A pár éve bevezetett Budapest-Dubai közvetlen fapados járattal és a 2014-ben bejelentett vízummenteséggel jelentősen csökkentek a belépési korlátok a Dubai iránt érdeklődő magyar utazók számára, így akár már egy hosszúhétvégére is érdemes kilátogatni, igaz az 5-6 órás repülőutat így sem fogjuk megúszni. Én nem célirányosan mentem Dubaiba, hanem egy hosszabb útról hazafelé jövet volt ott 3 teljes nap, amit igyekeztem kimaxolni. Dubai útibeszámoló következik.
Állandóan Dubai-ra hivatkozunk, a címben is Dubai szerepel, de bármennyire is egyértelmű, nem árt még az elején tisztázni az ország, város relációkat. A szárazföldön Ománnal, Szaúd-Arábiával és Katarral, a tenger felől pedig Iránnal szomszédos Egyesült Arab Emírségek (vagy Emirátusok) az ország, aminek Dubai a legnépesebb városa, de lakosait tekintve nem sokkal marad el mögötte a főváros Abu Dhabi.
Dubaiba eljuthatunk Budapestről fapadossal (olcsó repülőjegy Dubai-ba), ami a városközponttól kb. 50 km-re lévő reptérre (DWC) érkezik vagy repülhetünk Bécsből a lényegesen kényelmesebb, de kevésbé akciós Emirates járatával, amely a városközponttól mindössze 4-5km-re lévő nemzetközi reptéren landol (DXB). Ez utóbbival volt szerencsém repülni, sőt az út egy távolabbi Dubai-Bangkok szakaszát a gigantikus belső két szintes Airbus A380 fedélzetén tehettük meg, de hiába volt magyar stewardess és hiába sírtunk az alsó turistaosztályról sajnos nem nézhetünk fel a második emeletén lévő első osztályra, ahol a saját kapszulákban lévő ülések teljesen vízszintes 200 cm hosszú ágyakká alakíthatóak, illetve repülés közben, akár le is zuhanyozhatunk a magasban. De az Emirates turista osztályára sem lehet panasz, kiváló ellátásban részesültünk, figyelmes légi utaskísérők, az eddig tapasztalt repülős menük közül a legjobb konyha és olyan apróságok, mint pl. fém evőeszközökkel szervírozva.
Egyedül a szokásos, karfában figyelő duplaágú fülhallgató jack, ami megint kiszúrt velem, hiába ruháztam be filmnézéshez egy saját fejhallgatóba, az inkompatibilitás miatt odafelé a kiosztott verzió használatára kényszerültem, de hazafelére sikerült beszerezni végre egy átalakítót. És ha már kütyük, gazdára talált akkor a fényképezőgépet, kölcsön digicamet, tesztkészüléket a SONY a5000-est pedig ezúton köszönjük a Sony Europe hazai kirendeltségének. A blogposztot illusztráló fotók mind saját képek és a SONY a5000-essel készültek.
Dubaiban megfelelő ár/értékarányú, középkategóriás szállást sem könnyű találni. Belépő szinten vannak a Booking.com-os és Tripadvisoros kommentekben csótányosnak minősített Apartman Hotelek, a másik végletet pedig az 5+ csillagos luxushotelek képviselik. Mindegyikből akad bőven, csak az arany középutat nehéz megtalálni egy tiszta, korrekt, esetleg nemzetközi lánchoz tartozó, de még megfizethető 4 csillagos szálloda formájában. A szálláskeresést nehezíti még, hogy a tengerpart mentén 50 km hosszan és 2-5 km szélességben elhúzódó városnak nincs egy központja, azaz több központja is van. Ha autót bérlünk (ami erősen ajánlott, mivel nem egy gyalogosbarát hely) akkor majdnem mindegy hol találunk szállást, ha inkább tömegközlekedéssel szeretnénk megoldani és a pénztárca sem végtelen, akkor az óvárosi részben (Bur Dubai vagy Deira negyed) a piros metró valamelyik állomásának közelébe érdemes kialakítani a bázist. Így a metróval gyorsan elérhetjük a város távolabbi látnivalót, este pedig azért ki tudunk sétálni az óvárosba (az új negyedekkel ellentétben itt van járda) vagy a Creek partjára.
