Az utóbbi hetekben jól érzékelhető volt a feszültség az ellenzéki összefogáson belül, Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt és Jakab Péter, a Jobbik elnöke pedig többször is nyíltan üzengetett egymásnak. A felek ezek után csütörtök délelőtt találkoztak Hódmezővásárhelyen, ahol zárt ajtók mögött beszélték át a vitás kérdéseket. Mindketten az ellenzéki egység megerősítéséről írtak közösségi oldalukon a megbeszélésen készített fotót megosztva, de több kérdésben továbbra sem értenek egyet.
„Az elmúlt időszakban volt néhány nyilvános üzengetés. Márki-Zay Péter is többször megszólalt a médiában az ellenzéki egységről – mondta Jakab Péter a Telex megkeresésére. – Én szerettem volna, hogy ezt az üzengetést befejezzük, és négyszemközt beszéljünk az ellenzéki egység megőrzésének fontosságáról.”
Hogy pontosan milyen témákat érintettek, a Jobbik elnöke nem akarta elárulni. Szerinte most az a legfontosabb, hogy ellenzék egységes erőt mutasson, ehhez pedig az kell, hogy a vitás kérdéseket zárt ajtók mögött, civilizáltan tudják rendezni. Ezért is volt ma Hódmezővásárhelyen, ahol szerinte minden vitás kérdésről nyíltan, őszintén tudtak beszélgetni.
Peti nem adta oda a Ballik pénzét?
A találkozótól nagyon sok információt megtudtam a Karácsony-Márki-Zay ölelésről.
„Az életrajzomat könnyű áttekinteni. Egyetlen munkahely, az Egyesült Izzó, ahonnan mint a gyár ifjú kommunistáját beiskoláztak a jogi egyetemre. Diplomával a kezemben tárt karokkal vártak az Izzó jogi osztályán. Eltelt tíz év, mikor értesítettek, hogy szerepelek az üzem káderfejlesztési tervében. Örömmel jelentkeztem a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem kétéves szakosítójára. Komolyan gondoltam, hogy fokoznom kell az eszmei felkészültségemet. Mindig szerettem tanulni, nem jelentett gondot munka mellett visszaülnöm az iskolapadba. Elröpült a két év, 1984-et írtunk, már csak a szakdolgozat sikeres védése volt hátra.
Az esztétika tanszéken adtam le a dolgozatot, témája a szocialista embertípus gesztusrendszere volt. Kifejtettem a testbeszéd mint tanult viselkedés jelentőségét korunkban. Bemutattam különböző népcsoportok szavak nélküli gazdag kifejezésmódját. Így jutottam el a csókig, az érzelem, az együvé tartozás ősi megnyilvánulásáig. Történelmi példaként említettem Júdás csókját, de tanári javaslatra kihúztam a dolgozatból, nehogy a klerikális reakció fertőző hatásaként értékeljék a teljesítményemet.
Helyette inkább Leonyid Iljics Brezsnyev SZKP első titkár úgynevezett elvtársi csókját elemeztem abból az aspektusból, hogy a szovjet pártelső ezzel az erőteljes gesztussal fejezte ki a szocialista világrend szolidaritását. Történeti megközelítést alkalmaztam. Lenin a kézfogás híve volt, ami a maga korában bátorságra vallott, mert az idő tájt pusztított a spanyolnátha. Sztálinról sem maradtak fenn írásos emlékek, hogy bármikor elvtársi csókra ragadtatta volna magát. Nyikita Hruscsovnál változott a trend, közvetlen ember volt, ezért gyakran vállon veregette, keblére ölelte harcostársait.
Az igazi paradigmaváltást Brezsnyev hatalomra kerülése jelentette. A brezsnyevi hármas csók előzménye az ortodox liturgiában található, ahol egyet jobbra, egyet balra, majd ismét a jobb orcára adnak egymásnak a felek. Brezsnyev pártelsőtitkár esetében ez úgy módosult, hogy egyet jobbra, egyet balra csókolt, s a harmadikat a vezetőtárs szájára helyezte el, erőteljes ölelés kíséretében.”