Na de jó híreket ígértem! Varga Gabó (képünkön balra. Fotó: boon.hu)lett a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár új főigazgatója, miután az előző igazgató nyugdíjba vonult — és hát ez az egyik legjobb dolog, ami a könyvtárral történhetett. Gábort úgy 2010-től ismerem, akkor még a Lévay muzeális könyvtárat vezette, fiatalos, progresszív, értelmes. Remélem azóta sem sikerült kiölni belőle egyiket sem. A releváns kérdés pedig az, hogy fogják-e hagyni normálisan dolgozni.
Aki már ismer egy darab ideje, az tudja, hogy eredeti szakmám szerint könyvtáros (is) vagyok és még a kiugrásom után sem tudom nem a szívemen viselni a közgyűjtemények túlélését. Amihez progresszív és értelmes stratégiaalkotásra van szükség. Ezt már vagy 15+ éve mondogatom, olyannyira, hogy ha néhány tettestársam és én párszáz évvel korábbra születünk, szerintem már régen eltüzeltek volna bennünket máglyán. Merthogy valamiért a legtöbb könyvtáros csak annyit volt hajlandó meghallani a dolgokból, hogy progresszív egyenlő elektronyos, ergo mi eltüzelnénk a könyveket, hogy egyesekkel meg nullákkal helyettesítsük őket.
Ezzel szemben a könyvtárak „elektronyosítása” ugyan valóban fontos (lenne), de
- a kutya nem mondta, hogy ez csak a fizikai állomány vaporizálásával oldható meg és
- csak egyetlen eleme annak a rendszernek, amivel tudnánk biztosítani a könyvtárak, mint olyanok hosszú távú túlélését.
Amióta szoftvercégnél dolgozok, megdöbbentően sokat tanultam az úgynevezett „szolgáltatási (avagy service) szemléletről” — azért vagyok megdöbbenve, mert ezek a dolgok nem igazán jöttek szembe soha, amíg könyvtárban dolgoztam (legalábbis koherens rendszerben nem), pedig a könyvtárnak szintehogy erről kellene szólnia. Értelemszerűen nem azt mondom, hogy a közgyűjteményeknek ITIL-alapokon kellene működniük, de az „ITIL” és a „hely, ahol nyugdíjig ellehetsz” között azért van egy jó széles mezsgye és a könyvtáraknak inkább az előbbihez kellene közelednünk, mint az utóbbihoz.
Utoljára egyébként azt hiszem 2017-ben tettem be munkavégzés céljából a lábamat könyvtárba (éppen a fent említett II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárba), szóval nem tudom, hogy mi és mennyiben változott azóta. Azt tudom, hogy 2012 (ekkor ugrottam ki először) és 2017 között nem sok előrelépés volt a dolgokban, hacsak a végtelenbe mutató centralizációs törekvéseket (lásd városi és megyei és kistelepülési és városrészi könyvtárak összeborítása) nem tekintjük „előrelépésnek” (nem). Már 2017-ben is késő lett volna, ha akkor kezdik el a könyvtárak újradefiniálni magukat valami mentén, 2021-ben meg pláne az utolsó utáni órában vagyunk. Ezt az újradefiniálást szajkóztuk mi, a „radikálisok” úgy 2006 óta — ki-ki vérmérséklete és meggyőződése szerint. Az én vérmérsékletem például a „heves” volt, a meggyőződésem pedig az, hogy a könyvtárak vagy elkezdik integrálni az egyéb közművelődési és közösségi funkciókat (lásd még: KMK-k), vagy viszonylag gyorsan el fogják veszíteni a létjogosultságukat.
És itt jön az a rész, amivel elég sebesen tudok elég sok embert magamra haragítani: a tapasztalataim szerint És itt jön az a rész, amivel elég sebesen tudok elég sok embert magamra haragítani: a tapasztalataim szerint a könyvtárak megreformálásának legnagyobb akadályai maguk a könyvtárak, pontosabban a közgyűjteményi dolgozókhttps://buttondown.email/miskolcunplugged/archive/adattalansag-konyv-konyvtar-konyvtaros-elkerulo/?fbclid=IwAR38uzRgIg5OLYQYbcs4XEEG4h4x4av7lKuT9StzlWZtARy6RUyi_M7kY3A
jogos