0. nap, érkezés
Este 19h-kor szállt le a gép, gyors becsekkolás, indulás kajálni, körbenézni. A szállodában a Dubai Marinát ajánlották, mint esti nézelődésre, vacsorára alkalmas hely. Már az első este kiderült, hogy a város hatalmas, hiszen fél óra alatt 26 km-t (!) taxiztuk csak azért, hogy együnk (persze lett volna közelebb is). A taxi cserébe olcsó, nagyon olcsó, töredéke a budapesti taxiáraknak. A taxióra 3 dirhamról indul (180 Ft) és kilométerenként mindössze 1,71 dirhammal emelkedik (kb. 100 Ft), így a 26 km-es út borravalóstól 3.000 Ft-ba került. Persze a benzin is olcsó kb. 100-110 Ft/liter, a taxikat pedig elsősorban a bevándorlók vezetik, akiknek a munkabére szintén nem túl magas.
A Dubai Marina egy mesterséges öböl sétálóutcával, éttermekkel, ahova a kőgazdak helyi arcok bedokkolhatják a yachtjaikat. A kikötőt felhőkarcolók fogják közre, amelyekben irodák, hotelek, és lakóépületeket találhatóak.
Rettenet éhesen, minimális keresgélés után egy libanoni étterembe fordultunk be. A marinára néző teraszon sajnos már nem volt szabad asztal, így a belső részbe tereltek minket, de ez volt a szerencsénk, mivel dubaiban ugyan évente 5-6x alkalommal esik csak az eső, de abban a pillanatban leszakadt az ég, de a masszív kebabozás végére szerencsére vége is lett. A vacsorához persze jól jött volna egy sör, de ilyen ital nem ismert az arab étlapokon, sőt alkoholt szupermarketekben vagy sarki nonstopban sem lehet venni, nincs. Sörhöz kizárólag a szállodák bárjaiban lehet hozzájutni persze horror árakon. First world problem, de úgy voltunk vele, hogy egy welcome koktél azért jár. Ehhez legközelebb a szomszédos szálloda 52. emeltén lévő skybarban juthattunk hozzá. A bár közönségégével nem sikerült azonosulni, cserébe a magasból remek kilátás nyílt a pálmafa szigetre (The Palm Jumeira) és a végében figyelő Atlantisra.
1. nap – Burj Khalifa, Dubai downtown, modern városrész
Dubai egyik nyilvánvaló szimbóluma a világ legmagasabb épülete a 828 méter magas Burj Khalifa. Ezt már első nap délelőtt szerettem volna kipipálni, nem maradhatott ki a programból. A Burj Khalifába reggel 8-tól éjfélig 30 percenként indulnak turnusok, de a jegyet érdemes jó előre megvásárolni online még itthonról fix időpontra, mert a helyszínen az instant belépést biztosító megoldás pontosan 4x annyiba kerül, mint az elővételes jegy. Ennek ellenére 2 héttel az utazás előtt már nem volt szabad hely a 17-18:30 közötti naplementés idősávba, így maradt a délelőtt. Dubaiban a péntek a szünnap, ilyenkor a metró sem jár, csak 14 óra után, így majdnem sikerült lekésni a befoglalt időpontot.
A 828 méter magas Burj Khalifa az óvárostól 8 km-re lévő új belvárosban (new downtown) épült fel 4 milliárd dollárból alig 5 év alatt, vagy inkább fordítva a torony vonzotta oda az új belvárost. Azt hiszem kimondhatjuk, hogy a Burj Khalifa rettenetesen magas. 172 méter híján 1 km. Majdnem kétszer olyan magas, mint a tavaly Kuala Lumpurban meglátogatott Petronas ikertornyok, pedig azok sem voltak kicsik (a kivitelező cég azonban azonos, szintén a koreai Samsung Engineering & Construction). A túra a Dubai Mallból indul, a vetített falu folyosókon megismerhetjük a felhőkarcoló történetét, majd 5-10 perc múlva megérkezünk a liftekhez. A világ leggyorsabb liftjei (65 km/h, 18m/s) alig 25 mp alatt repítenek fel 124. emeletre, de teszik mindezt nagyon gyengéden, hiszen a gyomrunk megálláskor is a helyén marad, csak a fülünk pattogásából érezni a hirtelen szintkülönbséget. Az épületben összesen 57 lift száguldozik fel-le folyamatosan.
Az összesen 160-ból az első 37 emeleten az Armani-hotel található. Ami durva, hogy a 45. és 108. emelet között mind a 900 luxusapartman az értékesítés megkezdését követő 8 óra alatt gazdára talált. A publikus kilátó, ahova mi is feljuthatunk a 124. emeleten található, és szerencsére nem csak az üveg mögül bámulhatunk, hanem ki lehet sétálni az egyik teraszra is.
