Járókelő latrok randalíroztak a főutcán, ahol gyakran tartottak „reuniót”, azaz zenés-táncos összejövetelt. „Van Miskolcon három jómadár egyiket Kubinyinak, másikat Kohnnak, harmadikat Hochemnak hívják; ezen uraknak egyéb dolguk nincs a csatangolásnál, éjszakázásnál, hamis kártyázásnál, és a szegény falusi együgyű ember megzsebelésénél, — felhívjuk reájuk a rendőrség figyelmét, — annál is inkább, mert úgy látszik azon oknál fogva, hogy egyik-másik szakaszvezetővel, rendőrrel te tu cimborál, biztonságba érzik magukat, a legkevésbé sem tartanak tőlük” — írta 1875 nyarán a helybéli hetilap.8 Sok helyen árultak szeszes italt. A kocsmák és kávéházak (például a „Nemzeti kávéház”, a „Széchenyi”, „A gordonkáshoz”, az „Újvilághoz”, „Rosenberg Lenczi kávéháza”) mellett még az ártatlanabb létesítmények is ekképpen hirdették magukat: „valódi francia pezsgő és francia italok özvegy Schweitzerné és Fia cukrászatában kaphatók”.9
Templom, kaszárnya, adóhivatal együttes jelenléte is kevés volt a rendszeresen tivornyázók duhaj kedvének fékezéséhez. Weinberger Mór Cikó (mai Kossuth) utcai kávéháza hamiskártyások bűnbarlangja volt, ahol éjjeli két órakor is „folyt a hazard játék”.10 A létesítményt talán „Julcsa tanyájaként” is emlegették, valószínűbb viszont, hogy két rosszhírű vendéglő működött a Cikó utcában. Utóbbiról írta a helyi sajtó, hogy a „kocsis urak múlt szombaton este Julcsánál, az ő kedves Czikó utcai találkozó helyükön nagy s véres verekedést csaptak. Csákánnyal, fejszével, késsel rohantak egymásra. Julcsa tanyája egy olyan hely, mely minden éjjel tömve van dorbézoló kocsisokkal, itt tartanak bálokat és pedig minden hétben egy napon”.11 Káromkodás, részegeskedők botránya mételyezte a környék hangulatát, a Cikó utca elejét pedig pontosan a belvárosra nyíló igénytelen mészárszékek csúfították. Dorbézolásból a Vereshídnál sem volt hiány, panaszolta is a sajtó, hogy a „Kazinczy utcai polgári kávéházban igen gyakran történik nyílt ajtó és ablak mellett botrányos lárma, dana és zene világos virradatig”.12 Válogathattak a tivornyázók, mert 1876 májusában Grünwald Lipót megnyitotta az „Amerikához címzett kávéházat a Vereshíd (mai Kazinczy) utcán, doktor Hőke Lajos úr házában”.13
A fény pedig egyre terjedt: az 1880-as években már légszeszgyár működött a városban, gázlámpák erősítették a pislákoló petróleum éjszakai világát.
A Jenbach sztori szempontjából kiemelt jelentőségű miskolci orfeum eredete is erre az évtizedre nyúlt vissza. A konszolidált polgár, ügyvéd létére rendszeres naplóíró Szűcs Sámuel ekképpen örökítette meg a kezdeteket: 1884. május 24-én „Orpheumhoz czímzett kávé házat nyitott Spitz Dániel, mint hirdetésében mondja, azért, hogy Miskólcz Város jó hír nevét ez által is emelje”.14 http://www.spanyolnatha.hu/uj-lapszam/jenbach-150-a-miskolci-operettkiraly/alvilagi-fenyek-bekebeli-lumpolasok-miskolcon/5479/
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
Érdekessége a régi cikkeknek, hogy akkor még személyiségi jogoknak nevezett hivatkozás nélkül leközölték a megbotránkoztatók neveit, amit egyébként tudhatott az egész város.
Itt 1997-es torülése kezdetével a városnak, médiának és kormányuknak, temetési torünnep és kivégző sorozat rendezése közben végig mentek az egész nagy-Monarchia címer gyűjteményén, a világ minden országába szétmentek könyvein, tettein, betegségein ismétlésben már, valamint mivel ide tartoznak a helységnevűek is, minden város névtárán. Nyugodtan tehették ezt, hogy Újhelyi névvel ismételték a sátoraljaújhelyi áldozásaikat, Szegedi és többi néven a többi városát a román és nemzetközi városokkal együtt, mint a Francia néven a vasnépet nemesítve őket. Megdöbbentem, amikor Miskolc ment végig Szombathely utcáin és vállalkozón Kisokos berendezésével és kiadásával már a család áldozásával, amit senki sem tett szóvá.