2022. január 21-én a Miskolci Nemzeti Színházban volt látható a világon első alkalommal Selmeczi György Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző hetedik operája, a Veron. Az opera témáját a zeneszerző egyik fő munkatársa és jó barátja, a Kossuth- és József Attila-díjas Szőcs Géza választotta – a bemutató szomorú apropója, hogy a Veron volt a költő utolsó műve 2020. novemberi halála előtt. Éppen ezért, a költő emlékének adózva, az operaközönséget a Szőcs Géza arcai című kiállítás fogadta, melyet a Petőfi Kulturális Ügynökség társszervezőként bocsátott a Miskolci Nemzeti Színház rendelkezésére – olvasható a Helyőrség.ma cikkében.
2022. január 21-én a Miskolci Nemzeti Színházban volt látható a világon első alkalommal Selmeczi György Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző hetedik operája, a Veron. Az opera témáját a zeneszerző egyik fő munkatársa és jó barátja, a Kossuth- és József Attila-díjas Szőcs Géza választotta – a bemutató szomorú apropója, hogy a Veron volt a költő utolsó műve 2020. novemberi halála előtt. Éppen ezért, a költő emlékének adózva, az operaközönséget a Szőcs Géza arcai című kiállítás fogadta, melyet a Petőfi Kulturális Ügynökség társszervezőként bocsátott a Miskolci Nemzeti Színház rendelkezésére – olvasható a Helyőrség.ma cikkében.Az ősbemutatóra érkező közönséget a nagyszínház előcsarnokában Szőcs Géza Indián szavak a rádióban című verse köszöntötte. Tovább haladva, a színház emeleti társalgójában a nézők a költő emlékének adózó kiállítást tekinthették meg. Életének fontos pillanatai, emlékei elevenednek meg a Szőcs Géza arcai elnevezésű kiállításon: emlékezetes momentumok fotón megörökítve, a költő szívének kedves emléktárgyak várják azokat, akik ellátogatnak a kiállításra.
A kiállításról belépve a színházterembe, az operát nézve és hallgatva érezhették át igazán a nézők a költő művészetét. Szőcs librettója a realista szerelmi történetet a poézis és a mágikus realizmus világába emelte: verseiben széles spektrumon jelenik meg a paraszti és polgári kultúra két átjárhatatlan világa a népies daloktól a frivol párbeszédeken, kuplékon át a költői magasságú szövegekig.
A magyar operaélet tehát újabb kinccsel gazdagodott: az erdélyi születésű Selmeczi György Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, operarendező, karmester és zongoraművész, érdemes művész január 21-én mutatta be hetedik operáját a miskolci színházban, Szabó Máté rendezésében. Az opera története sokak számára ismerősen csenghet: a darabot Hunyady Sándor Bakaruhában című novellája ihlette, amelyet az azonos című, Bara Margit és Darvas Iván főszereplésével 1957-ben bemutatott Fehér Imre-film tett halhatatlanná.
Egyedi nyelvezetben és magával ragadó hangulatban elevenedik meg 1914 őszének Kolozsvára, benne olyan valóságos, mégis földöntúli karakterekkel, mint a sétatéri köszörűs, a Máriskó (javasasszony) vagy a vásári színjátékos. Az I. világháború elkövetkező tragédiáiból még mit sem sejtő kor szellemét és hangulatát az erősen archetipizált szereplőkön túl a Hunyady-novella kereteiből kilépve több más epizód és nevezetes személy segít megidézni: megjelenik például Ady a Nyehóban, azaz a New York Szállóban, felbukkan (vagy inkább eltűnik) Houdini, valamint Raszputyin és a kor nagy uralkodói is – utóbbi Szőcs Géza Raszputyin küldetése c. drámájának parafrázisaként.
Ez az erős irracionalitásra épülő koncepció Selmeczi György muzsikájában teljesedik ki: a korra jellemző könnyűzenétől a kodályi és bartóki szellemiségű, táncházi intonációkon és a Kurt Weillt idéző dallamokon át egészen a pucciniánus operai faktúráig megannyi szín és dimenzió tárul fel, hogy a két átjárhatatlan világ között hidat képezzenek.
Az előadás a Kolozsvári Magyar Operával közös koprodukció, a választás pedig nem véletlen: a kolozsvári opera a legrégebbi magyar színház, 1792-ben alapították, ezután jött Miskolc 1823-ban. A két idős testvér most összefogott, és együtt mutatta meg soha el nem fogyó erejét.
Az eredeti cikk ide kattintva érhető el.
Magyar, Opera, Szőcs Géza. Micsoda Mű! Lesz itt minden. Új funkciós Látványtár, „opera” ősbemutató.