Az épület mellé 6600 fényforrás és 50 projektor megvilágította rekordméretű szökőkútrendszert álmodtak. A 275 méter hosszú műremek 150 méteres magasságba (azért kevesebbnek tűnt) lövi fel a víznyalábokat, zenei aláfestéssel kísérve, 217 millió dollárért.
A Burj Khalifa nem kevesebb, mint 13 rekordot tart jelenleg: legmagasabb szerkezet, szabadon álló épület, felhőkaroló, legtöbb emelet (160), legmagasabb függőleges betonpumpálás bármilyen építményhez: 601 m, a világ leggyorsabb liftje: 64 km/h v 18 m/s, a legmagasabban lévő lakószint a világon: 160. emelet, a legmagasabban fekvő kilátó, a legmagasabban fekvő mecset (158. emelet), a legmagasabban fekvő uszoda (76. emelet), a legmagasabban fekvő szórakozóhely (144. emelet), a legmagasabban fekvő étterem: At.mosphere a 122 emeleten, 442 m magasságban.
Dubai Mall
A Burj Khalifa tövében az új downtown szerves részét képezi a világ legnagyobb plázája a Dubai Mall. A több mint 1 millió négyzetméternyi eladótéren több mint 1200 üzlet és étterem osztozkodik. És amit sohasem gondoltam volna: a Dubai Mall a világ leglátogatottabb turistalátványossága (!?). Évente több mint 70 millió látogató keresi fel (viszonyítás: New Yorkot 52 millió, a Niagara vízesés 22,5 millió turista/év).
Ha 30 perc alatt legalább 30 különböző 30 millió feletti luxusautót szeretnénk fotózni, akkor elég, ha lesétálunk és teszünk egy kört a bevásárlóközpont mélygarázsában. Ha még durvább gépeket akarunk lencsevégre kapni, akkor pedig főbejáratnál lévő valet parkinghoz érdemes menni.
Dubai Akvárium
A Dubai Mall-ban található a világ legnagyobb akváriuma (51 x 20 x 11m), amit természetesen a világ legnagyobb egybefüggő plexi panelje véd. A 33 * 8,3 m méretű és 75 cm vastag (!) plexipajzs 245 tonnát nyom és simán ellenáll a mögötte lévő 10 millió liter víz nyomásásnak és az abban úszkáló 33.000 tengeri herkentyű, köztük 400 cápa és rája, köszöni elvan. Az akvárium a bevásárlóközpontból ingyenesen is megtekinthető, fizetni csak azért kell, ha valaki szeretne átsétálni az akvárium alatti alagúton.
Mall of the Emirates
Négy metrómegálló a Dubai Malltól. A nagytesó mellett ugyan eltörpül, de így is masszív 240 ezer négyzetméteren 560 üzletben költhetjük a pénzünket. Persze itt is találunk világelső látványosságot a Ski Dubai képében. A világ első beltéri sípályáján egy 85 méter magas dombról, összesen 5 pályán (a leghosszabb 400 méter) csúszhatunk le, a visszaszállításunkról pedig egy csákányos és egy 4 személyes beülős sílift gondoskodik. Miközben az utcán, évszak függvényben 32-48 fok tombol, addig a sípályát napközben -1, az éjjeli karbantartás közben pedig -6 fokon tartják. Természetesen szánkópálya, mini kalandpark és hütte is található a komplexumban. Teljes a képzavar, ahogy a fekete csadorra pufidzsekit húzott nők pingvinként totyogva a gyerekeikkel hógolyóznak a pálya aljában, miközben délelőtt a várost járva hólyagosra égett a karom.
Burj Al Arab
A Mall of Emiratestől taxival kb. 2 km a Burj Al Arab. Az arab vitorlás hajót formázó 7 csillagos luxusszálloda Dubai szimbólumává vált, igaz a Burj Khalifa mellett nem biztos, hogy örökre az marad. Az arabok tornyát 280 méterre a parttól egy mesterséges szigeten húzták fel. 321 méteres magasságával a világ legmagasabb szállodája. A hotel sajnos hétköznapi turisták által nem látogatható, így védik azoknak a kőgazdag szállóvendégek a nyugalmát, akik kicsengetnek legalább 515.000 Ft-nak megfelelő dirhamot, ugyanis a hétcsillagos luxusban, ennyibe kerül a legolcsóbb szoba egy éjszakára. Ezek fényében csak az odavezető utat lezáró sorompóig, őrbódéig sikerült eljutni.
