Blake Lane, november 24.
Peczérvölgyi Samu cikke
A Potomac-folyó túlsó partján, Washington egyik virginiai külvárosában egy magyar születésű asszony, Szabó Ilona agyonlőtte szobatársnőjét, a szintén magyar bevándorolt Jenes Ibolyát. Szabó Ilonát letartóztatták és megállapították, hogy valószínűleg tárgyalásképes, de nyelvi nehézségei miatt tolmácsra lesz szüksége. Védőügyvédje javaslatára szakorvosok is megvizsgálják Szabó Ilona elmeállapotát, mielőtt a bíró tárgyalási dátumot tűzne ki. Átmenetileg a Marion állami kórházban tartják. A rendőrök vasárnap este fedezték fel Jenes Ibolya holttestét egy Blake Lane-i kertes lakásban. Egyelőre nem ismeretes, hogy mi okozta a tragikus gyilkosságot. Szabó Ilona és Jenes Ibolya pár éve telepedtek le a Virginiai Blake Lane-ben és szakácsként dolgoztak az arlingtoni Marriott Twin Bridgesben. A Marriott Hotel egyik illetékese elmondta, hogy a két nő együtt élt, mert a férjeiktől elváltak.
Ezzel a tragikus bűnténnyel másodjára került Szabó Ilona és Jenes Ibolya a külföldi újságok címlapjára. Hét évvel ezelőtt az osztrák újságok oldalas riportokban számoltak be két magyar asszony hihetetlennek látszó teljesítményéiről.
Az akkor 34 éves Szabó Ilona és a 35 éves Jenes Ibolya Miskolcon éltek gyárimunkásként. Férjeik jóbarátok voltak, és évekkel ezelőtt „disszidáltak”. Szabó Svédországban, Jenes Kanadában telepedett le. Jól ment a dolguk. Segítették is otthon maradt családjukat. A két asszonynak ez nem volt elég. Maguk is szabadságra, családra vágytak. Elhatározták, hogy követik férjeiket. Mivel kivándorlási engedélyt, útlevelet úgy sem kaphattak, szökve igyekeztek a szabad nyugatra jutni.
1971 augusztus első napjaiban, férfiruhában, hátizsákkal a hátukon éjjel és gyalog indultak el Miskolcról. Jenesné a 14 éves Sándor fiát is magával vitte. Alig tettek meg néhány kilométert, amikor pechükre belekerültek az „Opál 71” fedőnév alatt megtartott szovjet-csehszlovák-magyar hadgyakorlat forgatagába. A felfedezéstől való félelmükben kukoricatáblába menekültek és csak másnap éjjel folytatták útjukat, amikor a katonaság pihent, vagy kevesebb tevékenységet fejtett ki. Ettől kezdve csak éjjel meneteltek. Volt nap, amikor 70 kilométert is megtettek. Nagy megerőltetések között szerencsésen elértek Pécsre, ahol egy napig pihentek egy árnyas erdei réten.
Innen kezdve már kevesebb orosz, cseh, szlovák és magyar katona került az útjukba. Viroviticánál lépték át a jugoszláv határt, amely újból igen forgalmas volt. Valósággal hemzsegett a magyarországi hadgyakorlat hírére mozgósított jugoszláv katonáktól. Talán ez volt a szerencséjük. Mind a magyar, mind a jugoszláv területen kisebb gondjuk is nagyobb volt a katonáknak és határőröknek, minthogy a két asszonyra és a kisfiúra ügyeljenek. Pár nap múlva elérték Zágrábot, Horvátország fővárosát, de pihenés nélkül mentek tovább. Átszelték egész Szlavóniát és Marburg mellett, Leutschach község határában lépték át az osztrák határt. Ahelyett azonban, hogy jelentkeztek volna az első osztrák csendőrségen 50 kilométert még tovább gyalogoltak Grazig. Ami biztos, az biztos, gondolták, a határról még visszairányíthatták volna őket Jugoszláviába és onnan Magyarországra. A több, mint 500 kilométeres utat 8 nap alatt tették meg, ami a gyalogos sorkatonaság számára is megerőltető teljesítmény lenne. Grazban azonnal megkapták a menedékjogot és a traiskircheni menekült táborba kerültek. Arra a kérdésre, hogy miért nem a közelebbi úton, Budapesten és Sopronon keresztül menekültek, azt a választ adták, hogy információjuk szerint a nyugatmagyarországi határ mentén sokkal szigorúbb az ellenőrzés. A két magyar asszony útjának térképét 1971-ben a bécsi „Kronen Zeitung” rajzolta meg és közölte.
Sajnos számukra az élet nem hozta el a várva várt találkozást. A már évek óta külföldön élő férjek ekkora már új élettársi, családi kötelékre léptek és egyáltalán nem várták a két hős asszonyt, sőt a válási papírokat is benyújtották. Szabó Ilona és Jenes Ibolya a traiskircheni menekült táborban az USA-ba kapott letelepedési engedélyt. Így kerültek a Washington DC melletti Blake Lane-be. Itt kezdtek új életet. Hogy a tragikus gyilkossághoz mi vezetett nem tudjuk, ezt már a bíróság dolga lesz megállapítani.
Utaztató megjegyzése:
Ez a történet is igaz. Szabó Ilona és Jenes Ibolya valóban disszidált 1971-ben Magyarországról, és félresikerült házasságuk miatt együtt telepedtek le Blake Lane-ben. Az 1978-as gyilkosság az amerikai lapok hasábjain is megjelent, többek között azért mert a bíró, Burch Millsap a fairfax-i bíróságon nevetségesen enyhe ítéletet hozott. Öt év felfüggesztettet kapott Szabó Ilona 15 év próbaidővel! Robert F. Horan Jr. államügyész még évekkel később is rossz példaként hozta fel az ítéletet, ami azért született, mert a két nő kapcsolatában Szabó Ilona volt a bántalmazott. Ez vezetett a gyilkossághoz.
A Magyarországról disszidáló történet, nyilvánvalóan nem lehet igaz! Tény, hogy a két nő eljutott Grazba és a traiskircheni menekült táborba, de 1971-ben már nem kellett kukoricatáblából kukoricatábláig bujkálni, ha valaki Pécsre, vagy bárhová akart utazni. Főleg nem, hogy ők nem szöktek sehonnan és nem kereste őket senki. Még útlevelük is lehetett. Szerintünk ezt a történetet, amit a „Kronen Zeitung” című lap is közölt ott találták ki az osztrák hatóságoknak, hogy menekült kérvényük még biztosabb alapokon álljon.https://bomie.hu/miskolci-asszonyok-tragediaja-blake-lane-ben/?fbclid=IwAR0caF7Z9ZRaCBqRq-zj6_2GOEQ0CGIXy3MpcbWIhCqYSgq9kZoIXQzuWf4