Hogy miért nem válik be, ha nem a megszokott formá(tumok)ban zúdítjuk rá a tömegekre az egyébként (általam) fontos(nak ítélt) témákat, azt az alábbi két felismerés mutatta meg számomra gyönyörűen.
- Az egyes epizódok hallgatottsága nem mondanám, hogy összhangban volt a beléjük fektetett energiával (értsd: rohadt sok idő elment a hírolvasással, a háttérkutatással, a mindmap elkészítésével, a felvétellel, a vágással, a borítókép elkészítésével, a jegyzetek megírásával, a felvétel metaadatozásával, a feltöltéssel és a többi ilyesféle dologgal).
- De legalább egy rahedli pénzt elköltöttem a domainre, a tárhelyre, a podcast-hostingra, a tanúsítványra, mindezt anélkül, hogy bármikor vagy bárhogyan is monetizáltam volna azt a dolgot, amibe ugye (szinte) számolatlanul toltam a forintokat és a munkaórákat.
A Simplecast platform hallgatottsági adatai. Kicsit csalok, mert félúton volt egy migráció, a valós érték ennek nagyjából a másfélszerese-duplája, de a valóság tényleg az, hogy a legnépszerűbb epizód hallgatottsága is alulról karcolja a kétszázat.
És persze van még egy tényező: az alkotó elégedettsége. Bárki bármit is mondjon, valahol mindannyian szőrtelen, énközpontú majmok (is) vagyunk, tehát bárkit, aki tartalmat állít elő és publikál, elégedettséggel tölt el a tudat, hogy azt a tartalmat fogyasztják (és adott esetben: kedvelik). Rád bízom annak megítélését, hogy mekkora elégedettség tölti el az alkotót annak láttán, hogy a produktum, amibe 12-16 órát tolt bele a szabadidejéből, 200 emberhez sem jutott el. Főleg, hogy nem is a saját elégedettsége szempontjából tartja igazán fontosnak, hanem a párbeszéd, az edukáció, meg a többi magasztos kutyafüle okán.https://www.facebook.com/miskolcunplugged