Jumeirah Beach
Az Arabor Tornyával szomszédos és azonos tulajdonban lévő ötcsillagos Jumeirah Beach hotelnek már bárki betévedhet a lobbyjába, azonban ha a privát tengerpartjára szeretnénk kisétálni, ahonnét egyébként remek fotót lehetne készíteni a Burj Arab-ról, akkor egy talpig fekete öltönyben strázsáló, 2 méter magas, napszemüveges, fekete úriember fogja udvariasan megkérni, hogy mutassuk be a szobakártyánkat. Szóval itt sem sikerült kijutni partra, hogy beleszagoljak a tengerbe.
Még 500 méterrel arrébb, a Jumeirah Public Beach-en viszont már akadály nélkül lejutottam a vízig. Itt viszont embereken és pár szemetesen kívül semmi sem volt. Nem volt egyetlen étterem, kávézó, vagy üvegtigris sem, sőt ásványvizet vagy jégkrémet áruló árusok sem, sőt WC sem. Ennek ellenére a part tele volt, főleg helyiekkel, a 38 fokban tetőtől talpig csadorba öltözött nőkkel.
Itt kiszáradva és végelgyengülés közeli állapotban sikerült felkutatni egy kisboltot, aztán visszatömegközlekedni a Bur Dubaiban lévő szállásra. Ekkora már besötétedett, de egy fél órás pihi és zuhany után még sikerült erőt venni és lesétálni a Bastakya kihalt sikátorain keresztül a Creek-ig és egy tevébe is sikerült belefutni az égen figyelő félhold alatt, egy minaret tövében.
Dubai Metró
A 4-es metró átadásának pillanatában éppen a Dubai metrón utaztam. Közös vonás a teljesen automatizált vezérlés, illetve a 1435 mm-es nyomtáv. A legnagyobb különbség pedig a kivitelezés hatékonysága: 3,5 év alatt megépítették és átadták a piros vonalat, amely kelet-nyugat irányban fut végig a város két vége között, 52 km-es hosszával és 29 állomásával a világ egyik leghosszabb metróvonalai közé kúszott fel. Igaz csupán az óvárosi és a Creek alatt 5-6 km fut a föld alatt, a modern városrészen magasvasútként, oszlopokon fut az autók és forgalom felett, cserébe ott a természetes fény és lehet nézelődni merre járunk. Végsebessége 90-100km/h, átlagsebessége a megállókkal együtt 48-50km/h, így egy bő óra alatt végig lehet robogni. A tengerparttal nagyjából párhuzamosan fut piros vonalat a kanyargósabb zöld vonal két helyen is (Burjuman és Union square) keresztezi. Szállást érdemes e két csomópont közelében vadászni, ha autóbérlés helyett inkább tömegközlekednénk.
Az általában 6 kocsiból áll szerelvények érdekessége az utolsó két kocsi:
- Gold Class: Dubaiban vannak az egyenlőbbnél is egyenlőbbek (a kérdést általában az egyén neme és pénze dönti el), így a legutolsó bőrfoteles luxuskocsiba csak dupla áron megváltott Gold jeggyel vagy bérlettel lehet felszállni, cserébe jó eséllyel jut ülőhely, munkába menet lehet laptopozni és az emberszag is elkerülhető.
- Női/gyermek kocsi: hétköznapokon a reggeli (7-9h) és esti (17-20) csúcsban a női/gyermek jelöléssel futó kocsik kizárólag női és gyerek utasok számára van fenntartva, ahol van hely gyerekkocsinak és az itthon is egyre gyakrabban előforduló dörgölőzős molesztálás is elkerülhető.
A metró egyébként légkondis, nagyon tiszta, megbízható és olcsó, legalábbis, ami a napi korlátlan utazást biztosító turista jegyet (14 AED kb. 840 Ft) illetve a legrövidebb 3km-es szakaszjeget (120 Ft) illeti. A 30 napos bérlet már húzósabb, zóna érvényesség függvényében 100-270 AED (6-16e Ft) között változik.
Folytatás:
2. nap – Abu Dhabi (Zayed Sejk Nagy Mecset, Corniche sétány, Emirates Palace, Yas Marina)
3. nap – Dubai óváros (Bastakya, Dubai Creek, piacok stb.)