A versenyzőket saját autómon szállítottam, szerencsére ma már… Helló bazmegye

Nagy József évtizedek után is nagyon szereti dobogón látni tanítványait.

Cselgáncs. Remek szezont zárt a Judojo Edelény SE, az egyesület ebben az esztendőben négy korosztályban is a klubok rangsorának első harmadában végzett, összesen hat bajnoki érmet szerzett. Az egyesület edzője Nagy József, aki annak idején trénere volt az olimpiai ezüstérmes Hajtós Bertalannak, a junior Eb-bronzérmes Király Anitának, valamint az Európa-bajnoki 7. helyezett Csoma Gábornak.

– Jelenleg Edelényben, a Szent Miklós Görögkatolikus Iskolában tartok edzéseket húsz judokának, Szendrőben a Református Iskolában minden osztálynak cselgáncs-testnevelés órát és tizennégy judokának edzést, Sajókeresztúron edzést húsz judokának. Egyedül… – mondta lapunknak Nagy József. – Tavaly még a Roma Esélyegyenlőségi Program keretében tartottam judo szakköröket Edelényben, a Borsodi Általános Iskolában és Szendrőládon, az Általános Iskolában, azonban a covid járvány miatt ez a program megszűnt. Elgondolkodtam az elmúlt negyvenhét éves edzői történetemen, vajon mikor érintett meg először az edző és tanítvány közös sikerének öröme. Ez még 1975-ben történt, amikor az úttörő bajnokságon, a 35 kilogrammosok között Horváth Csaba aranyérmet nyert. Ezt több mint száz magyar bajnoki érem követte… A vágy arra, hogy dobogón láthassam tanítványaimat, együtt örülhessünk a sikereinknek, azóta sem lankadt és ma is tart…

Titkolt lila foltok

A 69 esztendős szakember 1992-ben és 1998-ban is megkapta a ,,Kiváló Nevelő Edző” elismerést, tíz egykori tanítványa lett edző, nyolc közülük ma is aktív. Nagy József judoedzői tevékenysége folyamán számos klubban, helyszínen tartott edzést vagy oktatást: Miskolc (MVSC), Miskolc (Avas), Miskolc (városi sportiskola), Borsodi Judo SE (Miskolc), Eger, Erdőtelek, Bélapátfalva, Szikszó, Onga, Halmaj, Alsóvadász, Kisgyőr, Kistokaj, Parasznya, London, Grays, Kazincbarcika, Edelény, Ózd, Szendrő, Szendrőlád, Sajókeresztúr.

– Hetedik osztályos koromban költöztünk Miskolcra, down szindrómás öcsém iskoláztatása miatt – árulta el Nagy József. – Egyik osztálytársam járt dzsúdó edzésekre, és kipróbáltam én is. Ő egy év múlva abbahagyta, én maradtam. Mostoha, kegyetlen körülmények között edzettünk, lószőrrel bélelt kemény tatamikon, amikbe a felnőttek előszeretettel vágták bele a kezdőket. Gyakran a lila foltokat titkolni kellett a szüleim előtt, ők nem szerették, hogy cselgáncsozom. Nekem, mint falusi, visszahúzódó gyereknek tetszett a különlegesnek számító sportág, a vagány sportolók és az edző – Braskó Péter – meggyőző szakmai tudása.

Van ambíció és motivált

Edzői hitvallásáról így fogalmazott a dzsúdótréner.

– Soha nem oktatásnak, hanem nevelésként gondoltam az edzői tevékenységre – nyomatékosította Nagy József. – Sokszor gondoltam arra, hogy felhagyok az edzői munkámmal, többnyire akkor, amikor abbahagyta egy tehetséges judoka, vagy elment egy másik egyesületbe. De főleg akkor, amikor hatalmas erőfeszítésekkel létrehoztam egy sikeres csapatot, például az Avason, ahol országos bajnokok voltak, azonban bizonyos kollégák miatt, öt év után az MVSI legeredményesebb csoportjaként el kellett hagynom az Avason általam létrehozott két edzőtermet és judokákat. Szerencsére mindig akad két-három tehetséges versenyző, akik miatt végül mégsem hagyom abba és egyenlőre 69 évesen is jó erőben vagyok, van ambícióm, és motiváltnak érzem magam a folytatásra. Az, hogy a kötelező elismeréseken kívül – a danfokozat-emelés bizonyos idő múltával jár – nevelőedzőként pénzt nem kapok, csak két bronzszobrocskám van, semmilyen elismerést sem az MJSZ-től, sem Miskolcon nem kaptam, időnként fájt, azonban megvígasztalódtam a volt tanítványaim felől áradó szeretet és tisztelet megnyílvánulásai által.

A reprezentálás

Feltettük azon kérdést is Nagy Józsefnek, hogy szerinte miként lehetne még több gyermeket bevonni a rendszerbe.

– Magyarországon a sport támogatásának – most elképesztően szélsőségesen magas összegekkel és

szélsőséges sportági megkülönböztetésekkel – nem az a célja elsősorban, hogy a társadalom egészségesebb legyen, kevesebben kerüljenek kórházba, hanem inkább az, hogy reprezentáljuk az ország nagyságát olimpiákon, világversenyeken. Van egy szűk élsportoló elit, akik világszínvonalú körülmények között edzhetnek, akiket extra módon kiszolgálnak, mert van főedző, másodedző, kapusedző, pályaedző, kondiedző, pszichológus, klubelnök, klubigazgató, szakmai alelnök, gazdasági vezető, mindez tikársággal, és mindenkinek külön autó… Én az elmúlt 45 év alatt szinte mindent egyedül csináltam – a Borsodi Judo SE működésének idején pár évig volt két edző segítségem – a versenyzőket saját autómon szállítottam, szerencsére ma már segítenek a szülők. Az adminisztrációs feladatokat is végeztem, sokszor hajnalig írtam a pályázatokat 50-100 ezer forint támogatásért… Miskolcon kívül a megyében az elmúlt 50 évben rajtam kívül talán csak Gazda Miklós, volt tanítványom tudott, tud ob-érmes versenyzőt felmutatni, judo SE-t működtetni. Saját edzőtermem nincs, iskolákban tartom az edzéseimet, a judo-testnevelés óráimat, le-felpakolva a tatamikat ma is. Szerintem nincs az országban még egy judo edző, aki annyi tatamit pakolt volna le-fel életében, mint én. Abszolút Miskolc központú a megye judo sportja, semmilyen anyagi támogatást nem kapok, kapunk a megyétől és a regionális judo szövetségtől sem. Nincs támogatott edző és bíróképzés, versenyeket nem rendez Miskolc… Azt gondolom, ha lenne több judoedző és a regionális szövetség szakmai vezetése segíteni akarná a képzést, a megye illetve a régió számos iskolájában fogadókészség lenne a judo sport iskolai bevezetésére és több száz gyereket lehetne bevonni a kiváló, és sokrétű mozgáskoordinációs fejlesztést biztosító judo sport számára. MI