Míg a budapesti Belvárosi Tanodában a diákok problémái miatt inkább a pszichoszociális és mentálhigiénés támogatáson van a hangsúly, ez kevésbé releváns a Miskolcon működő Dr. Ámbédkar Gimnáziumban, amelynek diákjai sokszor a cigánytelepről kitörve, erejükön felül vállalják, hogy leérettségiznek. „Volt olyan osztálytársam – meséli az Ámbédkarban érettségizett, 27 éves, roma származású Laura (a nevét kérésére megváltoztattam) –, aki a kisbabájával együtt érkezett az iskolába, de János (Orsós) tök jó ötlete volt, hogy megszervezték a babák felügyeletét, a szünetben meg tudtak az anyák szoptatni. Adománygyűjtés is volt, hogy legyen pelenka”. Laurának volt olyan osztálytársa is, „aki mindig zombiként érkezett az iskolába, mert éjszakai árufeltöltőként dolgozott, hogy magát el tudja tartani.”
„Orsós János barna bőrű, fekete hajú, roma férfi. De az, hogy ki ő, nincs ráírva: Orsós János iskolaalapító. A miskolci Dr. Ámbédkar Gimnázium alapítója. Orsós 27 éves korában érettségizett a Belvárosi Tanodában, tehát majd egy évtizeddel később, mint a korosztálya. Cigány rokonai, szomszédai közül viszont így ő volt az első, aki gimnáziumba járt. Aztán újabb évtizeddel később iskolát alapított, hogy a hozzá hasonló roma fiataloknak, akik nem is álmodhatnak érettségiről, legyen egy második esélyük” – ezt írja Orsós önmagáról. Az általa alapított Dr. Ámbédkar iskola pedagógiai programjához többek között saját volt iskolája, a Belvárosi Tanoda szemlélete és módszerei adták az ötletet. Az Ámbédkarban Orsós szerint az a legfontosabb, hogy a diákonak ne kelljen a szegénységük miatt feladniuk az iskolát.
Míg Rira, a Belvárosi Tanoda volt diákja úgy fogalmazott, hogy minden első esély iskolának a második esély iskolák módszereivel kellene működnie, Orsós szerint az Ámbédkar gimnáziumnak „csak a neve második esély, mert a roma gyerekeknek első esélyük sem volt, hogy bejussanak egy érettségit adó iskolába. A nyolcadikos osztályfőnökök Borsod megyében még a jó tanuló roma gyerekeket sem küldik érettségizni, mert azt mondják, hogy a roma gyerekeknek jó lesz az [érettségit nem adó] szakképzés is”. Ezzel a rendszer tulajdonképpen legálisan választja le a cigány gyerekeket, mondja Orsós, mert a szegregált, semmilyen elvárásokat nem követelő iskolákból legfeljebb a szakiskolákig jutnak el, ráadásul amióta 16 évre csökkentették a tanköteles kort, ha nyolcadikig betöltik a 16-ot, márpedig a bukások miatt ez könnyen összejön, már a szakképzésbe sem kell jelentkezniük. Orsós szerint ez a rendszer „kifejezetten közmunkásnak neveli a gyerekeket”.
A cigánytelepről még a romákat támogató oktatási programok sem látszanak
Pécsett már a kilencvenes években létezett a Gandhi gimnázium, az első roma nemzetiségi gimnázium az országban és a Mánfai kollégium, egy falusi roma fiataloknak fenntartott kollégium. Ezek nagyszerű intézmények voltak a kicsit jobb helyzetbeen lévő cigány diákok számára, de a falvak cigánytelepeiről, ahol a legmélyebb a szegénység, igazából nem tudtak ide eljutni a diákok, mert Orsós szerint „onnan nem látszanak ezek a programok”. Ezért kollégáival arra gondoltak, hogy helybe kell vinni a gimnáziumot, és így azok is le tudnának érettségizni, akiknek korábban ez elképzelhetetlen volt. „Csakhogy az alternatív iskolák a jómódúaknak vannak kitalálva, akik pénzt szednek a szülőktől – magyarázza Orsós – amit meg mi akartunk, nem illeszkedett bele egyik állami koncepcióba sem. Szóval inkább a mi civil bolondériánk volt ez az egész iskolaalapítás, hiszen nem jött a társadalom belső igénye, hogy a roma gyerekeket beemelje a rendszerbe.” https://qubit.hu/2022/01/03/itt-nincs-okod-lazadni-minden-gyerekre-raferne-egy-olyan-iskola-ahova-most-a-kudarcra-itelt-fiatalok-jarnak