bemutató könyv egyrészt bőven tartalmaz visszaemlékezéseket összecsapásokról és fosztogatásokról (rendkívül szakszerű lábjegyzetek segítenek elnavigálni a korabeli szakfogalmak között), másrészt viszont bemutat egy elhanyagoltabb témát: hogy milyen elvek mentén működtek ezek a messzi tájakra szakadt közösségek, milyen szabályokat hoztak a maguk számára, hogyan alakították mindennapjaik kereteit. Kalóztörténetek keverednek itt társadalomtörténettel, hogy ezekből kiderüljön, az apró kalózközösségek sokszor már akkor demokratikus keretek között gondolkodtak, amikor Európában ez még fel sem merült kérdésként.

Hervé Le Tellier – Anomália (Park)

Nehéz erről a regényről úgy írni, hogy ne lőjek le rögtön minden poént, de közben meg valamivel mégiscsak ajánlani akarom, mert jó élmény volt olvasni. Le Tellier sokáig leginkább csak Franciaországban volt igazán ismert író, megjelent már több tucat regénye, végül az Anomália hozta el számára a nemzetközi áttörést, 2020-ban elnyerte vele a meglehetősen rangos Goncourt-díjat. A legjobb tömör kritika, amit olvastam erről a könyvről mindössze annyit emelt ki, hogy nagyon szórakoztató volt olvasni, és ez tényleg így van. A valóság határait feszegető regény központi motívuma egy repülőút, ebből bomlik ki aztán egy thrilleres, de nem túl komolyan vett történet. Lehet, hogy ha valaki nagyon sok scifi-szerű, agycsavargatós könyvet olvasott már, az nem fogja elég mélynek vagy kidolgozottnak találni az Anomáliát, de én nem mozgok annyira otthonosan ezekben a műfajokban, így remekül elvoltam vele. Le Tellier ügyesen játszadozik el a szabad akarat és a személyes identitás kérdésével, nem feszíti túl a filozófiai részeket, de közben meg nem tűnt felszínesnek a sztori, és vannak benne bőven olyan pillanatok, melyek biztos, hogy később is be fognak még ugrani. Az Anomália Gulyás Adrienn fordításában jelent meg idén ősszel.

Annie Ernaux – Évek (Magvető)

Hosszabb ideje szeretnék írni egy nagyobb cikket Erneaux-ról, akinek az egész pályája magával ragadó, és épp ezért kicsit bosszantó most, hogy nem született meg az a cikk, és nincs mit ide linkelni, pedig mennyivel egyszerűbb lenne a dolgom. Mindenesetre az idén 81 éves francia írónőt csak viszonylag későn fedezte fel a nemzetközi irodalmi közeg, az elmúlt évtizedben viszont sikert sikerre halmoz, és már rendre Nobel-esélyesként emlegetik, teljes joggal. Ernaux alapvetően önéletrajzokat ír, ha ezt elég tágan értjük: nem szűken véve a saját életét meséli el, hanem a francia társadalom 20. századi történetén végighaladva bont ki egyéni történeteket. Az Évek az egyik legtöbbet dicsért munkája, Lőrinszky Ildikó fordításában jelent, és sejtem, hogy az az ajánló, hogy a regény Franciaország elmúlt 60 évtizedének történetét fogja össze egy elég személytelenül megírt, de közben nagyon is személyes perspektívából, nos, ez nem feltétlenül hangzik rendkívül megkapónak, de pont abban rejlik Erneaux zsenije, hogy így is magával tudja rántani az olvasóit.

