Ha például ezeket a bayerzsoltokat, meg gajdicsottókat a szemem láttára ütné el az utcán egy autó.. Ezek mennek
BOLDOG KARÁCSONYT AZOKNAK IS, AKIK GYŰLÖLNEK!
Ez a komment tegnap érkezett a Mandiner oldalán, ahova kitették a karácsonyi beszélgetésünket Homonnay Gergellyel: „Akadjon a torkukon a karácsonyi pulyka. Két rohadék szemétláda geci.” S erről eszembe jutott, hogy ezen a szent napon, a Mester születése napján külön is gondolok azokra, akik engem ebben az évben gyűlöltek, támadtak, igyekeztek lejáratni, aljas módon rágalmazni, akik kívülről irányított és szervezett karaktergyilkoságba kezdtek ellenem. Gondolok a bayerzsoltokra, a gajdicsottókra, a lakájsajtó fizetett hergelőire, uszítóira. Sokan voltatok és egyre többen vagytok. Most Nektek szeretnék üzenni:
„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.” (1 Kor 13,4-6)
Engem a Mester arra tanított, hogy szeressem még az ellenségeimet is! Ez persze nem azt jelenti, hogy a szeretet érzésként legyen jelen a szívemben irántuk, hanem azt jelenti, hogy egy adott helyzetben a döntésemet és a cselekedetemet velük kapcsolatban ne a bosszú, a megsértett és meggyalázott igazságosság kényszeres és akár erőszakos helyreállítása vezesse, hanem az, hogy lássam meg még bennük is az Isten képmására teremtett embert. Bármennyire is bemocskolták szavaikkal és tetteikkel ezt a méltóságot. Szóval az ellenségszeretet azt jelenti, ha például ezeket a bayerzsoltokat, meg gajdicsottókat a szemem láttára ütné el az utcán egy autó és csak én lennék ott, csak én tudnám megmenteni az életüket: akkor cselekednék. És mindent megtennék, ami tőlem telik. Értük. Miért? Mert hiszek abban, hogy minden ember emberi méltósága szent és sérthetetlen.
Pont ezért a méltóságért lett az Isten emberré. S éppen ma, karácsonykor. Hogy megmutassa nekünk azt, hogy emberként mennyit érünk, hogy mennyire fontosak vagyunk a számára. Minden egyes ember, kivétel nélkül. Nem lehet semmi olyan egyedi sajátossága egy embernek, pl. a neme, a bőre színe, a származása, a vallása, világnézete, szexuális orientációja vagy akármi, ami miatt az emberi méltósága csökkent értékű lenne. Minden ember azért született a világba, hogy boldog élete legyen és ezt senkinek nincsen joga elvenni vagy elvitatni tőle.
Ez az én legfőbb üzenetem és pont emiatt zúdul rám elképesztő mennyiségű gyűlölet. Na meg azért, mert odaálltam az egyházi keretek között szexuálisan bántalmazott áldozatok mellé. S ezzel tulajdonképpen minden bántalmazott áldozat mellé. Ez lett a szívügyem. De mivel ez számomra nem választott sors, hanem egy olyan misszió, amire úgy érzem, hogy a Mester hívott, soha nem fogom abbahagyni. Sőt meginogni sem fogok egy fikarcnyit sem. Amikor pedig pont emiatt támadnak, csak azt bizonyítják nekem, hogy igen, helyes és jó az út, amin járok!
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
(Juhász Gyula: Karácsony felé)