Agyhalál a köztévén

Nem agyhalál ez, hanem természetes. Nekem mindig gyanús az, aki megállás nélkül beszél, mintegy szerepet játszik megállás nélkül, amire megalkották és ezt soha nem tudja befejezni. Hát így játszanak a politikusok.

Magyarország, amelyik ünnepli az utolsó ember halálát 1997 óta az egészségügye kivitelezésében, létrehozza Sziámi értelmiség legyőző népével az Új Embert, de már be is vezették a bibliai szereplő a miskolci elmeosztálynak a kilencvenes években. Milyen lesz az Új Ember abban az Európában, amelynek népe négyszer számolta fel földrengéssel a világrészeket Várkonyi utolsó motorosa mondatával (ami itt Delhusa Gjon volt), hogy embereket nem lehet teremteni? Tökéletesen megtanulták a mészárlást, az emberek testének összes rontó praktikájával, agyának bénításával, kommunikációs kivégzésekkel együtt, amik kitermelését a dadogósokkal kezdték, ismételve a világtörténelmet tetteik végrehajtásával. Pontosan tisztában vannak azzal, hogy vannak fogak, melyeknek megvan a saját testrészük, valamint beszédhez és rágáshoz, emésztéshez szüksésgesek. 1997-ben a tv2-ben hatalmas nevetés volt, utánozták az embereket, hogy nem tudnak protézissel enni, így kezdték elölről temetői torünneppel saját tetteiket, bekiabálva, hogy jött még egy ínyevő baktérium.

Mivel embereket nem tudnak teremteni, csak hibás testenyészeteket, csapásokat, mindegyik szerepét végrehajtották, támadtak miattuk,hogy nem tudnak rendesen gondolkozni. Ezek szerint a bábok sem gondolkoznak, nem olyanok, mint az emberek.

1986-tól voltam szexuálisan legyőzve Mary Zsuzsa angyal főszereplőjük, a Főnix Éva főszereplője, a kurvák helyett, eldeformálva a nemi szervemet is, ami öt évvel ezelőttig tartott, aszerint, nekik mit jelent a szeretet, mint emberi érzelem. Nekik a nemi aktust jelenti, ezzel kezdtek. Dugdosnak más szóval, egyformán a férfi nemmel, amelyeknek mindegy, hogy egy lyukba dugja, vagy egy hüvelybe. Mivel szívük, érzelmeik nincsenek, minden játék, amit tesznek, mint az Idegenhangú Heti hetes Éva népe, amelyik azt játssza mindig, hogy meghal.

1991-ben a miskolci II-es idegosztályon pörgették fel a gondolataimat, azzal, hogy írjak. Majd írtam verseket, zenéket, meséket, novellákat, melyeket elégettek az álmosfüzettel együtt, melynek főszereplője én voltam, a világapokalipszis két utcájának csapásai voltak benne, hogy engem áldoztak maguk helyett. Az írások az addig végrehajtott világtörténelmet jelentették elpörölésekkel együtt minden Istentől. Mindig mindent bezúztak, miközben együtt ismételték az összeset, valamennyi megjelent könyvvel a kormányukkal.

1997-ben, mióta tort ülnek, mert leinjekcióztak, lemészároltak feketemágiával a Győri kapuval a pszichiátriájukon, a bibliai apokalipszis központjában, gondolkozásom alakilag meglassult, írta a pszichiátere a cigányok helyetti áldozómnak. Innentől teljes agyi defect állott be, s még kellett hozzá a jóságos egyiptomi egyetlen megmaradt Időfolyó Zeeje, hogy lebombázza a fejemet hatalmas csapással a Dudások sorsaként. Tehát ez állandó sorozatuk részét képezte, hogy az egyiptomiak is világkönyvtárat hajtottak végre.

2011 óta tanulok beszélni, tüdőhangon, mert nem rezegnek a hangszálaim, amelyeket összezúztak. Utálom magam, amikor megszólalok. Zavarban vagyok a külsőm és hangom miatt, rugalmatlan lettem, mert nem tudok bármikor bárkit beengedni a szám állapota és a szegényes lakás miatt, ami megnehezít mindenféle kommunikációt. Ráadásul felejtek, mindig késő kapcsolok. De már ez is siker, hogy eszembe jutnak dolgok, nem teljes agynélküli állapotban vegetálok, mint 1986. óta.

Emlékszem, milyen az ember, hogyan beszél, hogyan hangsúlyozza a szavakat, miről ismerni meg az arcán, ha gondja van, vagy örül valaminek. Ha jókedvű voltam, ami elég gyakran előfordult lánykoromban a fényevés ellenére, nevettem, de nem teli szájjal, csak finoman, inkább csak magamban. Olyankor a hangom erősebb volt. Talán ilyen lehet a normális hangvétel. Később már nem énekeltem, olyan kivégző sorozattal álltam szemben, amit nem értettem összetöréseimmel együtt. Lehalkult a hangom, majdnem suttogva beszéltem, csak a lényeges, hivatali dolgokról. Magamról soha senkinek. Az ember úgy beszél, hogy közben a szívével érez, érzi a súlyát annak, amit mond, ezért szavai mindig törvények, mert őszinték és igazak. De ezt tudták valamennyien, mert szív tönkretevő sorozatokat találtak ki számukra kőszív véggel. Higgadt beszéd jellemzi ezért az embert, akiben mindig meg lehet bízni, rá mindig lehet számítani. Ez itt nevetség tárgya lett, mint a becsület, tisztesség, szorgalom. Pedig a kötelességtudás emberi tulajdonság, mely az élet minden területére vonatkozik.

Mióta tanulok ismét beszélni, meg Írni, helyesen írni akusztikai tehetség elvétele mellett, időnként felemelem a hangomat, amikor izgatott vagyok valamiért. Nyomatékolom ezzel a fontos mondanivalókat. Ezt senki sem érti, ami szomorúvá tesz, amikor leintenek, hogy halkabban. Pedig nem vagyok hangos, csak tüdőhangom van, ami sérti a fület.

Hát ez a Szomorú vasárnap kezdete Borsodban, Rock az óra körül folytatással, Szív küldi szívnek szívesen mészrálásával azoknak, akik megborzongtak a zenére, vagy akik szívből énekeltek vége, a világfeszülete Magyarországnak világmindenség apokalipszisével, űrpusztító népe tisztításával, érzékenyítésével 63 éven keresztül, pókhasukkal együtt.

Mi a gond? Hát a pálesz hungarikum, nem?