Bernardine Evaristo – A lány, a nő, a többiek (Európa)

Egyik kedvenc regényem az elmúlt évekből, és idén végre megjelent magyarul is, Kállay Eszter fordításában. A lány, a nő, a többiek egyfelől egy nagyon brit regény: több évtizeden átnyúlva 12 fekete nő történetét meséli el, a történet mélyen be van ágyazva a brit multikulturális társadalomba, annak minden jellegzetességével együtt. De a brit társadalom nyújtotta keretek csak a hátteret adják ahhoz, hogy Evaristo valami sokkal univerzálisabbat meséljen el emberi kapcsolatokról, női sorsokról, generációs feszültségekről, eltérő világnézetek találkozásáról. A lány, a nő, a többiek sokszor nagyon vicces és végig nagyon eleven könyv. 2019-es megjelenése után elképesztően felkapott volt, megosztva megnyerte a Bookert is, és teljesen jogos volt ez a lelkesedés, Evaristo úgy tudja telezsúfolni élettel a lapokat, ahogy kevesen.

Földényi F. László – Newton álma (Jelenkor)

 Fotó: Wikipedia

Ez talán egy kicsit hardcore-abb választás a többi könyvhöz képest, de én eléggé szerettem Földényi idén megjelent könyvét, ami ha jól tudom, az akadémiai disszertációjának kötetté alakított verziója, és egyetlen metszetről, William Blake Newtont ábrázoló művéről szól. A szöveg nem kényezteti el az olvasót bevezetőkkel vagy a tágabb kontextus megteremtésével, Földényi szinte azonnal a kellős közepébe csapva kezdi el motívumról motívumra elemezni Blake híres metszetét, a műelemzésen keresztül bevezetve Blake és a felvilágosodás gondolkodóinak meglehetősen konfliktusos viszonyába is. A Newton álma egy aprólékos művészettörténeti detektívmunka, melynek végére Földényi saját értelmezését is bemutatja, és a könyv nagy erénye, hogy eddigre már annyira sok mindent megtudunk a metszetről és Blake-ről, hogy simán lehet, hogy nem is fogunk egyetérteni a megfejtésével.

Olga Tokarczuk – Nyughatatlanok (L’Harmattan)

Erről a regényről pár hete már lelkendeztem a Jó hírlevelünkbe, és mivel nincs sok értelme újra körbeírnom ugyanazt, inkább idemásolom, amit akkor írtam. Egyben ajánlom is a Jó hírlevelet azoknak, akik még nem előfizetői, kétheti rendszerességgel igyekszünk kulturális/gasztro/stb. eseményeket és megjelenéseket bemutatni benne. Na de akkor az ajánló:

Az idei ősz fontos hazai irodalmi történése volt, hogy némi csúszással, de végre megjelent magyarul a 2018-as Nobel-díjas lengyel írónő, Olga Tokarczuk nagyregénye, a Nyughatatlanok, Hermann Péter fordításában. A Nyughatatlanokra a regény műfajmeghatározás éppencsak ráhúzható, Tokarczuk több száz apró töredékből állította össze. A töredékek hol kapcsolódnak egymáshoz, hol nem, hol a 17. századi Flandriában járunk, hol egy jelenkori reptéren. Néha hosszú oldalakon át bonyolódik a cselekmény, máskor egyetlen apró bekezdés erejéig kerül elő egy gondolat, aztán soha többet. De kaotikusnak tűnő felszín alatt haladva a könyvben egy sor állandó motívum felbukkan: utazásokról, határátlépésekről, emberi testekről szól ez a regény, sokszor szép, néha vicces, néha meghökkentő apró történeteken keresztül. Tokarczuk nem véletlenül a kortárs európai irodalom egyik legnagyobb sztárja, magabiztosan tartja össze a rengeteg szálon szanaszét futó történeteket, a Nyughatatlanok remek könyv.

Akadtak még idén magyarul is megjelent könyvek, melyekről hosszabban írtunk. Például

Szintén a karácsony elé időzítve a Qubit is összegyűjtött 10 jó tudományos témájú könyvet, míg a Babramegy a legjobb idei szakácskönyveket szedte össze.https://444.hu/2021/12/20/hat-remek-konyv-utolso-pillanatos-ajandekvasarloknak